A lakosság számára a fogyasztásnál fontosabb a lakhatás és a biztonság

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

„Az első negyedévben mindössze 0,7 százalékkal bővült, míg a másodikban 0,2 százalékkal csökkent a gazdaság teljesítménye az azt megelőző negyedévhez képest. Az ön tárcája 2022-ben az energiaválság megoldásával foglalkozott, tavaly pedig azt ígérte, hogy 2023 az infláció letörésének éve lesz, de 2024-ben már a növekedés esztendője köszönt be. Ki a felelős a kormányban a gazdasági növekedésért?

Kétségtelen, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságpolitikai centrummá vált az elmúlt időszakban, főként tőlünk várják a gazdasági növekedést, ahogy korábban a válságkezelés sikeressége is rajtunk múlt. Az egészségügyi válságot, a világjárványt követően hamar helyreállt a gazdaság, a nagyon erős fiskális és jegybanki expanziónak köszönhetően csupán egy évvel később, 2021-ben visszatértünk a válság előtti szintekhez. A helyreállítás után, 2022-ben elkezdődött az orosz–ukrán háború, amelynek következménye az energiaválság lett. 

Gyorsan vissza kellett kapcsolni válságkezelésbe. Ki kellett védeni a magas energiaárak közvetlen hatásait, az extraprofit adókkal biztosítani kellett a rezsivédelmet. Hiába hárítottuk el az energiaválságot, a középtávú hatások miatt a tavalyi évben kicsúcsosodó inflációnak – amit a leginkább az élelmiszerárakban lehetett tapasztalni – jelentős gazdasági hatásai lettek. Megemelkedtek a kamatok, hitelszűke alakult ki, összeomlott a lakosság fogyasztása és lassult a vállalatok beruházási aktivitása. Ezért mondtuk tavaly, azaz 2023-ban, hogy az inflációs válságot kell menedzselni, az inflációt kell letörni, ami az év végére sikerült is. A válságkezelés időszaka talán lezárult, bár amíg a szomszédunkban háború dúl, addig ezt teljesen egyértelműen nem lehet kimondani.

Ennek ellenére a Nemzetgazdasági Minisztérium és a kormány tavaly decemberben azt ígérte, hogy az idei év már a növekedés éve lesz.

Igen. Fontos lenne idén újraindítani a gazdasági növekedést, ugyanakkor látni kell, hogy a fogyasztást gátló óvatossági motívum oldódása hosszabb időt vesz majd igénybe, több türelemre van szükség. Sőt a háború továbbra is akadályozza az újraindítást, a költségvetési és monetáris politika pedig a saját dolgával van elfoglalva, ezért csak fokozatos helyreállásról beszélhetünk. Ne felejtsük el, hogy pont a belgazdaság, tehát a belkereskedelem és belső piacokra értékesítő ipar az, amire a legnagyobb hatása van a fiskális és monetáris politikának transzmissziós szempontból, ezzel szemben a külső keresletre nincs ráhatásuk. Idén a növekedés 2 százalék körül lehet, és jövőre tudjuk megcélozni a 4 százalékot. De nem csak erre kell figyelnünk. Legalább ennyire fontos, hogy a gazdasági növekedés bevonó jellegű legyen, azaz a konjunktúrából minden társadalmi réteg részesüljön. A válság következtében ugyanis sokkal jobban megsérültek az alacsonyabb jövedelmű háztartások és kisebb vállalatok. Az újraindításkor rájuk kell koncentrálni: az alacsony jövedelmű vidéki családokra és a fiatalokra, valamint a vállalati szektorban a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásokra.”