„Rettegnek attól, hogy megkerülhetetlenek leszünk az európai politikában!” – Gál Kinga a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád

A Patrióták Európáért európai alternatívát akar kínálni. Mit üzen az elnevezés? És mekkora súlya lesz az Európai Parlamentben, illetve a Fidesznek a csoportban?
A nevünk hűen mutatja, kik vagyunk, és miért fogunk tevékenykedni: a hazánkért és Európáért. Mindannyian büszke hazafiak vagyunk, akik meg akarjuk őrizni Európát olyannak, amilyennek ismerjük, amilyennek megörököltük. Célunk, hogy visszahozzuk a békét és a biztonságot a kontinensre, s hogy újra megerősítsük azokat az alapelveket, amelyek mentén az alapító atyák megálmodták az Európai Uniót. Olyan Európában hiszünk, amely a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésre épül, amelyik megvédi a határait, és megőrzi kulturális identitását, miközben tiszteletben tartja a nemzetek közötti különbségeket, és elutasítja egy európai szuperállam gondolatát. Ezekre a tartóoszlopokra szeretnénk Európa jövőjét építeni.

Pontosan mi ez az alternatíva?
Nem Európának akarunk egy alternatívát, hanem egy európai alternatívát ajánlunk. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy nekünk a nemzeti szuverenitás védelme a fontos a brüsszeli centralista, föderalista törekvésekkel szemben, fontos továbbá az illegális migráció elleni fellépés, külső határaink védelme, a méregzöld romboló tendenciák helyett az európai versenyképesség javítása. A Patrióták Európáért eredményes kezdeményezésként debütál, hiszen 15 párttal és 84 képviselővel a parlament harmadik legnagyobb frakcióját alkotjuk. Külön büszkeség, hogy ez többek között a magyar miniszter­elnök kezdeményezésére jöhetett létre: a Fidesz a második legnagyobb párt a frakcióban, én pedig első alelnökként dolgozhatok közös céljaink eléréséért.

Orbán Viktor szerint hamarosan a második legnagyobb EP-frakció lehet a Patrióták – mikor és hogyan?
Kulcsfontosságú, hogy erős, eredményes szövetségeket kössünk. A frakció megalakulása önmagában is nagy teljesítmény, de a hosszú távú cél az, hogy egyre nagyobbak és erősebbek legyünk, érdemben tudjuk befolyásolni az európai politikát. A hatékonyságunk és eredményességünk tekintetében pedig fontos lesz az is, hogy az átfogó politikai kérdéseken túl konkrét ügyek mentén is hatékony együttműködés alakuljon ki a konzervatívok frakciójával. Az előző napok egyeztetései alapján bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban. Hiszünk abban, hogy vissza tudjuk téríteni az európai politikát a józan ész és az emberközpontúság útjára, ahol a vezetők nem a brüsszeli balliberális elit médianyomásának vagy külső érdekeknek akarnak megfelelni, hanem a választóik akaratát képviselik. Vissza kell adni a kontinens jövőjébe vetett hitet az európai embereknek!

Túlzás lenne azt mondani, hogy az új csoport egy újragondolt Identitás és Demokrácia?
Ez egy új frakció. A csoport létrejötte közép-európai elgondolás eredménye, amelyet a Fidesz részéről Orbán Viktor, a cseh Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) élén álló Andrej Babiš és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, Herbert Kickl  indított útjára Bécsben. Három olyan pártról van szó, amely a saját hazájában megnyerte az EP-választást, ezért is nevezhetjük bátran a győztesek frakciójának. Regionális, közép-európai kezdeményezésként indultunk, mára összeurópai patrióta összefogássá váltunk. Ebben nekünk, a Fidesznek és jómagamnak is fontos szerepe volt. A frakció tagja Franciaország, Magyarország, Ausztria, Csehország és Hollandia legerősebb pártja, de sikeres pártok csatlakoztak hozzánk Olaszországból, Spanyolországból és Portugáliából is. A magyar, a holland, illetve az olasz tagpárt kormányzati szerepben van a saját országában. Cseh tagpártunk Csehország  gazdasági szempontból legsikeresebb kormányát vezette, s jó eséllyel újra kormányzásra készülhet. Az FPÖ vezeti a közvélemény-kutatásokat az őszi parlamenti választás előtt Ausztriában. A pártjaink tehát nemcsak erősek, hanem nagy politikai tapasztalatuk is van. Természetesen szükség van további partnerekre, kulcsfontosságúnak tartjuk az európai konzervatív, jobboldali együttműködés megerősítését, és nyitottak vagyunk rá, hogy közösen dolgozzunk azokkal, akik a jobboldali, konzervatív, nemzeti értékeket képviselik, s hozzánk hasonlóan változást akarnak Európában.

Hogyan zajlottak az egyeztetések?
Az előző hetek intenzív tárgyalással és munkával teltek. Számos személyes megbeszélés, utazás és még több telefonhívás van mögötte, éjjel-nappal. A miniszterelnök karizmája és feltétlen elfogadottsága nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, sok olyan régi szövetséges csatlakozott a Patriótákhoz, akivel már évek óta szoros kapcsolatot ápolunk, de vannak újak is. Kezdettől fogva olyan partnerekkel egyeztettünk, akik nem kérdőjelezik meg mások autonómiá­ját és szuverenitását.

Általános kritika ugyanakkor, hogy az erős érdekérvényesítést szorgalmazó erők nehezebben működnek együtt. Erről mit gondol?
A különböző nemzeti adottságokból fakadóan előfordulhat, hogy a pártoknak bizonyos kérdésekben eltérő érdekeik lehetnek, ám erre nem problémaként tekintünk, hanem tiszteletben tartjuk a nemzeti sokféleséget. Próbáljuk meghatározni azokat a pontokat, ahol az eltérő megközelítések ellenére lehetséges az együttműködés. Ebben az alapvetésben sikerült megállapodni. Miután Bécsben a három pártelnök elfogadta a patrióta kiáltványt, és bejelentette a frakcióalapítás célját, szinte mindennap új párt csatlakozott hozzánk. Joggal nevezhetjük történelmi jelentőségűnek mindezt, hiszen az Európai Parlament történetében példátlan, hogy ennyi jobboldali, konzervatív párt ilyen rövid idő alatt ekkora frakciót tudjon alapítani. Ez önmagában hatalmas siker.

Visszatérve a folytatásra: milyen együttműködésben gondolkodnak az Európai Konzervatívok és Reformistákkal?
Mint utaltam rá, szorosan együtt kell működnünk az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciójával. Mindkét csoport szuverenista, konzervatív pártcsalád, jelenleg a harmadik, illetve negyedik legnagyobb erőt képviselik az EP-ben. Ha ezt a két frakciót számszerűleg összeadjuk, már a második legnagyobb erőről beszélhetünk. Mindez fontos következményekkel bír: mind az általános, nagy ívű politikai ügyekben, mind az egyes szakpolitikai témákban sikerülhet jobboldali fordulatot elérni az európai parlamenti döntéshozatalban. Minden erőmmel azon leszek, hogy zökkenőmentes, jól működő partnerség alakuljon ki.

Mit gondol a szélsőjobboldali és a Putyin-barát jelzőről, amit rendszeresen megkapnak a tagpártok?
Ez a háborúpárti, balliberális erők unalomig ismételt mantrája, amivel nem érdemes túl sokat foglalkozni. Jól ismerjük már a brüsszeli baloldal azon stratégiáját, hogy ha egy politikai kérdésben vita van közöttünk – legyen szó a háborúról, a migrációról vagy a genderkérdésről –, akkor elkezdenek címkézni, jelzőkkel dobálózni. Mindenfélét összehordanak rólunk azért, hogy a valódi politikai vitát elkerüljék. Eddig is támadtak minket külön-külön, most együtt is támadni fognak. Ráadásul azzal, hogy a jobboldali, szuverenista, patrióta szövetség villámgyorsan képes volt nagy erőt és egységet felmutatni, ijedséget váltott ki a baloldalon. Féltik a hatalmukat, és rettegnek attól, hogy megkerülhetetlenek leszünk az európai politikában. Egy biztos: minket ezek a támadások nem zavarhatnak meg. Nem az európai baloldal és média elvtelen támadásaitól való félelem vagy az általuk ránk aggatott címke fogja meghatározni a munkánkat, hanem az embereknek tett ígéreteink. A választók felvérteztek minket a bizalmukkal, hogy megvívjuk ezeket a csatákat.

Mi a véleménye az uniós vezetők reakciójáról Orbán Viktor békemissziójára? Nem tartja problémásnak, hogy a kormányfő az EU soros elnökeként tárgyalt Vlagyimir Putyinnal?
Az uniós vezetők ismét szándékosan félreértelmezik a helyzetet, és felesleges politikai cirkuszt csinálnak. Orbán Viktor szuverén miniszterelnök, a tárgyalásait illetően a saját választópolgárainak tartozik elszámolással. Az, hogy 2024 júliusa és decembere között Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét, még nem jelenti azt, hogy a magyar miniszterelnök az EU nevében tárgyalt volna, ezt  ő maga is világossá tette számos alkalommal. Ahogy azt is elmondta, valójában nem lehet klasszikus értelemben vett tárgyalásnak nevezni e találkozókat, azért ment el mind Kijevbe, mind Moszkvába, mind pedig Pekingbe, hogy kiderítse, hol tart a két harcban álló fél a háború értelmezésében, milyen feltételek mentén hajlandók lépéseket tenni a tűzszünet és a béke irányába. Orbán Viktor a béke lehetőségét mérte fel a találkozókkal, annak pedig elengedhetetlen feltétele, hogy párbeszéd kezdődjön. Míg az uniós vezetők brüsszeli irodájukban üldögélnek, hatalmi alkudozásokat folytatnak, és pozíciókat osztogatnak egymásnak, addig Orbán Viktor konkrét lépéseket tett a békéért.

Mit szól ahhoz, hogy Orbán nem tarthat kvázi nyitó­beszédet az EP-ben?
Az európai baloldal és sajtó minden alkalmat megragad a Magyarország elleni hangulatkeltésre. Ezúttal egy napirendszervezési, technikai kérdésből próbál politikai jelentőségű ügyet kreálni. Bevett szokás, hogy a soros elnöki tisztséget betöltő ország miniszterelnöke az elnökségi fél év elején beszámol az Európai Parlament plenáris ülésén az elnökség programjában szereplő prioritásokról. Magyarország éppen abban a fél évben tölti be ezt a tisztséget, amikor az európai választás utáni intézményi átmenet zajlik. Ilyenkor alakul meg az új Európai Parlament, választja meg tisztségviselőit, és lesznek elosztva a parlamenti bizottsági helyek, illetve tisztségek. Eddig az volt a gyakorlat, hogy júliusban két plenáris ülést tart az EP, most ezt összevonták, így az Európai Bizottság elnökének megválasztása még belefért a júliusi napirendbe, de a leköszönő belga elnökség beszámolója, illetve a kezdődő magyar elnökség programjának bemutatása már a következő, szeptemberi ülésszakra maradt. Ugyanakkor nincs kétségem: a háborúpárti politikusok Orbán-fóbiájukban mindent megtesznek majd, hogy ebben megakadályozzák a magyar kormányfőt.

Hogyan hathat mindez a befagyasztott uniós forrásainkra?
Ez a vita hosszú évekre nyúlik vissza. Az utóbbi időben Magyarország számos kérdésben vállalt konfliktust a brüsszeli vezetéssel. Mi következetesen kiállunk a béke ügye mellett, ellenezzük az illegális migrációt, és nemet mondunk a genderőrületre. Elutasítjuk a folyamatos központosítási törekvéseket, és a nemzetek Európájában gondolkodunk. A bizottságnak bizonyítottuk, hogy lehet másképp hozzáállni ezekhez a kérdésekhez, léteznek más lehetőségek az európai baloldal megoldókulcsaihoz képest. Ez pedig veszélyes precedenst teremthet. Ezért kezdődtek jogállamiságnak álcázott politikai támadások Magyarország ellen, amelyek szintet léptek az uniós források befagyasztásával való zsarolással. Ezek a méltánytalan döntések arra irányulnak, hogy változtassunk azon, ahogyan a világ dolgairól gondolkodunk. Nyilvánvaló tehát, hogy Magyarország politikai okokból nem jut hozzá a jogosan járó forrásokhoz. Márpedig ez nem az az Európai Unió, amelyhez húsz évvel ezelőtt csatlakoztunk; ami egykor a béke, a biztonság, a jólét és a méltányosság ígérete volt, mára a háborús veszély, a széthúzás és az ideológiai zsarolás helye lett. Az Európai Uniót vissza kell téríteni a józanság útjára, és véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az uniós pénzeket nyers politikai nyomásgyakorlásra használják.

Hogyan értékeli az EU vezetői posztjainak elosztási folyamatát?
A brüsszeli vezetők utóbbi években tapasztalt, egymást követő rossz döntéseinek eredményeképpen az Európai Unió ma rossz állapotban van. Hibát hibára halmoztak mind a háború ügyében, mind az illegális migráció kérdésében, miközben az európai gazdaság teljesítménye, versenyképessége folyamatosan romlik. A júniusi választás eredményéből világosan látszik, hogy az emberek elégedetlenek az előző esztendők brüsszeli döntéseivel és azok negatív következményeivel. Mindeközben a jobboldali pártok jelentős növekedést értek el Európában: több tíz milliónyi választópolgár szavazatát tudhatják maguk mögött. Ehhez képest azt kell látnunk, hogy a baloldali háborúpárti erők, élükön az Európai Néppárttal (EPP), a status quót akarják fenntartani. Ezért kötöttek elvtelen hatalmi alkut a vezető pozíciók elosztásáról úgy, hogy figyelmen kívül hagyták a választói döntésekből kirajzolódó jobbratolódást. Az EPP közreműködésével jobboldali többség helyett baloldali többséget hoztak létre: egy háború- és migrációpárti, gazdaságellenes koalíciót. Az Európai Bizottság élére azt az Ursula von der Leyent választották újra, aki az elmúlt öt év rossz döntéseinek oroszlánrészéért felel.

Nem lett volna taktikusabb valamit kérni cserébe Magyarországnak az EB-elnöki újrázás támogatásáért?
Mi az eddigi teljesítményéből indultunk ki: Európa ma gyengébb, mint öt éve volt. Mindez azért van, mert a brüsszeli vezetés az emberek érdekeivel ellentétes döntéseket hozott. A bizottság nem tesz semmit a békéért, nem állította meg a migrációt, és nem védte meg a külső határokat, méregzöld politikájával ártott az európai gazdáknak. Soha nem látott módon gyorsult fel a központosítás és a brüsszeli bürokrácia túlterjeszkedése, folyamatosan csorbultak a tagállami hatáskörök és a nemzeti szuverenitás. Magyar részről pedig nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Von der Leyen asszony vezetése alatt a bizottság politikai zsarolásra használta a jogállamiság elvét és az uniós pénzeket Magyarország ellen. Nap mint nap tapasztaljuk a jobboldali, konzervatív kormányokkal szembeni kettős mércét, a politikai nyomásgyakorlást az uniós intézmények részéről. Mindezen okok miatt lehetetlen volt, hogy támogassuk Von der Leyent.

Összességében milyen ciklusra számít a következő években?
Mindent összevetve bizakodó vagyok. Az emberek átlátnak a szitán, nem lehet őket megvezetni. A brüsszeli bal­liberális elit ideig-óráig úgy tehet, mintha nem érzékelné az elégedetlenséget és a kontinenst sújtó, húsba vágó problémákat. Az emberekkel szemben azonban nem lehet kormányozni. Már érezni a változás szelét Európában, s meg fogjuk mutatni, van alternatívája a jelenlegi ideológiavezérelt politikának.