Pontosan ismerik az agyműködésünket: így tesz tönkre teljes generációkat a közösségi média

Mit tesz a TikTok a gyermekeinkkel? Címmel jelent meg a Szent István Intézet gondozásában Krúdy Tamás vezető kutató tanulmánya, amely számos nemzetközi kutatás alapján fogalmazza meg a legfőbb aggályokat a közösségimédia-használat kapcsán.

A szerző azt javasolja, hogy a kollektív viselkedés-kutatást a járványkutatás vagy a klímakutatás szintjére kellene emelni, a virtuális térben végzett kollektív cselekvések – leegyszerűsítve: a közösségimédia-használat – ugyanis ismeretlen és számunkra elképzelhetetlen hatással van a most felnövekvő generációk mentális egészségére.

A közösségimédia káros hatásainak mélységi alulkutatottsága és szabályozatlansága miatt ez így nem más, mint gyermekeken végzett tömeges kísérlet szülői beleegyezés nélkül.

A szerző Anna Lembke amerikai pszichiátert idézi: „az okostelefon a modern kor injekciós tűjévé vált, amely digitális dopamint szállít a bekábelezett generáció számára.”

Riasztó adatok

A kutatás szerint:

• a közösségi médiában naponta több mint három órát eltöltő kamaszoknak 

• a közösségimédia-használat az eleve mentális problémákkal küzdők kapcsán rossz alvásminőséget, megnövekedett mértékű online zaklatást, testképzavarokat, gyakoribb depressziós tüneteket és alacsony önértékelést is jelent.
• Egy kutatásban a megkérdezett 13-17 éves kamaszlányok 40 százaléka rosszabbul érezte magát a bőrében közösségimédia-használat után.

Az amerikai tisztifőorvos vonatkozó kiadványa szerint „az agy jutalmazó-rendszerének a túlstimulálása függőséghez hasonló mintázatokat eredményez”, a figyelmeztető dokumentum felsorol több olyan dizájnelemet, amelyek célja, hogy maximaizálják az adott platformon eltöltött időt, mint például a push üzenetek, automatikus lejátszás (autoplay), végtelen görgetés (infinite scroll), népszerűség mérése és láthatóvá tétele (pl. like) és az algoritmusok, amelyek a felhasználó online viselkedése alapján ajánlanak tartalmakat.

– írta a jelentés.

S még egy sokkoló adat: „azoknak a fiatal nőknek, akik kisgyerekként 10 éves koruk előtt kapták meg az első okostelefonjukat, az átlagos mentális egészség kvóciense (MHQ mental health quotient) a klinikai distressz tartományban volt” – magyarán a szorongás itt nem kiugró állapot, hanem átlag, norma lett.

Mivel számos, a közösségi média káros hatásait leíró hasonlat mára közhelyessé és elkoptatottá vált, Krúdy nem habozik egy új hasonlatot hozni:

Az appon történő lefelé görgetés megfelel a nyerőgépnél az újabb pörgetésnek, és a TikTok felhasználó ugyanúgy várakozik a következő „nyereményre” – ami egy szórakoztató videó formájában érkezik –, mint a nyerőgépnél ülő, aki abban reménykedik, hogy a következő pörgetés hozza majd el a jacpotot. Érdemes megemlíteni, hogy míg a szerencsejáték-függőség egy hivatalosan is elismert viselkedészavar, amelyre létezik már terápia is, addig a közösségimédia-függőség nem szerepel a mentális betegségek között az informálisan mértékadónak tartott amerikai mentális betegségek listáján, a DSM-5-ben”.

Már beleszólásunk sincs

A lényeg: a platformok egy jelentős részén ráadásul nem is a felhasználó dönt arról, hogy az algoritmus milyen tartalmat dob elé,

„hanem a mesterséges intelligencia feldob különböző (random) tartalmakat és azt figyel meg, hogy a felhasználó ezekre miként reagál”, s „ily módon

„Ezt egyébként a Wall Street Journal csapata tesztelte is: hogy az algoritmus két óra vagy olykor csak háromnegyed óra alatt mérte fel nem csak az érdeklődési körüket, hanem a pszichés érzékenységeit is” – ezt már lapunknak mondja a szerző.

A TikTok algoritmusa ugyanis azt is nézte, hogy az ember mennyit időzött egy videón, mit nézett meg többször vagy huzamosabb ideig, akár csak pillanatnyi hangulatból – s mint a tanulmányban is írja,

A legnagyobb veszély, hogy a pubertás kezdetekor a szociálisan bizonytalan kamaszok, akik a kortárs nyomás által könnyen befolyásolhatók, könnyen rávehetőek bármilyen tevékenységre, amely szociális elismerést kínál – mutat rá kérdésünkre Krúdy.

Mindeközben, hangsúlyozza, maga a valóságészlelésük alakult át végzetesen. „A test elveszti jelentőségét, esetlegessé, alakítható valamivé válik. És nem csak a nekünk, vallásosoknak fontos értékek és alapelvek vesznek el, úgy értve, hogy az eltestetlenedett virtuális világban elveszíti a jelentőségét és értelmezhetetlenné válik az, hogy „Jézus Krisztusban a teremtő Isten öltött testet és lakott közöttünk” – magyarázza –

Vagyis, teszi hozzá, a vélt testkultusz mellett valójában „a test leértékelt, alakítható valamivé válik, csonkítható adott esetben, ha nem egyezik a pillanatnyi önképünkkel.

És ebben az új korosztályban már nincs meg az őszinte döbbenet ezzel kapcsolatban, a virtuális összemosódik a valóságossal. Amikor láttam, hogy egy videójátékban az egyik fiam női karakterrel játszik, kérdésemre azt válaszolta, hogy annak a karakternek vannak olyan tulajdonságai, amik abban a játékban előnyösebbek. Ez egy videójáték – de sokan az identitást is így fogják manapság fel, és ebben oroszlánrésze van a virtualitás világ valóság rovására való túlterjeszkedésének”.

Mindebben pedig a szülő felelőssége óriási. Nem könnyű lavírozni, persze, hiszen a kortárs csoport nyomása óriási, hogy a gyerek „ne maradjon le” a platformoktól, ugyanakkor, véli a szakértő, a közösségi média 18 éves kor alatt, a valós személyiség kialakulása előtt eddig ismeretlen, óriási veszélyforrás a felnövekvő nemzedék mentális egészségére – mert

Globális probléma az elmagányosodás

A világban zajló rendszerszintű változások olyan kihívásokat jelentenek, amelyekre nincsenek kész válaszaink – mutat rá kérdésünkre az Ifjúságkutató Intézet kutatásvezetője, Kiss-Kozma Georgina, aki kifejti, permakrízisnek vagy polikrízisnek is szokás nevezni, amikor egy állandósult válságállapotban élünk –

Az is tipikusan ennek része, hogy a világ másik felén létrejött identitásválság a globalizáció hatásai miatt begyűrűzött Európába is.

Az emberi kapcsolatok is válságukat élik, s ennek egyik fő része a közösségek válsága vagy az elmagányosodás, amit a WHO globális járványként említ, és amely összefüggésben van a digitális eszközök és a közösségimédia-használat elterjedésével, ezek egymást erősítő mechanizmusok – részletezi Kiss-Kozma.

„Ráadásul a magyar fiatalok még nincsenek is olyan rossz helyzetben, »csak« 20 százalékuk panaszkodott a felméréseink során arra, hogy gyakran vagy mindig magányosnak érzi magát” – árnyalja a képet a kutatásvezető – ugyanakkor figyelemfelkeltő, hogy a felhőtlennek kikiáltott fiatalkor a boldogságindexek alapján nyugaton már kevésbé boldog, mint az idősek élete.

A közösségimédia-eszközökkel pedig, mondja Kiss-Kozma, az emberkép is megváltozott, az arisztotelészi definíció ugyanis „közösségben élő, értelmesen beszélő lényként” határozta meg az embert, a virtualitással azonban mindennek a határai elmosódtak, megkérdőjeleződtek. Eközben a változások felgyorsultak, az 1999-es Netflixnek még három és fél év kellett az egymillió felhasználó eléréséhez, a Twitternek már csak kettő, a Facebooknak tíz hónap, a Spotify-nak öt hónap, a ChatGPT-nek öt nap – sorolja, megemlítve, 2000-ben a magyar fiatalok 30 százalékának volt számítógépe és 10-nek internet-hozzáférése, ma majdnem teljes az internetpenetráció és mindenki kezében ott az okostelefon.

Eközben végbemegy a közösségi médiában is az úgynevezett képi fordulat, vagyis egyre kizárólagosabb a vizualitás, a szofisztikált érzelemkifejtés pár tucat emojivá degradálódott, a kommunikáció hanyatlik – miközben a közösségi média elhiteti az emberrel, hogy „közösségi”, de valójában izolál – fogalmaz a kutatásvezető – és

A virtuális és a valóságos világ összemosódása is ennek a része – nem függetlenül a covid-lezárásoktól minden korábbinál jobban bevonódtak a virtuális térbe. Ez minden generációra veszélyes.

A TikTok Európában is tör előre, politikusok is használják és a mesterséges intelligencia is egyre komolyabb szerephez jut.