A Balaton-felvidék Magyarország legszebb tája – a legjobb arca a magyarságnak, hagyományainknak és ideáljainknak

Nyitókép: Rajcsányi Gellért

A sárga ötven árnyalata, ahogy remeg a levegő a napégette tarlók, kiszikkadt rétek és kókadó fák fölött. A legfehérebb mész, amitől világolnak a régi parasztházak, templomok és tornyaik, ember és lélek otthonai. És fölöttük a kék ég, alattuk a zöld tó, türkizbe keveredő látomás a nyár mélyén, mindentől távol, ami lényegtelen; és mindenhez közel, ami lényeges.

Nincsen nyaram Balaton és felvidéke nélkül. Sokaknak nincs nyara nélkülük. Pannon Mekka, ahová nem az életben egyszer, hanem évente el kell zarándokolni. Nem vallás parancsolja, nincs itt parancs. Itt hívás van, a hely szellemének hívása, aminek nem lehet ellenállni. De miért is vonz minket ez a vidék, mi van itt, ami máshol nincsen?

A Balaton-felvidék értelmezésének, megértésének sokféle szintje van. A legfelszínesebb a művirágos, cukimukis, babazsúros esztétikájú, álfranciás, álolaszos, álangolos flancolás, a hely valódi gyökereitől elszakadt, arra nem is kíváncsi, nemzetközi divatlapokból összelopkodott művilág Insta-pozitív látványképekkel. Magyar Toscana, magyar Provence, aha. Haha. Ez az irány teret hódított és jelen van – igaz, mintha az ebben utazók bírnák a legrövidebb ideig a környéken: egynyári, kétnyári próbálkozásaikat aztán elmossa a változó divat, avagy a nagyközönség érdektelensége. Mert a közönség azért, hála az Úrnak, mégiscsak az autentikus élményeket, történeteket, helyszíneket keresi.

Az északi parti életérzés egy másik szintje ehhez kapcsolódik: az újgazdag, szőlők helyén medencét építős, városi terepjárós, fővárosi klímás lakásából klímás autójával a klímás nyaralóba érkező, a körbevevő valóságot csak üvegfelületein és képernyőin keresztül érzékelő társadalmi réteg a 21. században hódította meg ezt környéket. Az előző évtizedek jó időiben itt bevásároló, rossz időit itt átvészelni kívánó társadalmi osztály nagy hatással volt és van a Balaton mindkét partjára, Siófoktól a legeldugottabb északi parti falvakig. És ezért sok minden már rajtuk múlik: hogy mennyire nyílik meg a szemük, szívük, elméjük e környék valódi értékeinek és értékrendjének befogadására. Ha marad a magyar értelemben vett újkapitalista, leuralós, felülbírálós, mindent jobban tudós szemlélet, az végveszélyt jelent a környéknek. Ha a hely szelleme, mint oly sokszor a történelmünk során, mégis át tud törni, el tud terjedni az új urak körében, akkor van esély a szép jövőre.

Mert a jövőért sokan dolgoztak itt az elmúlt évtizedekben. Egyre régebbi múlttá válik, de ne felejtsük el: a Kádár-korszak mélyén a Balaton-felvidéki falvakra halálos ítéletet mondtak ki. A közeli és távoli városok elszívták a modern élet és jobb megélhetés iránt vágyakozó fiatalokat, a balatoni tömegturizmus pedig a további mozdítható munkaerőt. A hegyek-völgyek között rejtőző aprófalvakkal nem tudtak mit kezdeni az ötéves terveken agyaló szocialista társadalommérnökök. Maradtak az öregek, a nem mozdulók, a mindhalálig földjüket művelő, állataikat gondozó, Istent félő, közösségüket utolsó leheletükig összetartó falusiak. Amíg meg nem haltak.

A Balaton-felvidék értékrendjét és értékeit legjobban megértő, a legnagyobb örökségmentő munkát elvégző nemzedék épp az volt, amelyik a hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve, az archaikus falusi élet utolsó pillanataiban átvette a stafétát a régi helyiektől. Az olyan személyiségek, mint Somogyi Győző és társai értékmentő, örökségvédő, hagyományőrző munkáját nem lehet eléggé méltatni. Az ő munkásságukon múlt, hogy e tájat a mai, fiatalabb nemzedékeink is láthatják, élvezhetik és érezhetik. Ez vonz minket ide. Magyarország legszebb tája, a magyar glóbusz legcsinosabb sarka ez. A legjobb arca a magyarságnak, hagyományainknak és ideáljainknak, amik itt szemmel látható, kézzel fogható valósággá állnak össze.

De telnek az évek és évtizedek – és semmi nem marad fenn magától.  Ideje készen állni a staféta átvételére is, hogy ki-ki a maga módján, eszközeivel, lehetőségeivel továbbmentse a jövő számára ezen pannon és egyben egyik legmagyarabb tájunkat.  

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata