NATO: Tervek és valóság

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

„Ne legyenek kétségeink, ha a Képviselőház a misszió amerikai részénél is annyit vitázik majd, mint a tavasszal megszavazott 61 milliárd dolláros amerikai segélycsomagnál, akkor azt a részt is az európaiaknak kell majd kipótolni, a háború ugyanis nem állhat meg. Megint csak milyen »praktikus«, hogy a nagy amerikai pénzügyi alapok már idejekorán bevásároltak a fegyvergyártó cégek részvényeiből, így a fegyverekre és lőszerekre elköltött (európai) pénzből bőven jut a tengerentúlra.

A NATO-csúcs előtt kiszivárogtatott híreket is így érdemes olvasni: A 350,000 újabb katona európai férfiakat és nőket von el a gazdaságtól, azt ugyanis kötve hihetjük, hogy a szomszédos földrészek polgárháborús övezeteiből százezer szám érkező migránsok önként és dalolva masíroznának egy újabb háborúba és állnának akkor katonának, amikor a francia elnök nyugati katonákat küldene Ukrajnába. A nagyobb álló hadsereg nagyobb költséget jelent, amit az euró(adósság)zóna déli országai csak újabb hitelekből, vagy a jóléti kiadások rovására tudnának finanszírozni. Jól mutatja az irányt, hogy Németországban a négynapos munkahét helyett már a 70 éves nyugdíjkorhatárról vitáznak

Az új alakulatokat fel is kell szerelni egyenruhával, fegyverrel, járművekkel, az eladott kaszárnyák helyett újakat kell építeni és a csapatok keletre szállításához csak Németországban több ezer rogyadozó vasúti és közúti hidat kéne felújítani. Miközben az USA Inflációcsökkentő törvénye (IRA) a XXI. csúcstechnológiáját Amerikába csábítja és növeli a digitalizáció terén elért előnyt az EU-val és Kínával szemben, addig Európa a háború miatt még jobban a XX. században ragad. Érthető, ha az amerikai kétpárti elit inkább öt évre előre rátolja az ukrajnai háború anyagi, társadalmi és politikai költségét az európai »szövetségesekre« és az új világ szerepét a fegyvereladásra és a szankciók által keletkező extraprofit lefölözésére korlátoznák.

Az Atlanti-óceán két partjának a globalizmusban összeforrt elitjének háborús projektjével szemben Magyarország és annak miniszterelnöke,

Miközben az EU és a NATO központjaiban a háború folytatásának módjait keresik, addig Magyarország mindkét szervezetben élt a konstruktív tartózkodás lehetőségével és sem pénzzel, sem fegyverrel, sem logisztikai támogatással nem vesz részt az öldöklés és a pusztítás meghosszabbításában. A magyar miniszterelnök békemissziójának célja az, hogy az érintett felek véleményét megismerve legalább egy esélyt adjunk a békének, ha már a gobalisták öt további év háborúra készülnek. A demokrácia ugyanis az alternatívák versenyéből él, és öt további év háborúhoz képest csak jó alternatívák vannak.”

***