Az orbánizmus a magyar felsőbbrendűséget hirdeti

Nyitókép: AFP / Isza Ferenc

„Ha igaz, hogy van valamiféle Orbán-rendszer, akkor nyilvánvaló, hogy a vele szembenállóknak nem elég Orbánt leváltani, hanem rendszerétől is meg kell szabadulni. De mi is ez a rendszer, mi az orbánizmus lényege?

1. A tényleges államhatalmi berendezkedés egyfajta modern principátus. Látszólag köztársaság, valójában önkény. (A klasszikus principátus Augustus római császár által létrehozott egyeduralmi rendszer, melyben látszólag fennmaradt a köztársaság szenátusának törvényhozó szerepe, de a valóságban minden érdemi hatalom a császár kezében összpontosult.)

2. A politika elsődlegessége, uralma minden más, a gazdaság, a kultúra, az egyes társadalmi autonómiák felett. A politika ebben az értelemben nem a köz ügyeinek intézése, az ehhez kapcsolódó nézetek, eljárások, intézmények, cselekvések stb. együttese, hanem az uralom intézménye, melynek célja a principátus fenntartása.

3. Az jövedelmek, a vagyonok elosztásának három alapvető mechanizmusa van: a piaci, a redisztributív (leegyszerűsítve, az állami újraelosztás) és a kölcsönösségen nyugvó. Az orbánizmus a társadalmi jövedelmek, a közösségi vagyon újraelosztásában a principátus közvetlen hatalmi céljait szolgáló, a piaci mechanizmusokat korlátozó, torzító, kiiktató mechanizmusokra támaszkodik. Az orbánizmus szerint a jövedelmek, a vagyon normatív szabályokat sértő állami elosztása nem korrupció, nem bűn, hanem a principátus stabil politikai, társadalmi, gazdasági hátterének megteremtését szolgáló, történelmileg legitim eszköz. 

4. Az orbánizmus a principátus elitjének elitellenes politikája, egyfajta, a népre hivatkozó elitellenes elitizmus. Az orbánizmust ezen jellenvonása a populistának tekintett áramlatok egyik típusává teszi. A populisták magukat a romlatlan nép képviselőjeként mutatják be, akik készek megküzdeni a romlott elitekkel, Brüsszellel, Washingtonnal, vagy éppen a WHO-val. Ezen elitellenséget nem befolyásolja, hogy a populista vezetők legtöbbje maga is az elithez kötődik. »Mi jók vagyunk, ők meg rosszak« – ez az populisták és az orbánizmus világmagyarázatának eszenciája.

5. Az orbánizmus társadalma a »porlasztott homogenitás« koncepciójára épül. Porlasztott, mert tudatosan felmorzsolja a tőle független társadalmi autonómiákat, csoportokat, atomizálja a társadalmat, ezzel párhuzamosan viszont azt célozza, hogy a közösségeitől megfosztott, porlasztott tömeg egyként osztozzon a principátus állami ideológiájában, hitében, vallásában. Az orbánizmus a középosztályt felmorzsolja, az az alatti csoportokat végzetes függőségben tartja annak érdekében, hogy egyetlen biztos pontjuk maradjon, az őket a lét peremén megtartó pricipátus. A gazdasági, üzleti, tudományos, kulturális elitet megvásárolja, megvesztegeti, nyomás alatt, fenyegetésben tartja, magához emeli, végső soron mindenki máshoz hasonlóan kiszolgáltatottá teszi.

6. Az orbánizmus politikája nem szuverenista, hanem izolacionista. Magyarország a rendszerváltozás óta újra rendelkezik a szuverenitás minden tartalmi elemével és annak megőrzéséhez, megvédéséhez szükséges minden eszközzel. A magyar szuverenitás teljes, azt ma senki nem csonkítja, nem veszélyezteti. A szuverén magyar állam döntött úgy, hogy szuverenitásának egyes elemeit másokkal közösen gyakorolja, e döntését bármikor megváltoztathatja. Az orbánizmus valóságos célja nem a szuverén Magyarország, mert az ország szuverenitását már évtizedekkel ezelőtt visszaszerezte, hanem az ország izolálása saját történelmi közösségétől, Európától.

7. Az orbánizmus Európa-ellenes, aminek kulturális, erkölcsi rétege a felvilágosodás örökségének, végső soron a modernizmus elutasításából, közpolitikai álláspontja pedig a liberális, valójában az alkotmányos demokrácia tagadásából származik. A principátus ezeken túlmenően nem tűri, nem tűrheti, hogy külső, tőle független tényező korlátozza cselekvését, márpedig az EU alapszerződései korlátozzák a tagállamok, illetve azok vezetőinek a mozgásterét, ezért az orbánizmus Európa-ellenessége egyszerre hatalmi, alkotmányos, kulturális és erkölcsi természetű.

8. Az orbánizmus a magyar felsőbbrendűséget hirdeti. A nemzeti lelkület középpontjába nem a jó hazafiságot, a büszkén megélt magyarságot helyezi, hanem azzal a meggyőződéssel néz a világra, aszerint cselekszik, hogy mi magyarok, önmagában magyarságunknál fogva többek vagyunk, többet érünk másoknál. Ahogy Márai írta, azt hiszi, hogy a »keresztény magyar ember előjogokkal élhet a világban«. Az orbánizmus Nyugaton tüntető dacossággal hordja fenn az orrát, Keleten viszont meghunyászkodik.

Aki egy jobb világot, szabad polgári Magyarországot, ha úgy tetszik, demokratikus köztársaságot akar, annak nem elég azt akarni, azért tenni, hogy megszabaduljunk Orbántól, annak nem lehet más célja, mint az, hogy megszabaduljunk az orbánizmustól. Teljes meggyőződéssel állítom, hogy ennek a küzdelemnek a mélységét, összetettségét a Demokratikus Koalíció érti a legjobban.”