Anarchisták, vörösök, maffiózók – legtöbbször ők álltak a magyar politikai merényletek mögött

Nyitókép: MTI / Mihádák Zoltán

Habár Magyarországon – más országokhoz képest – ritkák a politikai okból elkövetett merényletek, az elmúlt 150 évben történtek sorsfordító politikai gyilkosságok hazánkban is.

A sort Ferenc Józseffel kezdjük: az uralkodó ellen összesen hét merényletet követtek el, ezek közül Libényi János szabólegény kísérlete volt a legveszélyesebb. Libényi 1853-ban támadt rá Ferenc Józsefre Bécsben. A merénylő tettét részletesen kidolgozta, megfigyelte, hogy az uralkodó napi sétája közben hosszasan el szokott időzni a Karintiai-kapunál, hogy megfigyelhesse a lent gyakorlatozó katonákat. Február 18-án egy alkalmas pillanatban előugrott és az őrök meglepődöttségét kihasználva egy tőrrel tarkón szúrta az uralkodót. Ferenc Józsefnek óriási szerencséje volt, ugyanis a fegyver megcsúszott az ing kemény nyakán, így nem okozott halálos sérülést. 

A szabólegényt még abban a hónapban katonai bíróság elé állították, majd felakasztották, a felépülő Ferenc József megbízásából pedig a bécsi titkosrendőrség egész Magyarországot átfogó nyomozást indított az állítólagos cinkosok után.

Az anarchisták és a vörösök bosszúi 

Ferenc József 1854-ben kötött házasságot Wittelsbach Erzsébettel, becenevén Sissivel. Házasságuk 44 éven át tartott, amikor is 1898 szeptember 10-én rátamadt a királynéra egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista, aki egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta. Habár a szúrás elérte a királyné szívét, azon kisebb sebet ejtett, és a szoros fűzőt viselő Sissi a támadást követően felállt és kísérőjével, Sztáray Irmával hajóra szállt, csak ezután lett rosszul. A hajó visszafordult, de már hiába az orvos már csak a királyné halálát tudta feljegyezni. A királyné utolsó mondata így hangzott: „Was ist mit mir geschehen?”, azaz azt kérdezte: „Mi történt velem?”. Az orvosi elméletek végül arra jutottak, Sissi életét akkor sem tudták volna megmenteni, ha előbb fedezik fel a sérülést. 

Lucheni vallomásában azt mondta, vaktában választotta ki áldozatát.

A merénylőt végül életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A börtönben öngyilkosságot követett el 1910 októberében.

A magyar és egyben a világtörténelem talán legsúlyosabb következményekkel járó merénylete szintén a Habsburgokhoz kötődik. 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd főherceg – Ferenc József unokaöccse – és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő merénylet áldozata lett Szarajevóban. A merényletet hosszas tervezés és több sikertelen merényletkísérlet előzte meg. A gyilkosságokat Gavrilo Princip követte el, aki „éppen jókor volt jó helyen” mivel a kavarodásban éppen előtte állt a meg az uralkodót szállító autó, Princip ekkor sütött el fegyverét. Zsófia hercegnő haslövést kapott, Ferenc Ferdinándnak pedig a nyaki főütőerét érte a golyó. A trónörökös utolsó szavai ezek voltak: „Es ist nichts!” tehát: „Semmiség!” A történészek szerint

Principet a bíróság végül 20 év börtönbüntetésre ítélte.

Ferenc József és unokaöccse közötti viszony igencsak rossz volt, ezt mutatja az is, hogy a császár nyilatkozatában, amelyet a szarajevói merénylet után tett, arról tanúskodik, hogy halálukat Isten büntetéseként fogta fel.

Tisza István ellen számos alkalommal kíséreltek meg merényletet. Illetve, volt egy „elmaradt” merénylet, amelynek megtervezésében Szabó Ervin könyvtáros is részt vett: ez a merénylet amiatt maradt el, mert 1917-ben Tisza lemondott tisztségéről. 1918. október 31-én fegyveresek – valószínűleg hazatért frontkatonák – egy csoportja végül elszánta magát a gyilkosság végrehajtására, és a délután során Tisza Hermina úti villájához hajtott. A politikust, rövid szóváltást követően 17 óra tájban érte a halálos lövés, egy máig azonosítatlan férfi fegyveréből – felesége és unokahúga előtt. A visszaemlékezések szerint Tisza István utolsó szavai ezek voltak:

Házmester tempó

A Tisza halálát és az őszirózsás forradalmat követő Tanácsköztársaság idején folyamatosan követtek el ideológia alapú gyilkosságokat: ez volt a vörös terror. Ezek közül kettő, amely „klasszikus” merényletnek teinthető. Idősebb Hollán Sándor 1887-ben a Postatakarékpénztár igazgatójává nevezték ki, 1890-ben miniszteri tanácsos lett. 1907-ben vonult nyugdíjba belügyi államtitkárként. Az ifjabb Hollánt pedig 1910-ben nevezték ki a MÁV igazgatójává. Ő szintén államtitkár volt az őszirózsás forradalomig.

A két férfit 1919. április 22-én éjjel hurcolták el Pauler utcai lakásukból, majd a Lánchídon hátulról fejbe lőtték őket. A gyilkosságot személy szerint Lázár Andor és Mészáros Sándor követték el, a túszszedésre a hírhedt Cserny József utasította őket. A Tanácsköztársaság bukása után Mészáros és Cserny a bíróság elé került Lázár viszont megszökött. Mező Gábor kutatásában azt írta az esetről, hogy

Hollánék elbocsájtott házmestere Karsai József portás felesége és a velük egy házban élő lakó jelentette fel a őket a vörösöknél, mert gyűlölték őket.

A huszadik század további évtizedeiben a kommunista uralom alatt tovább folytatódtak a politikai leszámolások, Borvendég Zsuzsanna történész a Magyar Krónikának adott interjújában beszélt arról, hogy főként az 1960-as és 1970-es évek fordulója környékén történtek ilyen típusú gyilkosággok legtöbbször pénzügyi érdekek által vezérelve.

Zűrös kilencvenes évek 

A „klasszikus” merényletek újbóli felbukkanásáig viszont egészen a kilencvenes évekig kellett várni. Az 1998-as választások évében máig zavaros és egymásnak ellentmondó magyarázatok vannak, ami tény, hogy 1998-ban több – feltételezhetően – politikai hátterű robbantás is történt. A merényletsorozat március 16-án indult mikor robbanás történt Torgyán József, az FKGP elnökének rózsadombi lakásánál, ahol gépkocsik rongálódtak meg. Május 1-jén Szájer József akkori Fidesz-alelnök Futórózsa utcai lakásának ajtaja előtt robbant pokolgép, a robbanás erejétől beszakadt a lakás ajtaja, s átszakította az épület födémét is.

Utóbbi furcsasága, hogy a merénylő az utcán lévő telefonfülkéből felhívta a székházat, és megkérdezte, bent van-e Áder úr, majd a nemleges válaszra robbantott, így tehát az biztosan kizárható, hogy nem a politikus meggyilkolása volt a cél, ahogy a többi robbantásnál sem történ személyi sérülés. Bár a hatóságok akkoriban nem tudták kideríteni, kik voltak az elkövető, de a merényletekkel többször is kapcsolatba hozták Portik Tamással a kilencvenes évek hírhedt alvilági figurájával. Az ügyek körüli aktákat 2018-ban nyitották újra.

***