„Vitézy úgy megverte a meztelen csigát, hogy talán még most is sajog a buksija” – Megadja Gábor a Mandinernek

(Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád)

A legújabb közvélemény-kutatási adatok alapján úgy tűnik, hogy a Fidesz szinte teljesen ledolgozta az úgynevezett kegyelmi ügyet követő visszaesést. Ez meglepte? Illetve: mennyire bízhatunk egyáltalán ezekben a kutatásokban, mennyire érdemes odafigyelnünk rájuk?

Hogy kicsit hazabeszéljek: természetesen a Századvég számait szoktam figyelni. Nem lepett meg a visszarendeződés, ez már jó ideje a dolgok normális menete. Egyébként félidőben vagyunk, az pedig teljesen természetes a világon mindenütt, hogy a kormányzó erőknek ilyenkor a legalacsonyabb a támogatottsága. Az, hogy a Fidesznek volt olyan ciklusa, amikor ilyen nem történt, a kivétel, nem pedig a szabály.

Teljesen alaptalan az az ellenzéki remény, hogy most padlóra kerültek a kormánypártok. Magabiztos Fidesz-győzelemre számítok vasárnap. És ha ez bejön, érdemes arra gondolni, hogy

A kutatásokból az derül ki, hogy a Fidesz nem veszített érdemben a támogatottságából, lényeges átrendeződés csak az ellenzéki oldalon figyelhető meg.

A Fidesz–KDNP a kapmányhajrában szinte teljes egészében a „háború vagy béke” dilemmája köré rendezte a kommunikációját, végső soron azt állítva, hogy aki baloldali pártra voksol, az – még ha itt-ott nehezebben követhető áttéteken keresztül is, de – a háborút választja. Nem érzi ezt túlzó egyszerűsítésnek?

Nem. Az a tapasztalatunk, hogy a baloldal mindig hézagmentesen igyekszik megfelelni a nagyhatalmi elvárásoknak. Hogy ezt hittel is teszik-e, afféle lelkesedő-gyarmatiként, vagy a baloldalba kódolt legalább százéves „realista szokás” miatt, az az eredmény szempontjából lényegtelen.

Nem kell messzire mennünk a történelemben, hogy precedenst találjunk erre. A Mandiner nemrég lehozta újra a Veesenmayer-jelentést, amiből feketén-fehéren kiderült, hogy nekik sokkal kényelmesebb magyarokat feláldozni az aktuális Szent Ügy oltárán, mint német vagy nyugati vért ontani. És ha ez lesz a terv, akkor

Megnézte a köztévés vitát?

Roppant szórakoztatónak tartom, hogy az ellenzék mindig menekülőutakat keres. Ha már választásokat nem tudnak nyerni, hátha vitát tudnak – vagy lájkbajnokságot a Facebookon –, és az majd elhozza nekik a választási győzelmet.

A politikára akarnak vetíteni egy értelmiségi ideált, utána meg pislognak, hogy a politika mégsem így működik. 

Egyetlen vita volt talán, ami változtatott valamin, a Vitézy vs. Karácsony vita, ahol

Mindenesetre vitákat akartak, és lettek viták. Kértek és kaptak. 

Mit gondol a „Magyar Péter-jelenségről”? Vajon okozhat a TISZA Párt igazán nagy meglepetést a most vasárnapi választásokon?

Már nem, mert mindenhol 20 százalék fölé mérik. Akkor lenne meglepetés, ha ehhez képest alulteljesítenének.

Van még két év az országgyűlési választásokig. Az túl hosszú idő ahhoz, hogy mindenféle marketingvarázslatokkal eltakarják, kicsoda ez a fickó valójában – nem is beszélve a közvetlen szövetségeseiről. A politikában a karakter számít, és két év múlva már mindenki tudni fogja, milyen figura Magyar Péter.

Ön szerint történhet radikális változás az egyes pártok támogatottságát illetően az utolsó napokban? Orbán Viktor – a „világrekord mozgósítás” jelszavának jegyében – „egymillió találkozást” ígért szombatra, a DK pedig – állítólag – 10 000 aktivistáját mozgósítja országszerte. Ugyanakkor elképzelhető, hogy korábban karakteresnek tartott pártok egész sora esik majd be az 5%-os küszöb alá.

A Fidesz tábora stabil, ott nagy változásokra nem számítok.

Onnantól kezdve a mérkőzés Gyurcsány és Magyar között zajlik majd a „kié a baloldal” versenyben.

Ehhez a műsorhoz már bekészítettem a védőitalokat és a rágcsát.

***