Karácsony Gergely gyenge, mint a libafos, Magyar Péter pedig csak egy a sok Orbán-ellenes reménység közül – mondja lapunknak Békés Márton történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője. Interjúnk.
(Nyitókép: Magyar Nemzet / Bruzák Noémi)
Ön szerint melyek a most vasárnapi EP- és önkormányzati választás fő tétjei? Mennyiben mondható, hogy a jelen (választási) helyzetnek több- vagy akár sokféle olvasata is lehetséges? Nem túloz a Fidesz, amikor a mostani választást szinte teljes mértékben a „háború vagy béke” dilemmájához köti?
A június 9-ei megmérettetés két szempontból is izgalmas: egyrészt az ötödik Orbán-kormány ciklusának felénél kerül rá sor, másfelől pedig két választást tartanak egy időben, hazai önkormányzatit és európai parlamentit. Eközben volt itt egy belpolitikai szempontból turbulens időszak, nagyjából február első hetétől húsvét utánig. A május már az élesbe fordulás hónapja volt, június első hete pedig a mozgósítással telik.
A kampány valójában az úgynevezett kegyelmi ügy kirobbantásával vette kezdetét, március 15. megünneplésére már a kellős közepén került sor, a győzelmet viszont az utolsó héten, sőt magán a választás napján kell learatni.
Politikusok, pártok és mozgalmak mellett, sőt mögött vagy még inkább ezek előtt, narratívák harcolnak egymással.
Az egyik nagy történet szerint meg kell védeni Magyarország stabilitását és szuverenitását, mely két jellemző egy tőről fakad, így elsődleges és aktuális cél a háborúból való kimaradás – ez a kormányoldal narratívája. A másik egy unalomig ismert story, idén immár sokadig évadját hallgatjuk, s arról szól, hogy meg kell buktatni a kormányt és valamilyen módon és mélységben, de
növelni kell az euroatlanti integrációnkat, ami jelen pillanatban praktikusan a háborúba való bevonódásunkat jelentené.
Ez utóbbi mesét forgalmazza a Gyurcsány házaspártól kezdve Rákosi Mátyás titkárságvezetőjének unokáján, azaz Donáth Annán át Magyar Péterig mindenki.
Tegyük fel, hogy a Fidesz–KDNP ezúttal is elsöprő győzelmet arat. Mi adódna ebből egy kisebb győzelemhez képest? Természetesen nem országgyűlési választás következik – ennek ellenére talán mégsem értelmetlen feltenni a kérdést: mit okozna, mit üzenne az újabb „kétharmad” bel- és külpolitikai szinteken?
A félidei kettős választás – a hazai belpolitikai kontextus miatt – természetesen erőfelmérőként is viselkedik, vagyis közvetlenül a 2026-os országgyűlési választások előszobájának számít. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta ez lesz az ötödik EP- választás. 2004-ben 38 százalékos részvétel mellett a szavazatok 47 százalékát kapta a Fidesz, a 24-ből 12 mandátumot szerezve. 2009-ben kicsivel kevesebben járultak az urnákhoz, a szavazásra jogosultak 36 százaléka,
ekkor a Fidesz–KDNP a szavazatok 56 százalékánál is többet kapott,
ami a 22 magyar mandátumból nem kevesebb mint 14-et hozott. 2014-ben csak 29 százalékos volt a részvétel, a kormánypártok 51 és fél százaléka pedig a 21-ből 12 helyet jelentett. Utoljára, azaz 2019-ben 43,5 százalékos részvétel mellett a Fidesz–KDNP jobban szerepelt: a szavazatok 52 és fél százaléka a 21 hely közül 13-at eredményezett számára.
Jelenleg az 55 százalékos részvétel sem elképzelhetetlen,
Orbán Viktor pedig emlékezetes módon adta ki a jelszót a tizedik Békemeneten: „világrekord mozgósítás”.
Ha a jobboldal jól mozgósít, amire minden esélye meg is van, miközben a helyzeti energiája most nagy és a tematizációs versenyben is élre tört, nem tartom elképzelhetetlennek a nagy győzelmet.
Ez meg fogja erősíteni a kormány legitimációját idehaza és határozott üzenet lesz Brüsszelbe is, ráadásul lehűti a hazai vérmes ellenzéki reményeket.
Azaz minden a 2010 óta megszokott mederben folyik tovább: Orbán Viktor kormányoz, Washington és Brüsszel fenekedik, az ellenzék nyalogatja a sebeit.
Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről, illetve a TISZA Pártról? Ha hiszünk a közvélemény-kutatási adatoknak, akkor, úgy érzem, annyit mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy nagyon rég láttunk ehhez hasonlóan erőteljes belépést és gyors felfutást az ellenzéki oldalon. Egyszerűen szólva: „itt valami van”. De mi?
Egyértelmű a dolog: Magyar Péter a hazai baloldali ellenzék tizennegyedik éve tartó válságának a jelensége. Az elkeseredett Orbán-ellenes szavazók tömeges kereslete az ő személyében talált magának friss, új, a baloldali belharcokban eddig el nem használt kínálati oldalt, s most
minden baljós előjel és sokasodó red flag ellenére lelkesednek érte.
Hasonlót, éppen félidőben, egyszer már láttunk: 2012-ben ez volt a Milla-mozgalom, amelynek élére akkor Bajnait ültették. Az a tömeg, amely akkor tüntetett, méretében és karakterében hasonló volt a mostanihoz. Az üzenetek is ugyanazok: korrupció, csatlakozás az Európai Ügyészséghez, oktatás-egészségügy.
Akik őrá szavaznak, semmiképpen nem „csalódott fideszesek” – legföljebb olyanok, akikben a Fidesz csalódott –,
hanem csalódott ellenzékiek, céljuk Orbán megbuktatása. Unalomig ismerjük.
További párhuzamot vonva, mostanra már jó tudjuk, hogy úgy Bajnai, mint 2021–22-ben egy másik „jobboldali” reménység, Márki-Zay Péter mögött ott álltak az amerikai struktúrák. Jelen esetben arra lettem figyelmes, hogy Magyar Péter nemzeti ünnepen elmondott beszédének előestéjén az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete, David Pressman is nyilatkozott.
A beszédet hazánk NATO-csatlakozásának 25. évfordulója alkalmából tartotta március 14-én a Soros-féle CEU budapesti épületében.
Emlékezetes módon így fogalmazott: „Miközben Magyarország megpróbálja kivárni azok távozását, akikkel nem ért egyet, akár az Egyesült Államokban, akár az Európai Unióban, a világ többi része halad előre. Lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de
mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban. Amíg Magyarország várakozó állásponton van, mi cselekedni fogunk.”
És másnap bemutatkozott Magyar Péter. Ez nekem Operation Péter Magyarnak tűnik.
Úgy tűnik, Magyar Péter feltűnése a baloldali médiát is alaposan felforgatta. Némi túlzással azt mondhatnánk, a baloldali újságírók zöme haptákba vágja magát a TISZA Párt vezetőjének közelében. A HVG- től újságírók távoznak miatta, Gulyás Mártonból újra meg újra kiszalad a harciasság és a kíméletlenül kritikus gondolkodás, az Index publicistája a TISZA-vezér „hibátlan testalkatáról” beszél… A helyzet már-már zavarba ejtő. Ön szerint mi történik ezen a vonalon?
Ó, Szakonyi Péter pedig az ATV-n egyenesen „zseniálisnak” nevezte, Ruff Bálint kínosan szubjektív vele kapcsolatban, az influenszer-hadsereg pedig küszöb alatti propagandával sugallja az urbánus-liberális szavazóknak, hogy arrafelé van a kormánybuktató erő.
De nincs új a nap alatt, ez is olyan régi, mint az országút: 2012-ben Bajnaival, 2017–18-ban Vona Gáborral, 2021–22-ben Márki-Zay Péterrel csinálták ugyanezt.
Teljesen egyértelmű, hogy a bőséges külföldi forrásokból, nemzetközi alapítványi pénzekből, Soros-finanszírozásból és USAID- meg NED-pénzekből működő kormányellenes média most éppen a Magyar Péter- projektet támogatja. Miért? Mert aki fizet, az huzat.
Mit gondol a köztévén megrendezett – az összes EP-listavezetőt felvonultató, és ebből a szempontból jelenleg teljesen egyedülálló – vitáról? Szükség lenne még efféle alkalmakra?
Szerintem igen, a választási megmérettetésre jogot szerző minden párt hadd mutatkozzon be és hadd lássa az ország, hogy kik jelentkeznek be közhatalmi tisztségre. Úgy a köztévés ajánlattevés – hiszen 11 ember között klasszikus értelemben vett vitát nem lehet rendezni –, mint a más fórumokon (ATV, Partizán) zajló összeütközések megmutatták például, hogy a Kutyapárt jelöltjei viccesnek túl komolyak, komolynak meg nevetségesek, Donáth Anna előre meggyászolta vereségét, Toroczkai meglepően jól szerepelt, Dobrev Klára nem hogy bővíteni nem tudja táborát, de a meglévőt is körömszakadtáig védenie kell,
Karácsony Gergely gyenge, mint a libafos, Magyar Péter pedig egy a sok Orbán-ellenes reménység közül stb.
Fellélegezhetünk majd június 10-én – vagy most már változatlan lendülettel fog folytatódni a harc egészen a két év múlva esedékes országgyűlési választásokig?
A sokféle szavazólap miatt a végleges eredmények talán csak kicsivel a szokottak után fognak kiderülni, de június 10-én már tudni fogjuk, hányadán állunk. Az EP-választás kapcsán a legfrissebb előrejelzések, összesített értékelések és az elemzői konszenzus szerint a Fidesz nagyjából az eddigi EP-választásokhoz képest szerepelhet, azaz győzelmet arat, talán bejut a Mi Hazánk, a többi pedig a baloldali belharc eredménye:
a Tisza Párt kiüti a nyeregből a Momentumot, megeszi a Kutyapárt támogatottságának felét és megelőzve a kínosan szereplő, talán egyszámjegyű támogatottságúvá váló DK–MSZP–P-konglomerátumot, második erővé válik a baloldalon.
***
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Az ellenzékbarát intézetek irányított közvélemény-kutatásai ismét elaltatnák a kormánypárti szimpatizánsokat.
Ezt is ajánljuk a témában
A hatalom szelleme helyett a szellem hatalmát firtassuk, persze annak fenntartása mellett, hogy a kettő nagyon is összefügg – mondja új kötetével kapcsolatban a Kommentár főszerkesztője. Interjúnk.
Váratlan fejlemény.
Hangot adott a sajátos elképzelésének Alexander Stubb.
Belegabalyodott a Tisza Párt a saját facebook-bejegyzésébe.
Mekkora kárt okozott Magyar Péter csapatának a kiszivárgott adótervezet és Tarr Zoltán leleplező kijelentése? Lesz-e hosszú távú következménye? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe politikai elemzőkkel.
Nem túl jók az előjelek.
A Tisza Párt alelnöke belső hibáról beszél és arról, hogy megtanulták: jobban kell figyelniük, mielőtt posztolnak egy-egy videót.
Váratlan fejlemény.
Az Egyesült Államok woke aktivistái Európába „menekülnek”, meggyőződve arról, hogy Trump transzfób, nőgyűlölő diktatúrává változtatta Amerikát.
