Az ellenzékbarát intézetek irányított közvélemény-kutatásai ismét elaltatnák a kormánypárti szimpatizánsokat.
Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala
Magas tétet mondott be minden versenyző a véghajrában. Míg Orbán Viktor a kormány béke melletti elkötelezettségét hangsúlyozta, illetve rámutatott arra, hogy a külföldről finanszírozott ellenzék továbbra is szolgai módon követné a Nyugatot – Ukrajna támogatásában, a genderpropagandában és a migráció kérdésében mindenképpen; addig
a baloldal színe-java igyekezett azt érzékeltetni, hogy júniusban a kormányról mondunk majd ítéletet.
Gyurcsány Ferenc kedden azt írta a Facebook-oldalán, hogy júniusban
véget akarunk vetni az Orbán-rendszernek.
Ahogy felesége, Dobrev Klára is imigyen fogalmazott: „Mi, szociáldemokraták és zöldek, az ellenzék legnagyobb szövetségeként arra vállalkoztunk, hogy megroppantjuk Orbán rendszerét és most vasárnap erre van esély.”
Mekkora marhaság ez! Pedig még csak kedd volt... mi lesz itt még a kövekező napokban?
De a DK által kamuellenfélként pozícionált Donáth Anna is mindvégig Orbán oly rég várt bukását vizionálta kampányrendezvényein, majd a vágyvezérlet gondolathoz tavasszal betársult Magyar Péter is.
Korunk hamis prófétája azonban képes volt még tovább növelni az egyébként sem kicsi tétet, mikor megígérte, hogy „árad a Tisza”, így
hamarosan eljő majd az ellenzékváltás, az elitváltás és a rendszerváltás pillanata.
Ez több viszont több mint marhaság, ez kreténség.
Habár jól láthatóan kissé alábbszállt az önbizalma, ám az utcai fórumokon még mindig ezt hangoztatja.
A helyzet viszont tényszerűen a következő: míg a baloldal valóban odaállt Ukrajna és a fegyverszállítás mellé (így valóban sanszos, hogy háborúba kevernék az országot), ahogy a genderideológiát és a bevándorláspárti politikát is támogatják – pontosabban eddig is megszavazták Brüsszelben és Strasbourgban ezeket a progresszív ügyeket – addig
az az állítás, miszerint júniusban a kormány megbuktatható, kolosszális hazugság.
Esteleg böszmeség…
Ettől függetlenül egy ellenzéki előtörés, illetve a kormánypártok veresége fordulópont lehet a politikai küzdelmek eddigi dinamikájában. Azaz, ha a Fidesz–KDNP-pártszövetség rosszul szerepel az EP-választásokon és számos nagyobb városban elveszti meglévő pozícióit,
az egyfajta lendületet adhat az egyébként bő egy évtizede rozzant állapotban szerencsétlenkedő ellenzéknek.
Így a júniusi dupla választásoknak a tétje valóban érintheti a kormány stabilitását és azt, hogy lesz-e elég ereje arra, hogy ellenálljon a genderpropaganda nyomulásának és annak a politikai zsarolásnak, hogy fegyvereket szállítsunk a frontra, azaz beszálljunk a háborúba.
És ezek mind olyan ténykérdések, amelyeket éppen az EP-választásokon felhatalmazott képviselők elmúlt öt évnyi tevékenysége támaszt alá. A nekünk járó uniós források befagyasztásáról nem is beszélve!
Akarunk-e olyan uniós képviselőket a következő ciklusban is Strasbourgban látni, akik megakadályozzák azt, hogy hozzájussunk a nekünk járó pénzekhez?
A baloldali politikusok ugyanis 21 szavazáson erre adták a voksukat. Pedig a felhatalmazásukat tőlünk, magyar választóktól kapták.
A szavazópolgár számára az ellenzék újult lendülete, vagy a kormány stabilitása másodlagos lehet. Ám annál inkább érintheti az életét az, hogy olyanok jutnak-e be a strasbourgi parlamentbe, akik mindent megtesznek azért, hogy Magyarország ne jusson hozzá az egyébként jogszerű járandóságához, vagy olyan kormánypárti képviselőink lesznek, akik mindent megtesznek azért, hogy a kormány végre hazahozza az uniós pénzeket.
A baloldal hamis prófétáitól nem a kormánypártoknak, hanem nekünk kell aggódnunk: a békét, az uniós forrásokat és a gyermekeink jövőjét félthetjük tőlük – és ez is ténykérdés!
De a háborúba való belépésünk és a gyermekek körében terjesztendő genderideológia is értini az állampolgár mindennapjait. Éppen ezért:
nemhogy kétszer, hanem ötször szavaz, aki a kormányra szavaz.
Hisz aki a Fidesz mellett dönt, az a béke és a gyermekvédelem mellett is kiáll, illetve erőt ad az uniós források hazahozatalához, végül pedig az illegális migráció elleni politikai küzdelemhez.
Az elmúlt hetekben számos, egymásnak ellentmondó közvélemény-kutatás látott napvilágot, ám abban nincs vita az intézetek szerint, hogy a kormánypártok, ahogy a 2006-os helyhatósági választások óta minden egyes választást, úgy a mostanit is meg fogják nyerni. Ilyen megosztott, inkompetens ellenfelekkel szemben nem csoda.
De sosincs lefutott választás, és van valami, ami komoly kihívást jelenthet a Fidesz számára:
nem a Gyurcsány házaspártól és nem is Magyar Pétertől kell Orbán Viktornak igazán tartania, hanem a Fidesz-szavazók elkényelmesedéstől.
Éppen ezért nem lehet megspórolni a kampányt, mozgósításra van szükség.
Ha a Fidesz-szavazó elhiszi, hogy az ő egy szem vokstától függetlenül is nyerni fog a jobboldal, akkor téved, és a Fidesz végül veszíteni fog.
Kicsit olyan ez, mint a szemetelés és az egyéni felelősség kérdése. Mikor azt mondjuk, hogy mindenki szemetel, így annak semmi súlya nincs, hogy én eldobom-e a „saját pici szemetemet” az utcán, akkor bizony könnyen megeshet az, hogy mindenki így gondolkodik majd; ha pedig mindenki eldobja a sajátját, akkor nagyon mocskos lesz a világ.
A Fidesz-szavazó tehát nem kényelmesedhet el, mert azzal saját maga ellenségévé válik.
Másrészről erős a nemzetközi nyomás, és várhatóan most is készülnek burkolt vagy éppen nyilvános beavatkozásra a baloldalon. Ne legyen illúziónk, jelenleg is működik a 2022-ben is aktív nemzetközi hálózat és komoly összegeket szán arra, hogy megbukjon a kormány a közeljövőben – de legalábbis instabilitás, káosz és rendetlenség legyen idehaza. Lesz dolga a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak, ezt illetően semmi kétségünk nem lehet!
De visszatérve a csalóka kutatási eredményekhez! Az ellenzékbarát intézetek és a külföldről finanszírozott kormányellenes médiumok előre megírt forgatókönyv szerint dolgoznak. A taktika röviden a következő. A választások előtti időszakban a közvélemény-kutatásokat, híreket, illetve az éppen aktuális külföldről pénzelt tüntetésekről szóló beszámolókat
úgy hangolja, hogy megerősödjön az ellenzék számára legfontosabb érzés: a remény.
Azaz a választások előtti hónapokban olyan „kutatások” látnak napvilágot, illetve olyasféle tüntetéseket szerveznek a szintén külföldről finanszírozott „civilek”, amelyekről a kormányellenes sajtó megírhatja, hogy „a Fidesz rengeteg szavazót veszített a közelmúltban”, így az ellenzék most végre legyőzheti a kormányt.
Aztán – ahogy egyre közelebb kerülünk a nagy naphoz – rendre érkeznek azok a kutatások is, amelyek már azt mutatják, hogy mégis a Fidesz vezet. Ezek pedig alkalmasak arra, hogy a Fidesz-szavazók elaludjanak. Így volt ez 2022-ben is – emlékezzünk csak! A Publicus 2022-es agyamentsége volt az „üdítő kivétel”, de Pulai András azóta is negatív hivatkozási alap…
Ezt figyelhettük meg az elmúlt hónapok során.
Előbb a Závecz repítette a Gyurcsányék által vezetett közös baloldali listát az egekbe, míg az iránytűsök Magyar Pétert lőtték fel húsz százalék fölé, végül megérkezett a többi ellenzékbarát intézet is – reményt adva a baloldali választóknak.
Ekkoriban volt az is, hogy a Závecz – a választásokon biztosan részt vevők körében – csupán 33 százalékot „mért” a Fidesz-KDNP-nek, de a többiek is azt „mérték”, hogy több mint egymillió szavazót veszítettek a kormánypártok.
Ahogy viszont közeledünk a választások napjához, úgy kezdtek az ellenzékhez kötődő külföldről finanszírozott közvélemény-kutató intézetek (ez is ténykérdés) ismét magas fideszes előnyt mérni.
Ha a Fidesz-szavazó azt olvassa, hogy magasan vezet a kormánypárti szövetség, akkor könnyen elkényelmesedhet, és ennek következtében távol maradhat a voksolás napján.
Mi viszont vegyük komolyan ezeket a kutatásokat! Kezeljük őket a helyükön, hisz propagandatermékekről beszélünk, amelyek befolyásolás érdekében születtek meg.
Leplezzük le őket, ahol csak tudjuk. Cáfoljuk azokat és emlékezzünk (emlékeztessünk) a 2022-es csalásokra!
De legfőképpen ne engedjük, hogy hülyének nézzenek minket az ellenzékhez kötődő, külföldről finanszírozott „kutatóintézetek”!
A Tisza-elnök átlépett a Facebookról a valóságba, és rögtön megsemmisült. Mi pedig szájtátva figyeljük a rendszerváltoztatás óta eltelt idő legijesztőbb politikai skizofréniáját. Nagy Ervin írása.
Bohár Dániel két fontos kérdést is intézett Magyarhoz.
A Tisza-vezér nem válaszolt a számára kellemetlen kérdésekre.
Miskolcon kérdezték a Tisza Párt elnökét.
A legfontosabb, hogy mindez milyen mozgásokat eredményez a kormányellenes oldalon. Budapesten jó eséllyel káoszt.
A LIBE sajnálatos döntése tiszteletlen a Tanáccsal, mint az Európai Unió intézményével szemben és súlyosan sérti a lojális együttműködés elvét.
