Na, megvolt hát az első Magyar Péter-i értelemben vett nemzeti konzultáció, be is érkeztek a megfelelő válaszok – és akkor most áradjon a Leffe!

(Nyitókép: Attila Kisbenedek/AFP)

Megvolt tehát az első Magyar Péter-i értelemben vett nemzeti konzultáció, be is érkeztek a megfelelő válaszok a „Menjek ki Brüsszelbe vagy menjek ki Brüsszelbe?” kérdésre – vagy hát persze lehet, hogy nem mindenkinek volt fura ez a független-objektív felhívás, miszerint „döntsetek, véreim, szem előtt tartva, hogy nyolc különböző ok miatt lesz jó, ha EP-képviselő leszek, ahogyan azt a tanácsadóim is javasolják”,

Az természetesen elegáns lenne, ha az összes jeles Facebook-rajongó ebben a pillanatban vonná vissza azt a kismillió röhögő és dühöngő fejecskét, amelyet a „meglásd, ki fog menni Brüsszelbe” figyelmeztetésekre sikerült elhelyezni az elmúlt hetekben-hónapokban, de elismerem, hogy zavaróan retrográd módi a két-három nappal ezelőtti mantrát számonkérni, ezekben az izgalmasan változó időkben.

Áradjon a Leffe!

Igaz, nem jogos a kommentelőket bántani, ők ugyanis gyanúsan nagyobb arányban könyörögnek a Budapesten maradása mellett, mint ahány nemet sikerült elkönyvelni a szavazáson – ami persze lehet valami hirtelen véletlen is, sőt, akár egy egyszerű fideszes ármány jele: hogy tudniillik nem is a rajongótábor szavazott oly lelkesen a Brüsszelbe távozásra, hanem az ötvenezer fideszes kampányaktivista.

De azért mégis tényellenőrizzük az egyik úgynevezett érvet, amely a Brüsszelben kevéssé járatos támogatókat volt hivatott meggyőzni az „igen” szavazatok helyességéről: „Az EP képviselőség egy hónapban körülbelül 8 napi brüsszeli és strasbourgi kinttartózkodással megoldható”.

Magyar Péterhez hasonlóan véletlenül én is ismerem a járást a Rue Wiertz környékén, ezért ismertetném, hogyan is néz ki az az állítólagos havi 8 nap – különös tekintettel arra, hogy az EP-kampányában hangsúlyos elemként hallhattuk, mennyire nem szabad Deutsch Tamást választani, hiszen ő egy csomószor nem is volt jelen az ülésteremben. Márpedig egy EP-képviselő ücsörögjön ott és nyomogassa a gombot, ha egyszer az a dolga.

Tehát. Vannak a naptárban úgynevezett „piros” hetek: ekkor zajlanak a plenáris ülések, Strasbourgban vagy Brüsszelben. Ez átlagosan havonta négy nap. Aztán vannak a „rózsaszín” szakbizottsági hetek – Deutsch Tamás az előző ciklusban két bizottságban és két küldöttségben volt érdekelt tagként vagy póttagként, Cseh Katalin öt bizottságban és két küldöttségben.

de ettől még lehet választani a bizottságosdiból a minimumot is, csak akkor rögzítsük majd, hogy Magyar Péter a deutschi megoldást preferálja [ti. azt, amivel Deutsch Tamást az EP-kampány során jóformán folyamatosan vádolta – a szerk.].

Tehát a bizottsági tagságok számától függően ez jellemzően további három–öt nap lehet, minél magasabb pozíciói vannak az adott képviselőnek, annál több üléssel és potenciális többletnappal;

egyeztetnek a jogszabálytervezetekről, boltolnak, lobbiznak nagy erőkkel, havonta minimum két-három napon át. Plusz az úgynevezett netvörking – hiszen egy tantestületnek is mennyivel inkább szerves tagjai azok, akik a szünetekben és az értekezletek előtt-után is ott mászkálnak a folyosókon, mint akik óraadóként csupán az adott 45 percekre vannak jelen az iskolában.

és pláne ne legyen meglepve, amikor októberben csak a plenáris ülésekre el fog menni nyolc nap. Vagy persze el lehet kummantani néhány költségvetési szavazást, csak akkor majd azt is vegyük jegyzőkönyvbe, hogy Magyar Péter pontosan azt teszi, amit Deutsch Tamásnak határozottan a szemére vetett.

Annál pedig már csak az lenne elképzelhetetlenebb, ugye, hogy

egy teraszon, lábai alatt Budapesttel, ahogyan azt a csúti diktátor teszi.

***