Hont András már melegít az esti focimeccsre: „Embereknek az okoz vad örömet, ha honfitársaik bánatosak – ami full aberrált dolog”

Nyitókép: Koszticsák Szilárd/MTI

Hont András ismét sarkos véleménnyel jelentkezett. A közösségi oldalán osztotta meg gondolatait a múltbéli, illetve a mostani foci sikerek és kudarcok kapcsán tapasztalható kollektív érzelmekről, illetve a szélsőséges politikai értelmezésekről. 

Mint írja: az 1978-as labdarúgó-világbajnokságot – habár az azon részt vevő magyar válogatott focistáit már látta játszani – csak összefoglalókból és elmesélésekből ismeri. Úgy is rögzült: 

Az akkori csapatunk „három vereséggel búcsúzott a Mundialtól, és az országon úrrá lett az «egész bagázst szétkergetni», «a kutyaütőket megbüntetni», «mindent az alapoktól újjászervezni»-hangulat” – írja a publicista.

A kudarcot pedig összeomlást követte: az első meccsen kiállított Nyilasit és Törőcsiket, „a két zsenit kizárták a válogatottból”, az edzőlegenda, „Baróti Lajos még a helyszínen lemondott, bukott a labdarúgó-szövetség vezérkara”, és – ahogy azt Hont megjegyzi:

Pedig a magyar csapat akkor a későbbi világbajnok Argentínától és a négy évvel későbbi világbajnok olaszoktól, illetve a szintén klasszisokat felvonultató Franciaországtól kapott ki, ráadásul az argentinoktól több mint vitatható körülmények között. 

„Simán lehetett volna azt mondani, hogy ez így alakult, bizonyos szempontból reális is, van egy ígéretes társaság, a strukturális és mentális bajokkal meg akkor is szembe kéne nézni, ha történetesen világbajnokok lettek volna a fiúk. Különben is ez egy játék, amely ugyan sokaknak fontos, de nem ezen áll vagy bukik a haza sorsa.” Azonban mifelénk a sportkudarcok által sokan személyükben érzik magukat megbántva.

A publicista hozzáteszi, hogy sokan a sportolók bukásai miatt „magukat érzik kevesebbnek, kevésbé különbnek más népek fiaihoz, lányaihoz képest”. Hont szerint ez mutatja, hogy 

„Mondom mindezt azért, mert ha megszállná valami ihlet a srácokat, és nem csupán a skótokat győznék le, és a körülmények szerencsés alakulása folytán továbbjutnának, de onnantól végigvernek mindenkit, és Európa-bajnokok lesznek, úgy az országban akkor sem változik valójában semmi, leszámítva hogy picivel több lesz a jókedv (magunkat ismerve: két hétig).”  De ez „sem indokolná a «minden sarokra stadiont»-programot vagy a Felcsút nb1-es tagságát.” Ahogy a három vereséges kiesés sem rontaná le az eddig eredményeket – véli a publicista. 

„Az még érthető lenne, ha valaki nem akarja, hogy a sporteredmények által szilárduljon meg egy kurzus, de egyrészt ezt sem bölcs nyilvánosan taglalni, másrészt a megszilárduláson túlvagyunk, harmadrészt pedig itt nem is ez az ábra, hanem

Ami meg a tudást illeti, egy nagyon erős és motivált német csapattal szemben kedvezőtlen bírói döntések után sem zuhantak össze a magyarok. „Én boldog volnék, ha a német és magyar 10 legfontosabb felsőoktatási intézmény között is csak ekkora volna a különbség a németek javára” – teszi hozzá Hont. 

Hont szerint a magyar válogatott egyet már biztosan nyert az Eb-n: tapasztalatot. „Hogy milyen az, amikor jegyzett eredmények után, figyelemmel kísért játékosokból álló csapatot komolyan vesznek, készülnek rá.”  Amennyiben ebből okulnak, akkor eredménytől függetlenül ez változatlanul olyan csapat lesz, amelynek lehet tiszta szívvel drukkolni. 

A szurkolásnak, a lelkesedésnek, a szereplőkért való olykor irracionális rajongásnak ugyanis a foci a terepe, és nem például a politika – írja végezetül.