Beágyazottak, zombik, mikrók és a pop-up

Nyitókép: Kovács Attila/MTI

„A Fidesz ereje és előnye jelentékeny részben a beágyazottságából fakad. A jelöltállítási statisztikák alapján ma a kormányoldallal a beágyazottsági versenyben egyedül a Mi Hazánk képes tartani a lépést, utána «nagy szünet», s talán még a DK-t nevezhetjük gyengén beágyazott pártnak. A beágyazottság nem csupán a jelöltszám függvénye. Beágyazottnak azokat a párokat nevezhetjük, amelyek nemcsak arra képesek, hogy legalább országgyűlési választókerületi szinten biztosítsák a folyamatos jelenlétüket a helyi közéletben, de arra is, hogy mozgassák, irányítsák helyi szervezeteiket, jelöltjeiket, azaz: képesek pártként viselkedni.

A beágyazott pártoknál a helyi jelöltek megtiszteltetésnek veszik, hogy egyáltalán elindulhatnak a párt logójával, egyéni érdekeiket rendre alárendelik a párt céljainak. A beágyazott pártok képesek beteljesíteni a pártok alkotmányos rendeltetését, hogy tudniillik becsatornázzák, aggregálják az állampolgári akaratot a helyi és az országos politikai döntéshozatalba. A zombi pártok ezzel pontosan ellentétesen viselkednek. Egyéni megélhetési, egzisztenciális érdekek bújnak egy-egy ismert, valaha létezett politikai brand logói mögé. Alkalmi személyi együttállások reménykednek abban, hogy az ismert logó még négy-öt év politikai egzisztenciát biztosít számukra. A zombi pártok képtelenek arra, hogy saját országos stratégiájukat rákényszerítsék helyi jelöltjeikre. Ha az országos stratégia nem tetszik a helyi jelöltnek, az gyakran jár azzal, hogy az adott városban/kerületben formálisan is megszűnik a zombi párt jelenléte.

A Márki-Zay-féle szervezetek és az MKKP jelöltjei aligha egzisztenciaféltésből szállnak ringbe: esetükben az őszinte motiváció, tenniakarás elvitathatatlan. A két formációt inkább mikrópártoknak nevezhetjük, bár az MKKP esetében felfedezhető a pop-up jelleg is.

A pop-up pártok jellegzetesen médiatermékek: az anti-establishment hangulatot egy-egy médiaszemélyiség, színész, jól mediatizált élettörténet révén lovagolják meg, kizárólag a médiatérben, azon belül is elsősorban a közösségi oldalakon léteznek, virtuális közösséget építenek. Ha jól kapják el a pillanatot, a pop-up pártok egészen magas kiugrást is elérhetnek. Tipikusan «ideológiamentesnek» hirdetik magukat, s valóban: nem képviselnek többet egy pillanatnyi politikai hangulatnál, felvillanásnál, életérzésnél.

Átmeneti sikereiket éppen annak köszönhetik, hogy az establishment-pártokból kiábránduló legkülönfélébb választók szabadon vetíthetik legkülönfélébb vágyaikat egyetlen politikai felvillanásba. A posztkommunista térségben az utóbbi években gyakran jelentkeztek pop-up pártok: archetípusuk a bolgár Szlavi Trifonov Ima Takav Narod pártja, de ilyen Zelenszkij jelölőszervezete, s találunk hasonlókat a szlovén és a lengyel parlamenti pártok között is.

A pop-up pártok elterjedése a kelet-közép-európai régióban ezért kedvez hosszabb távon a politikai káosznak. Az egyéni választókerületekre épülő magyar választási rendszer ugyanakkor kemény növekedési plafont képez egy pop-up párt fölé. Ma Magyarországon pop-up formációként azonosíthatjuk a Tisza Pártot, s ilyen jegyeket mutat az MKKP is. A progresszív parlamenti ellenzék az elmúlt években arra panaszkodott, hogy vidéken nem tudják felvenni a versenyt a Fidesszel. Ma Budapest belsejében is a jelöltturizmusra figyelhetünk fel: maradék aktivistáikat, fizetett alkalmazottaikat random szórták szét fővárosi helyi egyéni választókerületekben. Budapest V. kerületében a kampány nyitányán oszlatták fel a helyi Momentumot és DK-t, Sopronban pedig szélnek eresztették a helyi MSZP-t. A helyükön fű sem nő.

A nagyvárosokban gyakran találunk a pártközpontoktól függetlenedett helyi együttállásokat, miközben olyan logók is felbukkannak egy-egy településen, amelyek mögött sem helyi párttag, sem helyi aktivista nincsen, nemhogy az állampolgári érdekartikulációra képes helyi pártszervezet. A Tisza Párt felvillanása arra is tüneti reakció, hogy a választópolgároknak elegük lett a magukat pártnak hazudó megélhetési személyi alkuhalmazokból, a valós állampolgári felhatalmazás nélküli közpénznyelő automatákból.”