Ma zombi pártként vegetál a felszínen az MSZP, a Jobbik, az LMP, a P és lassacskán a Momentum is.
Nyitókép: Kovács Attila/MTI
„A Fidesz ereje és előnye jelentékeny részben a beágyazottságából fakad. A jelöltállítási statisztikák alapján ma a kormányoldallal a beágyazottsági versenyben egyedül a Mi Hazánk képes tartani a lépést, utána «nagy szünet», s talán még a DK-t nevezhetjük gyengén beágyazott pártnak. A beágyazottság nem csupán a jelöltszám függvénye. Beágyazottnak azokat a párokat nevezhetjük, amelyek nemcsak arra képesek, hogy legalább országgyűlési választókerületi szinten biztosítsák a folyamatos jelenlétüket a helyi közéletben, de arra is, hogy mozgassák, irányítsák helyi szervezeteiket, jelöltjeiket, azaz: képesek pártként viselkedni.
A beágyazott pártoknál a helyi jelöltek megtiszteltetésnek veszik, hogy egyáltalán elindulhatnak a párt logójával, egyéni érdekeiket rendre alárendelik a párt céljainak. A beágyazott pártok képesek beteljesíteni a pártok alkotmányos rendeltetését, hogy tudniillik becsatornázzák, aggregálják az állampolgári akaratot a helyi és az országos politikai döntéshozatalba. A zombi pártok ezzel pontosan ellentétesen viselkednek. Egyéni megélhetési, egzisztenciális érdekek bújnak egy-egy ismert, valaha létezett politikai brand logói mögé. Alkalmi személyi együttállások reménykednek abban, hogy az ismert logó még négy-öt év politikai egzisztenciát biztosít számukra. A zombi pártok képtelenek arra, hogy saját országos stratégiájukat rákényszerítsék helyi jelöltjeikre. Ha az országos stratégia nem tetszik a helyi jelöltnek, az gyakran jár azzal, hogy az adott városban/kerületben formálisan is megszűnik a zombi párt jelenléte.
Ma zombi pártként vegetál a felszínen az MSZP, a Jobbik, az LMP, a P és lassacskán a Momentum is.
A Márki-Zay-féle szervezetek és az MKKP jelöltjei aligha egzisztenciaféltésből szállnak ringbe: esetükben az őszinte motiváció, tenniakarás elvitathatatlan. A két formációt inkább mikrópártoknak nevezhetjük, bár az MKKP esetében felfedezhető a pop-up jelleg is.
A pop-up pártok jellegzetesen médiatermékek: az anti-establishment hangulatot egy-egy médiaszemélyiség, színész, jól mediatizált élettörténet révén lovagolják meg, kizárólag a médiatérben, azon belül is elsősorban a közösségi oldalakon léteznek, virtuális közösséget építenek. Ha jól kapják el a pillanatot, a pop-up pártok egészen magas kiugrást is elérhetnek. Tipikusan «ideológiamentesnek» hirdetik magukat, s valóban: nem képviselnek többet egy pillanatnyi politikai hangulatnál, felvillanásnál, életérzésnél.
Átmeneti sikereiket éppen annak köszönhetik, hogy az establishment-pártokból kiábránduló legkülönfélébb választók szabadon vetíthetik legkülönfélébb vágyaikat egyetlen politikai felvillanásba. A posztkommunista térségben az utóbbi években gyakran jelentkeztek pop-up pártok: archetípusuk a bolgár Szlavi Trifonov Ima Takav Narod pártja, de ilyen Zelenszkij jelölőszervezete, s találunk hasonlókat a szlovén és a lengyel parlamenti pártok között is.
A pop-up pártokkal az a fő probléma, hogy éppen a szerves beágyazottság hiánya és a szabadon belevetített vágyak sokfélesége miatt: kormányra kerülve pillanatok alatt felszívódhat mögülük a társadalmi támogatottság.
A pop-up pártok elterjedése a kelet-közép-európai régióban ezért kedvez hosszabb távon a politikai káosznak. Az egyéni választókerületekre épülő magyar választási rendszer ugyanakkor kemény növekedési plafont képez egy pop-up párt fölé. Ma Magyarországon pop-up formációként azonosíthatjuk a Tisza Pártot, s ilyen jegyeket mutat az MKKP is. A progresszív parlamenti ellenzék az elmúlt években arra panaszkodott, hogy vidéken nem tudják felvenni a versenyt a Fidesszel. Ma Budapest belsejében is a jelöltturizmusra figyelhetünk fel: maradék aktivistáikat, fizetett alkalmazottaikat random szórták szét fővárosi helyi egyéni választókerületekben. Budapest V. kerületében a kampány nyitányán oszlatták fel a helyi Momentumot és DK-t, Sopronban pedig szélnek eresztették a helyi MSZP-t. A helyükön fű sem nő.
A nagyvárosokban gyakran találunk a pártközpontoktól függetlenedett helyi együttállásokat, miközben olyan logók is felbukkannak egy-egy településen, amelyek mögött sem helyi párttag, sem helyi aktivista nincsen, nemhogy az állampolgári érdekartikulációra képes helyi pártszervezet. A Tisza Párt felvillanása arra is tüneti reakció, hogy a választópolgároknak elegük lett a magukat pártnak hazudó megélhetési személyi alkuhalmazokból, a valós állampolgári felhatalmazás nélküli közpénznyelő automatákból.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Az elemző kiemelte, hogy az újdonság varázsa elmúlt, most már a Tisza Párt vezérénél, majd hangsúlyozta, hogy ideje volna újítania.
Korábban kiderült, hogy több bíró is szerepel a Tisza Párt politikai aktivistái számára készült applikáció adatbázisában.
A miniszterelnök főtanácsadója rámutatott, a Tisza Brüsszel kérésének megfelelve leválna az olcsó energiáról, ezzel emelkednének a rezsidíjak, valamint adót kellene fizetni a kutyák és a macskák után.
Fodor Gábor az Indexnek arról is beszélt, hogy a választás kimenetelét nem a két, érzelmileg erősen motivált tábor dönti el, hanem az a köztes réteg, amely nem az „imádom–gyűlölöm” logika mentén hoz döntést.
Érdemes megjegyezni: a Magyar Társadalomkutató nevű intézet volt a 2022-es választás előtt a legpontosabb kutatóintézet.
Pompás élvezet lesz nézni ezeknek a pofáját a választás éjszakáján, amikor eltakarodnak.
Nem először mutatta meg sportos oldalát a szlovák kormányfő.
