A liberalizmus vége?

Úgy tűnik, átalakulóban a világrend. Nem pusztán a geopolitikára gondolok, hanem a Nyugat szellemi állapotára, domináns, megalapozó meggyőződéseire. A liberalizmusra. Feltűnt a posztliberalizmus, amely végre túl akar lépni az előző pár száz év projektjén. Magyarország az első, Make America Great Again, populizmus, a Politico szerinti „hard right”, azaz „kemény jobb” – ők képviselik ezt politikailag.

De mi a baj a liberalizmussal? A liberalizmus a felvilágosodás megvalósításának ideológiája: alkal­mazott felvilágosodás. Legutolsó megerősödési hulláma nyugaton a második világháború után, Közép-­Európában a rendszerváltozás után volt. A liberalizmus feltörte a társadalom erős alapjait, és helyette gyenge alapokat tett le – gumialapokat. John Rawls, a huszadik század második felének egyik legnagyobb liberális teoretikusa úgy hívta ezeket, hogy semleges értékek – egyenlőség, szabadság, ilyesmik. Semleges értékek persze nem léteznek, de átnevezhetjük őket operatív értékeknek – tehát a liberálisok saját bevallásuk szerint olyan értékeket kerestek, amelyek biztosítani tudják a békés együttélést, a modus vivendit. Azaz a premodern időket jellemző igazságparadigmát – miszerint a társadalom igyekszik igazodni az általa ismert igazsághoz – felváltotta a szabadságparadigmával, mivel az igazságparadigma szerinte immorális, és konfliktushoz vezet. Vagyis a liberalizmus puszta keretrendszerként árulta saját magát.