A háborús uszítók kezéből ki kell tekernünk a fegyvert

Nyitókép: Scott Olson/Getty Images 

„A baloldal szerint az EP-választás tétje valójában nem a háború és a béke, hanem a jogállamiság, a több Európa, az LMBTQ-jogok, az abortusz és az eutanázia korlátozatlansága. De vajon miért tagadják a nyilvánvalót? Hogyan kapcsolódik össze a két voksolás? Mi a sikeres konzervatív politika titka, és mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szánthó Miklóssal, az Alapjogokért Központ főigazgatójával a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Ronald Reagan Emlékkonferencia után.

Ha már egy emlékkonferencia után beszélgetünk, ön szerint mi volt Ronald Reagan sikerének titka? Illetve mi az, amit a ma konzervatívjai tanulhatnak tőle? Akár itt, Magyarországon.

Ha most közhelyes, vagyis inkább populista választ adnék – Reagant is sokan populistának tartják, és az is volt, és én ezt pozitívan értem –, akkor azt mondanám, hogy a bátorság. Neki volt bátorsága ahhoz, hogy dacoljon az akkor is iszonyatos túlsúllyal rendelkező amerikai filmiparral, szórakoztatóiparral, a big mediával. Őt ugyanúgy támadták akkor, mint ma Trumpot. Ugyanazokat mondták rá, mint a most készülődő republikánus elnökjelöltre: megpróbálták a politika világán kívülről érkezett, tehát a politikához nem értő tökfilkónak beállítani. Ám Reagant ez nem érdekelte, humorérzéke sosem hagyta cserben. Egyébként Orbán Viktor miniszterelnök a 2022-es CPAC Hungaryn elárulta: a konzervatív sikerrecept egyik legfontosabb »összetevője« az, hogy nem szabad a liberálisok játékszabályai szerint játszani. Ugyanezt alkalmazta Reagan is, legfeljebb nem mondta ki így. Tette, amit a konzervatív siker érdekében tennie kellett, és fütyült a liberálisokra, akiket bosszantott a mindig jó kedélyű szabadságharcos.

Viszont lehet, hogy sikeres volt a maga idejében, ám mindaz, ami ellen küzdött, később megerősödve tért vissza. Úgy tűnik a szélsőliberális progressziót nem lehet megállítani, legfeljebb lassítani egy időre. Innen nézve, az elmúlt negyven év tapasztalatait figyelembe véve, nem szélmalomharc az, amit a konzervatívok vívnak?

Politikai hőseink küzdelme nem hiábavalóság, hanem példa. Az inga hol ide, hol oda kileng, de értékeinkért vívott küzdelmeinknek mindig van értelme. Ami az Egyesült Államokat illeti, a reagani nyolcvanas évek jelentették az utolsó aranykort. Bár a mából visszagondolva egy Bill Clinton is…, hát, hogy is mondjam, fényévekre van Joe Bidentől, ez tagadhatatlan.

A reagani konzervatív forradalom a mai napig érezteti a hatását, nem lehet zárójelbe tenni csak amiatt, ami Obama alatt történt, vagy most zajlik az Egyesült Államokban. Reagan szellemiségének, példájának óriási jelentősége van, hiszen részben ezeknek a továbbélése, részben az újrafelfedezése óriási szerepet játszott abban, hogy Donald Trump nemcsak a hagyományos republikánus szavazótábort tudta maga mögé állítani, hanem a rozsdaövezeti kiábrándult demokratákat, a kékgalléros munkásokat, akiket a baloldal magukra hagyott.

Tehát az Államokban sem hiábavaló ez a harc, bár ott a woke nyilvánvalóan sokkal erőteljesebben jelen van a mindennapokban. Mi ezt az újsütetű szélsőbaloldali gondolatiságot, a woke-ot egy amerikai importtermékként ismerjük itt Európában, és egy kicsivel szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert itt még annyira nem eresztett gyökeret, ezért egyszerűbben ki is tudjuk metszeni a baloldali-liberális vadhajtásokat, és ebben ráadásul Magyarország példát is mutat a teljes nyugati világnak.

Szóval, ez nem szélmalomharc. A kiállásunk nagyon fontos. Ezt tudta és ezt testesítette meg Ronald Reagan is. Nem véletlenül van szobra Budapesten, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök avatott fel.

Ha már harc! Néhány napon belül európai parlamenti választások lesznek. A baloldal szerint a tét valójában nem a háború és a béke, hanem a jogállamiság, a több Európa, az LMBTQ-jogok, az abortusz és az eutanázia korlátozatlansága – ezekkel dobálóznak a kampányban. Ön mit gondol erről?

Bármit is állít a baloldal, a tét egyértelmű: Magyarország az EU többi részével együtt közelebb sodródik-e a háborúhoz, belekeveredik-e a háborúba, vagy ki tud maradni belőle. Ennek a kimondása, az igazság kimondása mindig fájt és fáj a baloldalnak, különösen azért, mert a nyugati fősodor az, amelyik ezt a háborút az orosz agresszió mellett tüzeli.”