A politikusok izgultak, általában nem kicsit, hanem nagyon! (Nem könnyű műfaj egyébként »tessék«-re két percet értelmesen beszélni egy kamerába.) Betartották a játékszabályokat még azok is, akik előtte hergelni, vádaskodni, személyeskedni próbáltak. A többség előre készült, gyakorolt, megírta és megtanulta a szövegét. (Biztosan volt köztük, aki otthon felmondta a tükör előtt az egy- és kétperces hozzászólásait.) Meglepő volt, hogy mennyire nem akartak / nem tudtak egymásra reagálni, pedig lett volna rá lehetőség minden megszólalásnál. Talán éppen amiatt történt ez, mert nem mertek eltérni az előre megtanult, időre kimért szövegtől.
Aki akart tudott fontos, értelmes dolgokról beszélni, (számára) fontos üzeneteket megfogalmazni. Egyetlen ember próbálta volna(!) elbohóckodni, de a végeredmény inkább szánalmas lett, mint vicces. Június 9-én a választók értékelnek.”