Szabadság, egyenlőség, testvériség

Nyitókép: Képernyőfotó

„Ám a nyugatias modernitás létértelmezési logikája és erre épülő lét-berendezkedése totálisan szembe megy ezzel, vagyis az általa értelmezett szabadság, ami e hármas jelszóban is szerepel, az a lét-pusztítás »szabadsága«, amit ugyan lehet ünnepelni, de akkor nem kell csodálkozni a világ által ma átélt borzalmakon, amelyek logikus következményei mindennek.

Az egyenlőség fogalma lételméletileg azért hamis, mert az emberi létezés lényege egy végtelen szellemi hierarchia, vagyis a »szent uralma« (ami a hierarchia magyar fordítása). Ez a hierarchia örök, evilági, »időbe vetett« hatalmak ezen soha nem lesznek képesek változtatni. Változtatni ugyan nem képesek, de folyamatos deformálására s degenerálására sajnos igen. Az emberi világ akkor élheti át a szabadságot, ha ebben a végtelen szellemi hierarchiában mindenki »rálát« magára és az alatta lévőkre, akiket atyai jóindulattal segít a létmegértésben, miközben gyermeki alázattal tekint azokra, akik e hierarchikus rendben felette állnak.

Méghogy felette? Kérdez vissza erre indulattal a tömegegyén, a globális minimál-én, hisz egyenlőség van! Az egyenlőség fogalmának globális konstruktőrei elégedetten hátradőlnek, hisz a minimál-én abszolút önmagával azonos lényegként éli át azt, amit e konstruktőrök benne hamis identitásként felépítettek. Megvalósul tehát az »egyenlőség« mert a hamis narratívák totális uralma mindenkire »egyenlően« és mindent meghatározó módon hat, és ezzel a kör bezárul. Mindezek után már talán nem is nagyon lepődünk meg azon, hogy a harmadik fogalom, a testvériség teszi teljessé e destruktív uralmat. Miután a szabadság a rend lerombolásának »szabadsága«, az egyenlőség a »csinált« hamis világértelmezés legprimitívebb szintjének »egyenlővé« tétele, ezek után a »testvériség« mi lehetne más, mint a szeretet minden formájának földdel »egyenlővé« tétele.”