Ahogy a »jó pincérről« (szaknyelven: »vendégtéri szakemberről«) szóló szakmai fejtegetéseket tanulmányoztam a neten, rájöttem, hogy a politikusok inkább tanulhatnának a pincérektől. A New York kávéház egykori legendás vezetője pincér-tízparancsolatában pl. előírta: »A konkurenciát sose ócsároljuk!« De a mai írások is intelligenciát, együttműködési készséget, empátiát, tisztelettudást követelnek meg.
Menczer sajna elbukna a pincérvizsgán. Kifejezetten tiszteletlen a célközönségével, határozottan lebecsüli IQ-jukat. Ha valaki magától nem érti a pincérplakátot (rövidlátó vagy hülye, esetleg kimaradtak az életéből Kormos István Pincérfrakk utcai cicái, így nem értesült arról, hogy a pincérek régen frakkban dolgoztak), annak a szájába rágja. »A dollárbaloldal mindent végrehajtana, amit Brüsszelben parancsolnak.« »Brüsszel csak csenget egyet, és máris itt teremnek az alázatos szolgák.« Mármint Pincérgyurcsány, gőzölgő levesestáljában a migrációval, Pincérkarácsony a fuj-fuj genderrel, és naná, hogy Pincérmagyarpéter is a háborúval. Amilyen undok, Pincérdobrev kezéből kaphatta ki a levesestálat, így annak már csak a frakk és a pincérmosoly jutott. Mindig a nőkkel szúrnak ki.”