Pincér-rock

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner

„A pincér-rock most másképp szól. A pincér váratlanul a kampányok főhőse lett. Megjelentek a fideszes pincér-plakátok, s rájuk azonnali válaszként a Fidesz-gúnyoló pincéres képek. A fideszeseket maga Menczer Tamás, a párt új kommunikációs igazgatója harangozta be, megnyugtatva híveit: nemcsak plakátokon pincéreznek, hanem szórólapokon és online is.

Úgy érezheti, nem költöttek még eleget. Elvégre a kampány első hetében a számítások szerint csak ezerszer annyit feccöltek Facebook-megjelenésekbe, mint pl. a DK. Az erre a terepre koncentráló Momentumnál is százszor többet.

Ömlenek hát minden eszközről a pincérek, a Fidesz szerint Brüsszel hajlongó pincérei. Velük feleselnek a plakátparódiák, amelyeken Putyin csengőszavára Orbán, Kövér, Szijjártó és maga Menczer szállítják uruknak a kívánt fogásokat. Egyre pergőbb ritmusban szól a Pincér-rock.

Nem fér a fejembe, hogy a gazdasági fejlődést részben az idegenforgalomra alapozó kormány miért ábrázolja megvetendőnek a pincér szakmát. Persze, van jó és rossz pincér is, de kötve hiszem, hogy az arányok rosszabbak, mint a politikusoknál. És mindenütt vannak »fizetőpincérek«, akiknek a főnök megbízásából kizárólag a kasszírozás a feladata.

Ahogy a »jó pincérről« (szaknyelven: »vendégtéri szakemberről«) szóló szakmai fejtegetéseket tanulmányoztam a neten, rájöttem, hogy a politikusok inkább tanulhatnának a pincérektől. A New York kávéház egykori legendás vezetője pincér-tízparancsolatában pl. előírta: »A konkurenciát sose ócsároljuk!« De a mai írások is intelligenciát, együttműködési készséget, empátiát, tisztelettudást követelnek meg.

Menczer sajna elbukna a pincérvizsgán. Kifejezetten tiszteletlen a célközönségével, határozottan lebecsüli IQ-jukat. Ha valaki magától nem érti a pincérplakátot (rövidlátó vagy hülye, esetleg kimaradtak az életéből Kormos István Pincérfrakk utcai cicái, így nem értesült arról, hogy a pincérek régen frakkban dolgoztak), annak a szájába rágja. »A dollárbaloldal mindent végrehajtana, amit Brüsszelben parancsolnak.« »Brüsszel csak csenget egyet, és máris itt teremnek az alázatos szolgák.« Mármint Pincérgyurcsány, gőzölgő levesestáljában a migrációval, Pincérkarácsony a fuj-fuj genderrel, és naná, hogy Pincérmagyarpéter is a háborúval. Amilyen undok, Pincérdobrev kezéből kaphatta ki a levesestálat, így annak már csak a frakk és a pincérmosoly jutott. Mindig a nőkkel szúrnak ki.”