Orbán sokadjára választ alkalmatlan embert

Nyitókép: Mohai Balázs / MTI

„Nem az a kérdés, hogy Sulyok köztársasági elnök bűnöző-e vagy sem, mert az. Hanem hogy pitiáner, kisstílű, amolyan ügyeskedő rosszfiú, vagy nagypályás gazfickó.

Egyáltalán nem mindegy.

Mármint magánviszonyban. Mert az ember tudja, hogy vannak ilyenek is meg olyanok is, aztán eldönti, hogy kivel barátkozik és kivel nem, azaz, nem kell se kisebb, se nagyobb lókötőkkel összeszűrni a levet, vagy ha mégis, akkor az az ő dolga, ő döntött így.

Az elnök megtestesíti azt, amilyen lenni szeretne az ország, azaz becsületes és tisztességes, az elnök, magán-, és közösségi létezésünk jobbik fele, az elnök mindannyiunk embere. Erkölcsi értelemben a minta, a viszonyítási pont.

Sulyok elnök nem ilyen.

Ő össze-vissza hazudott apja aktív vérnáci múltjáról, egyenesen üldözött hőst faragott belőle, amikor meg lebukott, egyszerűen széttárta a kezét, hogy ő semmiről se tudott. Mint Jani, a kokaincsempész, amikor elfogták a repülőtéren és azt mondta, neki arról fogalma sincs, hogy került a cucc az ő bőröndjébe.

Sulyok ügyvéd volt. Tudja, hogy mennyit ér ez a védekezés. Hát semennyit. Neki se hittük el egyetlen szavát.

Most meg kiderült, hogy ügyvédként törvénytelenül termőföldet játszott át osztrákoknak. Szándékosan sértett törvényt némi ügyvédi díj fejében. Két dolgot adott el egyszerre: magyarok földjét és önmaga becsületét. Az előbbivel jogot sértett, bűncselekményt követett el, az utóbbival elvesztette a lehetőséget, hogy rendes ember maradjon.

Azzal védi az elnököt a Fidesz, hogy amit tett, az már elévült. De elévülni csak a bűncselekmény tud. A kisgyerekek fejebúbjának simogatása például nem évül el. Szóval, ha azzal védik Sulyokot, hogy amit tett, az elévült, akkor azzal kimondják, hogy bűncselekményt követett el.

Ráadásul! Az elévülés csak a büntetés lehetőségét teszi semmissé nem pedig a bűnt. A köztársasági elnökkel szemben az az elvárás, hogy ne kövessen el bűncselekményt. Se elévültet, se el nem évültet. Sőt, még ennél is több. Az, hogy ne csak büntetendő, de erkölcsileg súlyosan kifogásolható dolog se tapadjon a kezéhez.

Az elévülés kérdése, mondom még egyszer, csak a büntetés kiszabása, nem pedig a bűn léte vagy nemléte szempontjából érdekes.

Az elnöknek vége.

De van itt még valami.

Orbán sokadjára választ alkalmatlan embert. Erre a mostanira kifejezetten ő bökött rá, hogy majd jó lesz.

Mire jó?

Arra, hogy Orbán a kezében tartsa. Mert a bűnös ember kiszolgáltatott ember, a bűnös embert Orbán bármire kényszerítheti.

Ki a nagyobb bűnös valójában, Orbán vagy Sulyok? Amíg ezen merengenek, addig is elsőként Sulyoknak mennie kell.”