Magyar Péter ledobta az atombombát – íme dr. Dávid Dóra, a Meta titokzatos jogtanácsosa, a TISZA Párt csúcsjelöltje!

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

Vége a gyötrelmes várakozásnak, nincs több lerágott köröm: interjút adott a 16 éves kora óta Londonban élő

Örömünk azonban mégse lehet teljes – kérdéseink száma ugyanis nemhogy nem csökkent, de talán még nőtt is.

Mert bár szolgált néhány izgalmas és újszerű világmegfejtéssel a Cambridge-ben is végzett jogász, ideértve azt, hogy a magyar konyha jobb, mint a brit, továbbá hogy tehetséges nép a magyar, hiszen Karikó Katalin és Rubik-kocka; és bár azt is megtudhattuk, hogy ha az EP-képviselőjelölt bárkit a világon meghívhatna ebédre, akkor Ryan Gosling kanadai színészt, a Barbie című amerikai film Kenjét választaná –

Lehet, hogy nincs erről szó, nem állítok én semmit, de amikor egy úgynevezett csúcsjelölt két és fél héttel a választások előtt egészen konkrét uniós ügyek megvilágítása és álláspontok megfogalmazása helyett (mégoly őszintén és kedvesen) Ryan Goslinggal és a legfelületesebb bédekkereket idéző gulyásleves–Balaton–Rubik-kocka hármassal akar minket meggyőzni arról, hogy dörzsölt és szuverén módon védené a magyar érdekeket, akkor mégis gyanússá válik, hogy nem vesz minket kellően komolyan a Temze partjáról ideruccant megmondóember (mögött álló agytröszt).

hogyan árazzák be ezek a szavazóikat, pff, erre jön a kétharmadra (és ezáltal az oly megvetett egyeduralomra) áhítozó állítólagos alternatíva, és a 0,3 százalékos uniós növekedés, a NATO-n belüli háborús pszichózis, az európai demográfiai válság, valamint a mesterséges intelligencia terjedése közepette arról csacsogtatja a lehető legelső vonalba szánt szakemberét (nem a Győzikéjét, hanem a saját Gál Kingáját), hogy milyenek voltak 2008-ban a Cam-parti koleszos mindennapok.

Annak őszintén örülünk, hogy amikor az idegsebész főorvosként Londonba kerülő édesapja valamikor a kétezres évek elején beíratta őt a helyi középiskolába és ott a harminc diákból hat volt fehér, az „nagyon érdekes” és gazdagító multikulti volt (jó, hát a színvonalat alacsonyabbnak találta, mint a pécsi gimnáziumában, de az simán lehetett véletlen is), a releváns kérdés azonban mégis az, hogy

Ha (teszem azt) egy keralai informatikus fia abszolút kellemes osztálytárs, az jelenti-e azt, hogy plüssmackóval helyénvaló fogadni a pszichésen sérült afgán analfabétát?

Hogy a képviselőjelölt brit-amerikai baráti köreiben értetlenség övezi Orbán Viktor nemzetközi kérdésekben megfogalmazott nézeteit, és ezért magyarázkodni kényszerül, azt rettenetesen sajnáljuk, nehéz kereszt az ilyen, de a közönséget esetleg érdekelné, hogy személy szerint ő, dr. Dávid Dóra ilyenkor mit szokott mondani? Igenis

míg akad kényszersorozható férfi, vagy hezitálna netán? Tényleg kellemetlen, hogy az interjúalany mögött a háttérben diszkréten megbúvó kék-sárga labdácskákból próbál kínjában a közönség következtetéseket levonni a választ illetően.

Mondhatnánk, persze, hogy nem tehet róla a szegény kezdő, rossz kérdéseket kapott – de ha még a saját politikai közösségének csatornáján sem tudja keresztülvinni a releváns üzeneteit, hanem játssza azt a szerepet, amelyet a rendezők aktuálisan rá osztottak, akkor mire számíthatnánk a brüsszeli és strasbourgi küzdőtéren?

Igaz, annyit megtudtunk, hogy a jelölt szerint az Európai Ügyészséghez való csatlakozás abban segítene, hogy „visszaállítsuk a jogállamiságot” és így megkapjuk a jogállamisági kérdések miatt zárolt uniós pénzeket –

Ursula von der Leyen 2024. január 17-én egészen konkrétan kijelentette: a továbbra is befagyasztott 20 milliárd euró az LMBTQI-jogokkal, a tudományos élet szabadságával és a menekültügyi jogokkal kapcsolatos „aggályok” miatt van felfüggesztve. („They are suspended for reasons that include concerns on LGBTQI rights, academic freedom and asylum rights” – ez a mondat hagyta el a száját eredetiben.)

Az elhangzott az interjúban, hogy önként csatlakoztunk ehhez a klubhoz, ezért tartanunk kell magunkat a játékszabályokhoz (tegye fel a kezét, aki a 2003. április 12-i népszavazáson az esetleges igenjével aláírt valamilyen transzjogi vagy migránsbefogadási kötelezettségvállalást), és a képviselőjelölt azt is visszatérően hangsúlyozta (alapvetően jogosan), hogy mindig fontos a kompromisszumkészség, de

Holnap a lengyel igazságügyminiszter tart előadást a CEU Nádor utcai épületében a jogállamiságról, eközben az alapítványi fenntartású Szegedi Tudományegyetemen szorgosan készülnek a szakdolgozatok és a disszertációk az LMBTQ-reprezentációkról és a feminista kísértettanról – hogyan kellene kompromisszumosan és szabálykövetően szabadabbá tenni a tudományos életet?

Egy 2021-es reprezentatív német kutatásban az ottani bölcsész- és társadalomtudományi karokon dolgozó egyetemi oktatók több mint fele állította, hogy kutatási szabadsága a politikai korrektség miatt korlátozott; azóta már kezdenek megszokottá válni a „Jallah!” kiáltásokkal fűszerezett egyetemfoglalások is –

Simán lehet persze, hogy valamiféle cambridge-i és metás finesszel még ezeket az újabb és újabb brüsszeli követeléseket is lehetne fájdalommentesen és akár a stréber tanuló álcájával rendezni – de akkor kérjük az erre vonatkozó ígéretet, néhány okos és meggyőző felvetés kíséretében. Micsoda hozzáadott értéke lenne annak!

Mint ahogy annak is, ha egyszer végre úgy szeretné valaki óvni a közpénzt, hogy nem hangoztatja közben visszatérően és teljes természetességgel, hogy ő maga miként igyekezett adófizetői forintokat megkaparintani a maga számára, törvényesen bár, de rászorultság nélkül. „A »Gyere Haza Fiatal!« program keretében többször próbálkoztam [a magyarországi munkavállalással], de nem volt szakmai tapasztalataimnak megfelelő állás” –

A magamfajta hazaköltözöttben erre sajnos rögtön felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért próbál egy magasan kvalifikált értelmiségi a nyugati jólétből érkezve a magyar államnál lejmolni pénzt és munkahelyet, miközben minket, nem Londonban és Cambridge-ben végzetteket a szerényebb nemzetközi tapasztalatainkkal is pikk-pakk körüludvarolt a versenyszféra, a magyar állam mindenfajta közreműködése és anyagi segítsége nélkül.

De spongyát rá –

Sok sikert hozzá!

***