(Nyitókép: Magyar Nemzet / Havran Zoltán)
Elkészült hát a TISZA Párt EP-képviselői posztra pályázó jelöltjeinek listája – ami több szempontból is kifejezetten jó hír.
Ott kezdődik, hogy végre a legszkeptikusabbak is megkapták a bizonyítékot:
nemhogy költöznek hazafele is külföldről magyarok, de ráadásul nemcsak a nehezen boldoguló lúzerek, hanem tanult ellenzékiek is.
A tízből két jelölt is arról számol be, hogy jobbnál jobb külföldi munkahelyeken dolgozott, de az elmúlt években a hazatérés mellett döntött, egyikük ráadásul tavaly, a választások utáni Nagy Emigrálhatnék közepette.
Ne féljetek tehát dobbantani kintről – mondhatnánk –, lám, simán működik a dolog.
Emellett megállapítható, hogy megbukott az az ellenzékiek körében gyakori követelés, miszerint „aki nem itt él, az ne szóljon bele a választásokba”. Hiszen sikerült Magyar Péter listájának második helyére beszavazni egy 16 éves kora óta (azaz több mint két évtizede) Angliában, illetve időnként az Egyesült Államokban élő jogászt – ha akár a battonyaiak és a csanytelekiek szuverén uniós képviselete is rábízható lehet olyanra, aki tinédzser kora óta két júniusnyi és egy júliusnyi időt élt és dolgozott Magyarországon, és aki egy esetleges brüsszeli kaland után az Egyesült Királyságba térhet haza,
akkor talán egy munkácsi nénitől sem vitatható el, hogy az országgyűlési választásokon képes magától behúzni egy soványka ikszet oda, ahová neki tetszik.
Apropó szuverén: kormánypárti agytrösztök valószínűleg külön bónuszként értékelik, hogy a Fidesszel olykor elégedetlen jobboldali-konzervatív szavazók számára
messiásék a Meta londoni jogtanácsosát kínálják fel alternatívaként,
aki szerint az Európai Parlament „nagyon fontos számonkérési lehetőség” a kormánnyal szemben – kevéssé valószínű, hogy ezek alapján a Fidesz térfeléről tömegek látnák meg benne a magyar szuverenitás kellően határozott brüsszeli védelmezőjét és az uniós pénzek hazavarázslóját.
Aztán lehet örülni annak is, hogy választók tízezrei ismerik el most világnézeti elfogultság nélkül a tudást és a tehetséget. Hiszen jellemzően nem ismert, hogy keresztényszociális érzelmű-e a TISZA Párt adott jelöltje vagy balliberális, a Fideszre szavazott-e 2022-ben vagy Márki-Zay Péterre, hogyan nyomná meg a gombot az EP-ben, ha Ukrajna kerül napirendre, satöbbi – elegendő a puszta bemutatkozás, és már hatódnak is meg számosan:
Micsoda értelmes magyarok léteznek, Istenem! Ó, bár láttunk volna az elmúlt években is ilyen önéletrajzokat!
Ezen a ponton ugyanakkor élnék egy találós kérdéssel. Ki az? Négygyermekes jogász; az ELTE után (a gimnáziumi évek alatt letett három nyelvvizsgájával) Strasbourgban szerzett szakdiplomát a nemzetközi összehasonlító emberi jogok területén, majd 27 évesen egy flensburgi székhelyű kisebbségügyi kutatóintézetnél helyezkedett el nemzetközi jogászként. 2003–2004-ben (harmincas évei elején) a Magyar Tudományos Akadémia elnökének főtanácsadója volt; mára húszéves brüsszeli tapasztalattal és háromnyelvű publikációs listával rendelkezik, egyébként négy idegen nyelven beszél.