Magyarország 20. százada tragikus volt.
Nyitókép: MCC/Molnár Mihály
„A Budapesten gyakran elhangzó vicc szerint a harmadik világháborút az veszíti majd el, amelyik oldalon Magyarország áll. Orbán Balázs, Orbán Viktor miniszterelnök politikai igazgatója új, Huszárvágás című könyvében megjegyzi, hogy az 1867-es politikai kiegyezés, amely Magyarországot az Osztrák Birodalomba olvasztotta, "»az önálló külpolitikánk önkéntes feladását jelentette, így nem volt beleszólásunk abba, hogy részt vegyünk-e a huszadik század első nagy globális katonai világégésében vagy sem«. Magyarországnak a második világháborúban sem volt választása: 1944-ben német megszállás alá került, a németeket pedig a szovjetek követték.
Magyarország nemzeti megújulása az egyik legjelentősebb esemény Nyugaton a kommunizmus bukása óta. Orbán Balázs kivételes és átlátható beszámolót írt a mögötte álló gondolkodásról. Könyve egyben bizonyíték arra is, hogy a filozófusok – lépjünk egyet Leo Strauss-szal – is tudnak politikusok lenni. Az amerikaiak, a mi hatalmunkkal, megengedhetnek maguknak nagyobb baklövéseket. Nem így Magyarország, amelynek a túléléshez kötéltáncot kell járnia. Magyarország vezetőinek nincs ilyen hibázási lehetősége. Annál fontosabb a világos jövőkép.
Magyarország 20. százada tragikus volt. Az első világháborúban rendkívül nagy veszteségeket szenvedett el, és az új határokon kívül rekedt 3 millió magyar (magyar nemzetiségű embert). Földjének 72 százalékától és népének 64 százalékától is megfosztották. A második világháborúban a németek stratégiai és megbízhatatlan szövetségeseként Magyarország 1943-ban külön békére törekedett; a német hadsereg megszállta Magyarországot, és bábkormányt állított fel, amely a zsidókat haláltáborokba deportálta, amit a háborús magyar kormány megtagadott.
A háború végétől az utolsó orosz csapatok 1991-es kivonulásáig 45 év szovjet megszállás következett. 1956-ban Magyarország amerikai bátorítással és amerikai segítségre számítva fellázadt orosz megszállói ellen. A segítség elmaradt, és nemzeti törekvéseit ismét eltiporták.
Magyarország nemzeti felépülése a huszadik század katasztrófáiból gyötrelmes volt. A teljes termékenységi ráta 2010-re 1,29-re csökkent, a magyarok körében pedig csak 0,82-re, ami a legalacsonyabb Európában. Amikor abban az évben először jártam Budapesten, úgy tűnt, mintha szobrokkal benépesített város lenne, ahogyan Sztrabón írta Athénról az időszámítás előtti első században.
Ennek fényében kell vizsgálni Magyarországnak az elmúlt másfél évtizedben tett nemzeti megújulási erőfeszítéseit, és nehéz azt a következtetést levonni, hogy ezek nem nagy sikerek. Budapest ragyogó és bájos város, Európa legpompásabb középületeivel. A termékenységi ráta felugrott a rekordalacsony szintről, és Magyarország visszanyerte nemzeti céltudatát és a világ ügyeiben elfoglalt helyét, amely sokkal nagyobb, mint azt anyagi körülményei sugallják.”
Kapcsolódó vélemény
Orbán Balázs könyve kötelező olvasmány azoknak, akik meg akarják érteni, mit és miért tesz a nemzetközi térben a magyar kormány.
Akkor még nem volt tudható, hogy Karácsony és Gerendai (mindegy, hogy ki mit gondol róluk, de), két nyugodt taktikus (tehát nem olyanok, mint én) fapofával végignézi, hogy egy szelfiért cserébe a VIP-megváltó fél nap alatt 180 fokot forduljon.
Ismét meghatározó szerep juthat hazánknak Európában.
A korábbi SZDSZ-es főpolgármester még azzal is hencegett, hogy Budapest egyszer már megbuktatta az Orbán-kormányt 2002-ben.
A közúti tömegközlekedés és a tengeri kompjáratok továbbra sem működnek.
„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” – Zbigniew Ziobro sem fogta vissza magát.
A lengyel miniszterelnök nem túl „jogállami módon” fejezte ki, hogy szívesen látná börtönben a politikai ellenlábasát.
Derby városa azóta is sokkolt állapotban van.
Az elnöki hivatal szerint Oroszországot el kell vágni az erőforrásoktól, a pénzügyi piacoktól és az olajexporttól, valamint meg kell akadályozni a katonai csempészetet.
