Országos főépítész: Új városrészekre van szükség Budapesten

Nyitókép és belső képek: ÉKM, Lánszki Regő Facebook-oldala

Közel száz év után ismét szigorú szabályok garantálják, hogy az az épített környezet, amely körbevesz minket, élhető legyen. Rövidesen pedig életbe lép a külterületek beépítési tilalma is, amely ugyancsak a zöld szemléletet erősíti. Miként kerülhető el, hogy egy településre kikerüljön a „megtelt” tábla? Mikor születik újjá a rákosrendezői pályaudvar és környéke, épül-e újabb felhőkarcoló?  Mindezekre Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára, országos főépítész adott választ.

***

A zöld szemlélet miként jelenik meg a decemberben elfogadott építészeti törvényben?

Mikor az épített környezetről vagy az építésügyről beszélünk, akkor önmagában nem csak az épületekről vagy a településképről beszélünk, hanem a közvetlen és kapcsolt környezetről is. Azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt évek építési törvényei ezt nem kezelték elég szigorúan és körültekintően, sőt a beépítések, szétterülések exponenciálisan megnőttek. Sőt, utoljára 1938-ban volt olyan törvény, amely ezt megfelelő keretekkel kezelte. Mi magunk is felismertük, hogy milyen komoly problémák vannak a természet- és a környezetvédelme terén, ezért visszanyúltunk ehhez a szigorúsághoz, és még fokoztuk is. 

Egy olyan folyamatot indítunk el, amely a következő évtizedeket, sőt évszázadokat is meghatározhatja, hiszen 

 Mindez konkrétumokra lefordítva azt jelenti, hogy fő szabály szerint új, beépítésre nem szánt területet, külső zöldterületet nem lehet majd a jövőben alkalmassá tenni építkezésre. Azaz, ha egy településen belül vannak még olyan területek, amelyekre a jelenlegi szabályok alapján lehet építkezni, akkor oda kell építkezni. Ne a külső, zöld peremterületeket vonjuk be, még akkor sem, ha oda olcsóbb és könnyebb építeni. Így megakadályozzuk a települések további szétterülését, és ösztönözzük azt, hogy sokkal élhetőbben működhetnek majd a városok és a falvak. Ugyanis még bőven van beépíthető terület a településeken belül is.

Mi a helyzet az agglomeráció településeivel?

Jó példák erre a Budapest környéki települések, amelyeket külön is megvizsgáltunk. Azt tapasztaltuk, hogy csak az agglomerációban még mintegy 2,5 millió négyzetméteren tudnának a szigorú szabályok mellett is építeni, mégis olyan területeken épülnek új házak, ahol nem biztosítottak a feltételek. Így ezen a területeken is szigorítunk, és csak úgy kaphat építési és használatbavételi engedélyt egy épület, ha rendelkezik megfelelő közműkapacitásokkal.A beépítéseket mindezen felül még a kötelező és vétójoggal rendelkező tervtanácsi rendszer is felügyelni fogja. 

Itt szeretném kihangsúlyozni az Országos Építészeti Tervtanács működését, ami a nagyobb fejlesztések esetén már 2022. szeptembere óta így jár el. 

Ezzel azt üzentük a tervezőknek, hogy figyeljenek oda, hogy milyen a természeti környezet, a szomszédban milyen épület van, hogy milyen identitás teremtő épületei vannak az adott falunak vagy városnak, és azokhoz illeszkedjenek az új építésűek is. A maximális beépítést meghatározó paraméterek nem azért vannak, hogy azokat kötelezően kitöltse egy épület vagy épületcsoport. Az építési hagyományoknak, a táj karakterének erősebb tervezési szempontnak kell lennie, mint pusztán a kubatúrát megadó határvonalaknak. 

Egyre több szó esik a településeket körülvevő zöld gyűrűkről. Ez pontosan mit takar?

Különösen az agglomerációban és a Balaton-felvidéken – elég csak Őrbottyánt, Veresegyházát, Szadát, vagy Balatonfüred, Csopak és Paloznak környékét megnézni – de az egész országra igaz az, hogy eltűntek a településeket körülvevő zöld területek. Az 1938-as építési szabályozásban egy 200 méteres, úgynevezett zöld gyűrűt rendeltek el. A várostervezésnek persze eleve alapja, hogy 

 sűrűsége és térszervezése és ahogy elhagyjuk a határát, egy egészséges, természeti környezetet találunk.

Olyan kisebb, Budapest környéki községekre és kisvárosokra is gondolhatunk, mint Biatorbágy, Páty vagy Etyek, melyeknek megvan a maguk építészeti stílusa, közössége, amit a lakosság összetétele alapján történelmileg kialakult. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a peremterületeiken nagy lakóparkok és társasházak épültek, melyek ebből a környezetből igencsak kitűnnek, és megváltoztatták a települések karakterét és a települések ezen pontokon elkezdtek öszeérni. Mind Nyugat-Európában, mind a világ több más pontjain láthatjuk, hogy vannak törekvések arra, hogy küzdjenek az összenövések ellen több-kevesebb sikerrel. Nem csak kisebb városok vagy falvak esetében, de például Washingtonban is a magasépületek vagy felhőkarcolók szomszédságában egy szabályoztási vonallal elvágva nem csak hatalmas parkok terülnek el, de véget is ér a városhatár.
Nálunk erre az elmúlt mintegy 50 évben nem figyeltek, és összenőttek a települések. Ez az ott élőknek az egészséges környezethez való jogát veszi el. Az épített és zöld környezetünk egyensúlyát helyre kell állítanunk.

Az említett változások miként fogják érinteni az építkezési vállalkozókat?

Az elmúlt 30-40 évben nem véletlen alakult ki ez a folyamat, hiszen úgy tűnhet sokkal olcsóbb egy külső, szántóföldi területet belterületbe vonni, szabályozni és építkezni. De ez csak a látszat, mert bár az építés pillanatában ez takarékosabbnak tűnik, de később, amikor vizet kell oda vezetni, meg kell oldani a szennyvíz kérdését vagy elektromos áramot és gázt kell oda vinni, és mindezek mellett a humán infrasturktúrát is ki kell építeni, akkor derül ki nem éri meg jobban. Idővel ugyanis óvodákat, bölcsődéket, orvosi rendelőket, iskolákat kell létrehozni egy-egy ilyen zónában. Ezek pedig komoly költségek, amelyeket ha összehasonlítunk azzal, mint ha belterületen építkezünk, akkor a mérleg nyelve mégsem arra billen, hogy a külterületi fejlesztés az olcsóbb. Tehát az építkezési vállalkozókat, akiket csak a beruházás, az ottani profit érdekel, első körben mindez negatívan érinti. De ha a település egészét nézzük, akkor úgy gondolom, hogy a szigorítás összgazdasági szempontból is kedvező hatású az életminőségről nem is beszélve.

És még van erre pár hónapjuk még inkább felkészülni, mivel a beépítési tilalom októbertől lép életbe.

A törvényt másfél évvel ezelőtt kezdtük el egyeztetni. Az elfogadását egy komoly, társadalmi egyeztetés előzte meg. Egyeztettünk építészekkel, kamarákkal, önkormányzatokkal, kiemelten tanácskoztunk az ingatlanfejlesztői kerekasztallal is, és külön az építési beruházókkal, fejlesztőkkel. Ez nem egy hirtelen jött ötlete a kormánynak, hanem egy alaposan előkészített, koncepció mentén kidolgozott törvény. A parlament 2023. december 12-én fogadta el, és szándékosan hagyunk felkészülési időt, a változások pedig 2024. október 1-jétől lépnek életbe. Így bőven van ideje mindenkinek megnézni, hogy hova és mit szeretne építeni. Mi pedig velük egyeztetve nyárig kidolgozzuk a kormányzati végrehajtási rendeleteket, ahol ezeket tovább pontosítjuk.

Miként lehet új életet lehelni a barnamezős területekbe?

Vannak azok a területek, amelyek korábban a városon kívül vagy annak a peremén helyezkedtek el, ezek a 19. és 20. században jellemzően logisztikai vagy ipari területek voltak, azonban a technológiaváltás vagy területhasználat változás miatt ezeknek a jelentős része használaton kívül van, városképi tájseb, hiszen nincs már szükség például a Belvárosban gázgyári működésre, hatalmas MÁV által használt rendezőpályaudvarokra, vagy vegyi gyárakra. Ma Magyarországon mintegy 120 ezer hektár ilyen terület van, jellemzően időközben a városok növekedése okán már belső városrészeken találhatóak felhagyottan, szennyezetten. 

 miután a megtisztításuk, rekultivációjuk megtörtént. Ezzel elkerülhető, hogy újabb zöld területek vonjunk művelés alól ki. Nem véletlen használjuk a barnamezős területek fogalmát.
Az elmúlt időszakban is volt erre törekvés, hogy az állam ezeket felkarolja, többek között adókedvezmények biztosításával. A még fennálló rendszer értelmében, ha valaki ilyen területet vásárolt, akkor az úgynevezett rozsdaövezeti bizottsághoz kellett fordulnia, és véleményeztetnie azt, hogy ez a terület megfelel-e ezeknek az elképzeléseknek, ez részben üzleti kockázat, részben meg beindult a lobbi kérés. Mi a következő két évben készítünk egy úgynevezett barnamezős katasztert, melyben feltűntetjük, hogy pontosan melyek ezek a területek, így már a vásárláskor világos lesz, hogy az adott terület oda tartozik-e és ez lesz az alapja a támogatásoknak. Így arra ösztökéljük a beruházókat, hogy itt fejlesszenek. A törvény egyik princípiuma is a barnamezős területek újbóli kihasználása. A városi zárvány területek rendezésének kérdése kell hogy meghatározza, a következő évtizedeket, legyen szó akár ipari területekről, akár egyéb zárt tömbökről.

Ezek közül manapság a legtöbbet a rákosrendezői beruházásról hallani. Jelenleg hol tart ez a folyamat?

A rákosrendezői terület kiemelt jelentőséggel bír: Budapesten nincs még egy ilyen hatalmas barnamezős terület. Több mint harminc éve megszűnt ott az elosztó pályaudvari működés, mikor a józsefvárosi pályaudvar átvette ezt a szerepet. Ilyen funkcióra a jövőben nem lesz szükség.
De mi történt az elmúlt 34 évben? Amellett, hogy a pályaudvart és környékét magára hagyták még a felszín felett található szennyezéssel sem foglalkoztak. Jelenleg tele van szeméttel. Csak az elmúlt időszakban 170 ezer köbméter veszélyes hulladékot vittek oda, de ezen felül még lakókat is odaköltöztettek. A jelenlegi helyzet nem csak látványban és használatban káros, hanem az emberi egészséget is veszélyezteti.
Mindez nemcsak Rákosrendezőre igaz. Hasonló a helyzet a Hajógyári-szigeten vagy a Népszigeten, de Józsefvárosban, Csepelen. sőt még a XI. kerületben is több olyan pillanatnyilag kihasználatlan, már-már életveszélyes csarnok és épület áll, melyekkel kezdeni kell valamit. Ezért kell előtérbe helyezni ezen területek fejlesztését, amiről már beszéltünk. Mi mindenesetre most nekiálltunk kitakarítani Rákoserendezőt, hiszen ez az első lépés.

A következő kérdés, hogy mi lesz a régi rákosrendezői területen, hiszen egy 130 hektáros, hatalmas városrészről van szó. Ahhoz, hogy ott bármi is megépüljön, ahhoz kell egy befektető – lehetnek ezek magyarok vagy külföldiek –, aki egy ilyen léptékű városfejlesztési elképzelést meg tud valósítani. Lehet itt az államra mutogatni, hogy építsen, de magántőke nélkül ez nem elképzelhető, különösképpen, mivel piaci funkciókra is szükség van.


mely a parlament előtt van és ennek a részleteinek a kidolgozása – mi épül ott, mennyiért, milyen magasságban vagy sűrűségben – most fog elkezdődni. A kivitelezés nem egy-két éven belül fog megvalósulni, de ennek a folyamatában aktívan jelen vagyunk. Az hogy a beruházók, az ott élők vagy a budapesti városvezetés mit szeretne ott látni, az egyelőre mindenkinek csak az ideája. Koncepciónak pedig egyáltalán nem nevezném. 

amelyet egy olyan funkcióhoz rendeltek hozzá, amelyhez tőke sincs és nem is a Főváros a tulajdonosa a területnek. Lennének egyébként fővárosi tulajdonú területek, ahol lenne lehetőség az elképzeléseiket megvalósítani, de ezeknél nemhogy kapavágás, de tervek se születtek, ellenben, ahol elindul egy fejlesztés ott mindig ellenállást látunk, ahogy láthattuk a Várkert Bazár, a Millenáris vagy éppen a Városliget esetében is, ezt nagyon károsnak tartom.
Én inkább abban reménykedem, hogy 2026-ig még további, budapesti barnamezős területek újrahasznosításának tervezése is elindul.

Lehet-e belátható időn belül újabb „felhőkarcolója” Budapestnek Rákosrendezőn?

A befektető ország nevének hallatán természetes, hogy sokaknak beugranak Dubaj felhőkarcolói. Innen is indult egy véleményem szerint még egyáltalán nem aktuális és félrevezető nyilvános vita és elégedetlenség. Dubaj ismerete arra enged ugyanis következtetni, hogy a jövőbeni fejlesztők képesek ilyen tervek megvalósítására is. 

ez egy 150 éves város hagyományokkal, pontos, elegáns karakterrel, hidakkal, sugárutakkal. Ezeket a mintákat kell követni.
Az pedig egyáltalán nem cél, hogy újabb zöld területeket építsünk be.

A barnamezős és más építési területek, amit viszont beépítünk, ott felmerülhet az, hogy az épületek minél sűrűbbek és magasabbak legyenek, hogy minél több zöld terület jöjjön létre az épületek között. Így funkcionálisan megvan annak a létjogosultsága, hogy magasépületek legyenek, de azt, hogy hol, azt pontosan kell meghatározni. Ha a jövő építészetét nézzük, személyes véleményem, hogy ebből az okból Budapestnek szüksége lesz építészeti szempontból és funkció miatt is stílusos, egyedi magasépületekre a fenntartható és erős városhoz, hiszen a városfejlődés ebbe az irányba halad. Az hogy a városon belül hol és milyen módon, az viszont egy szintén fontos kérdés, amit alaposan végig kell gondolni, mert egy magasabb épület nem csak meghatároz, de egy városrészt is keretez.