De nem vettük észre azt, amikor az alkalmazkodás átment megalkuvásba. Ilyenkor izgalmas a megalkuvó gondolkodása” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint ilyenkor az egyén mindig elkezd racionalizálni, kifogások mögé bújva megmagyarázni magának azt, hogy ez miért jó mégis.
És ezt már nagyon régóta csináljuk”
– fejtegette, majd elmondta: mindezt nem is érdekből csináljuk, hanem mélyebben gyökereznek az okok. Szerinte ha összehasonlítjuk magunkat a „tűzrőlpattant” olasz, spanyol, görög néppel vagy akár északiakkal – akik büszkék arra amilyenek – mi az életünk számos területén „folyékonyan hazudjuk magunknak , hogy ez így jól van”.
Az önbecsapás hozadékaként önmagunknak köszönhetjük azt, hogy a kisugárzásunk csökken,
és a szeretetéhségünk illetve a megfelelési kényszerünk fokozódik. Tehát a magyar ember, ha nem nő fel érzelmi szempontból, önmaga ellensége lesz” – fogalmazott a pszichiáter.