Bod Péter Ákos beizzította a kocsma-közgazdaságtant, hogy mindenki egy kicsit rosszabbul érezze magát

2024. április 20. 16:08

Az ellenzéki professzor nemcsak politikai szereplőként nyilvánul meg, hanem hitelességi deficittel is küzd.

2024. április 20. 16:08
null
Oláh Dániel
Oláh Dániel

Nyitókép: Bod Péter Ákos (Ficsor Márton/Mandiner)

Ha jól értjük, Bod Péter Ákos közgazdász új hosszú távú célt adna a magyar gazdaságstratégiának, ami ki is merülne annyiban, hogy tekintetünket Romániára vetve igyekezzünk szomszédunkat előzni gazdasági fejlettségben.

Felvetése persze leginkább médiahekk, gondosan előkészítve az ellenzéki sajtó számára –

állítólagos problémáink okát a választásokhoz közeledve pedig hol máshol, mint az állami szektorban keresi.

Bod Péter Ákos a V21 közösséggel már jó ideje az ellenzéki politika szellemi agytrösztje kíván lenni.  A szervezetben olyan volt szocialista miniszterekkel vállal szövetséget, mint Andor László, Balázs Péter, Bárándy Péter de Mellár Tamás is a tagok között található. A professzor korábban a V21 szervezettel Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltet támogatta, míg 2020 őszén segédkezett az ellenzéki program gerincének az összeállításában, de a Karácsony Gergely vezette 99 Mozgalom alapítói között is feltűnt, a csoport most pedig Magyar Péter mögé állt be.

Az ellenzéki professzor nemcsak politikai szereplőként nyilvánul meg, hanem hitelességi deficittel is küzd.

Ő volt az, aki egy nagy korábbi gazdaságpolitikai célkitűzésről 2013-ban bátran jelentette ki, hogy „lehetetlen elérni az egymillió munkahelyet”, amit persze sikerült megvalósítani. 2022 decemberében azt állította, hogy nem tud visszaemlékezni olyan évre, amikor olyan mértékben vesztette volna el a szuverenitását a magyar gazdaságpolitika, mint 2022-ben. A V21 tagjaként valamiért elfelejtette, hogy a Gyurcsány-válság idején a baloldal a lakosságra hárította a 2008 utáni gazdasági válság terheit. Ezt a megszorító „programot” a hazai balliberálisoknak a multinacionális vállalatok, nemzetközi gazdáik és a szintén senki által meg nem választott külföldi agytrösztök mondták tollba.

Ennek a politikának az eredményeit ismerjük: adóemelések, privatizációk, fizetéscsökkentések, energiaáremelések, tömeges munkanélküliség és szegénység, valamint az ország morális és gazdasági csődközeli helyzete.

A gazdasági terroristák felvették a 12,3 milliárd eurós IMF hitelt is, adósságcsapdába szorítva az egész országot. Ettől függetlenül, a károkozás egy részét bár elismerve, de a csalódott fideszes a szakpolitikai tevékenységével mégis a Gyurcsány-kör hatalomba való visszajuttatásán ügyködött.

Legújabb cikke mondandójára rátérve: a kritikus sajtó egy része lényegében azt igyekszik bizonygatni, hogy a régiós országokkal, szomszédainkkal többnyire egy csoportban haladunk a felzárkózás útján és a nagyobb hátrányból indulók is képesek gyorsan közelíteni a régiós fejlettséghez. Ez nem meglepő, mivel a közvetlen szomszédokat nagyon sok esetben rengeteg adottság és tényező kapcsolja össze, meghatározó történelmi élményeik, intézményeik, növekedési és innovációs akadályaik illetve lehetőségeik és legfőképp geopolitikai mozgásterük nagyon erős hasonlóságokat is mutatnak, így a világ legtermészetesebb jelensége, hogy

egymást mintegy kergetve, oda- és visszaelőzve, hasonló pályához közeledve zajlik a felzárkózási versenyük. 

Olyan verseny ez, amit egyes résztvevők felnagyítanak, de messzebbről, a világ távolabbi pontjairól nézve inkább komikusnak tűnik a százalékpontokkal kapcsolatos szőrszálhasogatás, hiszen a Világbanknál hazánkat a fejlett országcsoportban tartják nyilván. A régiós országok mára döntően eljutottak a legfejlettebb országok közé, így a konvergenciával kapcsolatos elemzések sokkal inkább rejtenek szakmai érdekességeket, mint gazdasági-politikai sorskérdéseket. Már nem az a kérdés, hogy bekerülünk-e az elitklubba, hanem hogy azon belül milyen helyezkedésre lesz lehetőség. 

Egyébként maga Bod Péter Ákos is úgy vélte 2020-ban – igaz, a rendkívüli 2019-es gazdasági növekedés tudatában –, hogy a GDP csak egy szám, ami már nem is számít, mert a magyar gazdaság helyzete nem írható le egy számmal.

Szerinte önbecsapás lenne, ha a GDP választ adna arra a kérdésre, hogy hol tart a magyar gazdaság.

Nos, ha most, nemzetközi válsághelyzetben ismét számítani kezd az a bizonyos szám (de mindig csak akkor, amikor lassabban növekszik), az azt jelenti, hogy a politikai közgazdász valóban sokkal inkább politikai állításokat tesz, mint szakmai-gazdasági jellegűeket. Ezzel az egyetlen probléma az lehet, hogy nem túl őszinte, és szakértői álruhában próbál a kormányzattal szemben politizálni, de ez a fent bemutatott politikai életutat látva nem is meglepő.

A választásokhoz közeledve persze érthető, hogy a politikai közgazdászok igyekeznek szándékaik szerint a magyar gazdaságpolitikát teljes egészében megkérdőjelező összehasonlításokat tenni.

A világ közel kétszáz országából egyet, végtelen makrogazdasági mutatóból egy-kettőt választanak ki, hogy általánosító állításokat fogalmazzanak meg.

A jelen és a múlt folyamataiból (Románia eddigi felzárkózási pályája) a magyar jövőre vonatkozó állításokat tesznek (a magyar felzárkózási célok megkérdőjelezése). Úgy tűnik, a kocsma-közgazdaságtan alapvető eleme a logikai furcsaságok mellett a románozás is és a románok (ők együtt, mindannyian?) megelőznek (miben, hogyan?) minket (minden magyart?) típusú, minden elemében általánosító hergelés. 

Fontos megjegyezni, hogy egy felzárkózási cél épp azért cél, mert még nem valósult meg, de jótékonyan fókuszálja a figyelmet, az erőforrásokat.

Az is üdvözlendő, ha egy cél ambiciózus, különben semmi értelme (lásd az egymillió új munkahelyet). Az ellenzéki politika stratégiai nívótlanságát leplezi le, hogy még egyik legképzettebb közgazdászuk is csak egy életminőségben mögöttünk lévő országot szándékozik megelőzni (?) és ezzel a következő évekre be is érné, szerinte ennyi van a gazdaságunkban. Ez lehet az ellenzéki erők gazdaságpolitikai közös nevezője, a nulla, ami egyébként érthető is, ha megnézzük, milyen hevességgel támadják a hazai növekedés motorját adó újraiparosítás programját és az elmúlt évek nagyberuházásait.

Ha iparunkat tényleg sikerülne leépíteniük, akkor talán valóban közelednénk Romániához.

A magyar munkavállaló azonban feltételezhetően nem a képzeletbeli gazdag románhoz, hanem egyrészt néhány évvel ezelőtti önmagához, másrészt szomszédaihoz és ismerőseihez, esetleg kismértékben a korábbi generációhoz (szüleihez) viszonyítja saját anyagi helyzetét, ugyanúgy, mint bármely más ország állampolgárai. Ebben a tekintetben a jövedelem elosztása és a bevonó növekedés (amit mi teljesítményalapú mobilitásnak nevezhetünk) megvalósulása különösen fontos abban, hogy az egyén miként érzékeli a gazdasági folyamatokat. Az idei évre várt, hazai viszonylatban is kiugró reálbérnövekedési adatok valószínűleg sokkal inkább meghatározzák akár a politikai folyamatokat is, mint az absztraktabb szinten megjelenő, ellenzéki elitek által ránk erőltetni próbált kudarcélmény az állítólagos román lekörözés miatt. A GDP-frusztrációt a politikai térben épp akkor ébresztgetik egyes kutatók, amikor egyébként az egyetemi katedrán a fenntarthatóságra, a nemnövekedésre és a GDP-n túlmutató szempontokra igyekeznek felhívni a figyelmet. 

Legfeljebb esettanulmányként, legfeljebb a felzárkózó országok kapujában állók számára lehet érdekes, hogy milyen tényezők segítik Romániát abban, hogy egy-egy mutatóban megközelítse Magyarországot.

Erre hatalmas szüksége is van szomszédunknak, mert belátható időn belül nem fogja elérni a magyar életszínvonalat és gazdasági minőséget. Ha Románia valóban csodaország, akkor a román csodát kívánhatjuk minden szomszédunknak, de számunkra a továbblépésben ez már kevésbé releváns. 

Ráadásul számos adattal cáfolható vagy éppen árnyalható az ellenzéki narratíva.

Romániában a fejlettség növekedése teljesen – professzor úr egyik kedvenc kifejezésével élve – fenntarthatatlan módon zajlik, hiszen a nem beruházás-, vagy export-, hanem pusztán fogyasztásvezérelt román növekedés hatására felborult a külső egyensúly, az államadósság pedig 2010 óta jelentősen nőtt, miközben hazánknak sikerült megfognia az eladósodását és összességében csökkenő adóssággal növekedtünk 2010 után.

A románok rátaláltak a hitelből fogyasztás csodaszerére, amivel nőni, majd esni is nagyot lehet,

és amit mi 2010 után szerencsére már magunk mögött hagytunk. A növekedés érettebb, extenzív helyett intenzív szakaszában – ez inkább Magyarországra jellemző – az sem lenne meglepő, ha a növekedés egy-egy időszakra lassulna, főleg azért, mert komoly szerkezeti átalakulások zajlanak, amelyek már a következő növekedési periódust alapozzák meg.

Ezen túl több tekintetben is versenyképesebb, erősebb helyzetű gazdaságról árulkodnak a magyar adatok.

Magyarország – szemben Bod Péter Ákos állításával – komplexebb gazdaságnak számít a románnál.

Az exportkomplexitás tekintetében Románia 23. a rangsorban, hazánk viszont a 13. helyen található.

Magyarországon az FDI-állomány a GDP-hez képest 66 százalék, ez Romániában mindössze 38 százalékot tesz ki. A háztartások GDP-arányos nettó pénzügyi vagyona Magyarországon 109 százalék, Romániában viszont 59 százalék. Ez választ ad a fogyasztási összehasonlításokra is, hiszen a magyar háztatások nem fogyasztanak, hanem megtakarítanak. A román fejlettség (vásárlóerő-paritáson  számolt egy főre eső GDP az EU-27 arányában) növekedésének hátterében továbbra is jellemzően a magánfogyasztás bővülése áll, mindezt a kereslet növekedése és a nagy állami támogatások segítették. 

Nem véletlen az sem – ez kapcsolódhat a 81 százalékos magyarral szembeni 68,7 százalékos román foglalkoztatási rátához a 20-64 éves korosztályban –, hogy

a szegénység kockázatának kitettek aránya Romániában a legmagasabb az unióban,

ami a lakosság majd egyharmadát érinti, miközben hazánkban kevesebb mint ötödét, ami alacsonyabb, mint az uniós átlag. Az életminőséget megragadó puha változók sorából csak egyet kiragadva megemlítjük, hogy a románok ötöde angolvécével nem rendelkező háztartásban él, a magyaroknak mindössze 1,5 százaléka. A vásárlóerőparitással persze sokmindent jótékonyan el lehet takarni, akár saját magunk elől is, például a „minőségi fejlettség” különbségeit. Gondolhatunk itt többek között a globális innovációs index megannyi alindexére, amelyek igazolják, hogy

a hazai ipar és exportteljesítmény a világ élvonalába tartozik.

Bod Péter Ákos az elmúlt évek összes baloldali messiása mögé beállt, bennük mindig jobban hitt, mint a magyar gazdaságban, és eddig mindig csalódnia kellett. Most pedig sikerült rámutatnia arra a közismert jelenségre, hogy minél lentebbről érkezik egy ország, annál inkább van hova növekednie. A professzor szerint a GDP csak egy szám, ami nem számít, most mégis arra hivatkozik. Ebből az következik, hogy

a román előzés sem lehet más, mint egy konstrukció, egy narratíva, tudományos megfigyelés helyett politikai sztori.

A kocsma-közgazdaságtan gazdasági félelemkeltésének lényege ugyanis az, hogy a leghangosabb megszólaló a tekintélyével visszaélve az érzelmekre hat, mert mondandója egyébként tényszerűen nem jelent semmit. 

A szerző közgazdász

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

***

 

Összesen 192 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Palatin
2024. április 21. 22:42
Érdekes..... Ha annak a mondatnak, hogy "EPÉS BORT OKÁD" a betüit egy kicsit átrendezzük, azt kapjuk, hogy "BOD PÉTER ÁKOS". Az lehetetlen, hogy ez a konstelláció ne jelentsen valamit.
DeGar
2024. április 21. 14:02
Bod Péter a Klubrádió állandó vendége, sokszor alig hiszek a fülemnek, amikor nyilatkozik.Magyarázat talán az lehet, hogy a második házasságából született 13, és 15 éves gyerekei megfelelő iskoláztatásához sok pénz kell.
istvanpeter
2024. április 21. 13:18
Nagyon átment foxi-maxiba ez a struktúra!
catalina11
2024. április 21. 11:59
horvatacatalina11 2024. április 20. 18:46 Igazán optimista, pozitív megközelítés. Ha mindezek a külső tényezők csak az okok, hamarosan túl lehetünk a dolgon. Az aggasztó csak ha mégsem. Akkor lehet, hogy mégis gondban vagyunk." még aggasztóbb, csak ha mégis. Akkor lehet, hogy mégis gondban vagyunk..
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!