Azt hiszem, hogy nagyobb bajban van a világ, mint a második világháború befejezése óta bármikor. De hogy a nyugati hegemónia még a mi életünkben látványosan megroppan, hogy sorozatos terrorcselekmények, utcai összecsapások, anarchia dúl majd sok európai államban, szinte teljességgel biztos. Sorsukat csak azokat kerülhetik el Európában, akiknél nincs számottevő migráció, így a társadalom 15-20 százalékát kitevő bevándorlótömegben nem kell számot vetniük a szervezett bűnözéssel és a vallási fanatikusokkal, valamint a jelenleg is zajló, folytonos bevándorlással.
Hogy a közeljövő mit hoz a világban és hazánkban, arra senki sem tudja a választ. Az 1945 óta tartó hosszú békeidőszaknak mindenesetre vége. Azt hiszem, rövid időn belül döntő globális változásokra kell felkészülnünk, hosszú távon pedig minden bölcsességre, tudásra és türelemre szükség lesz ahhoz, hogy a háború, a járványok és az utcai összecsapások ne kényszerítsék végleg térdre országainkat.
Ennek a súlyával, ennek a tudásával muszáj élnünk. Aki nem teszi: semmit sem ért a történelemből és nem gondolkodik, pusztán abban a hamis hitben ringatja magát, hogy ahogy eddig volt, úgy lesz ezután is. Micsoda vakság, micsoda naivitás... valójában fel kell készülni a soron következő nehéz időszakra. Az európai vakációnak vége. A változások – láthatóan – már meg is kezdődtek.”