Erre szükségük is van, mert a helyzet tovább romlott ukrán szempontból a fronton. Ocseretine Szoledárhoz, Popásznához hasonló jelentős orosz áttörés kezd lenni. Az oroszok hihetetlenül keskeny vonalon mentek előre eredetileg, ami nagyon sebezhető volt, ha az ukránok gyorsan reagálnak, csapdába ejthették volna az oroszokat. Nagyon úgy tűnik, hogy a legjobban felszerelt, (általában nacionalista, szélsőjobboldali önkéntesekből álló) alakulatok és Szirszkij közötti feszültség parancsmegtagadáshoz is vezetett, ami akadályozza a gyors ukrán reagálást a fronteseményekre – ráadásul valahogy egyre több és jobb információt kapnak az oroszok.
Most látszik egyébként, hogy mi a fő különbség Szirkszkij és Zaluzsnij között
– az utóbbi jó kapcsolatokat ápolt az ukrán szélsőjobbal, és általában kímélte, ha tudta a kötődő dandárokat, és elég komoly autonómiát hagyott nekik, Szirkszkij viszont keményen betolná őket újra és újra a harcba, részben mert jól felszereltek, részben, mert politikailag veszélyesek tudnak lenni Zelenszkijre is. Elég ránézni a térképre, hogy lássuk, Ocseretine fontos. A Pokrovszk-Kostiantynivka főút innen két-három falu, nagyjából 14 km, de már jóval korábban belőhető közvetlenül is az utánpótlás, mielőtt az oroszok kiérnének az útig. Ezzel minimum veszélybe kerülne a Toretszk Niu-York (igen, New York-ról van elnevezve) erőd, ahol az oroszok 2022, sőt 2014 óta egy centit sem tudtak előrehaladni a frontális támadásokkal. Ha pedig az elesik, délről megvan a Szlavjanszk-Kramatorszk erőd elleni kiinduló pont – de nem frontálisan, ami reménytelen, hanem délnyugatról.