Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton
„Mennyire egészítették ki egymást Rákay Philippel? Hogyan zajlott a forgatókönyv megírása?
Vállt vállnak vetve dolgozunk, viták sosem voltak, harmóniában zajlott az alkotási folyamat. A járvány miatt a film jelentős részét online beszélgetésekben csináltuk, mindenki a saját dolgozószobájából jelentkezett be. Kis-Szabó Márk először azt mondta, hogy a múzeum lépcsőjén kell befejezni a filmet, mert talán ott van vége ennek a történetnek. Rákay Philippel azonban nagyon ragaszkodtunk hozzá, hogy 24 óra történését mesélje el a film. Az volt a legizgalmasabb feladat, hogy azt a mérhetetlen mennyiségű történelmi anyagot, amit felleltünk, elolvastunk erről a napról, hogyan illeszthetjük össze az általunk kitalált fiktív elemekkel.A magyar nézőknek szánják a filmet vagy elképzelhető nemzetközi forgalmazása is?
A magyar nézőknek szánják a filmet vagy elképzelhető nemzetközi forgalmazása is?
Ebben objektívnek kell lenni, racionálisan kell gondolkozni. Elsősorban a honfitársainknak meséljük el ezt a történetet. Tartozunk annyival a történelmi személyiségeknek, hogy a fekete-fehérrel rajzolt és barna képkeretben lévő arcokat levegyük a falról, és föltegyük a filmvászonra, talán így közelebb tudjuk hozni saját magunkhoz, a magyar emberekhez őket, és ezek között a vágyak között az első körben nem az szerepel, hogy mi Japánban vagy bárhol máshol is bemutassuk. Ha így történne, akkor persze örülök, de ennek a fő célja szerintem az, hogy egy magyar történetet magyar nézőknek mutassunk meg.