Tartozunk annyival a történelmi személyiségeknek, hogy a barna képkeretben lévő arcokat levegyük a falról. Interjú.
Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton
„Mennyire egészítették ki egymást Rákay Philippel? Hogyan zajlott a forgatókönyv megírása?
Vállt vállnak vetve dolgozunk, viták sosem voltak, harmóniában zajlott az alkotási folyamat. A járvány miatt a film jelentős részét online beszélgetésekben csináltuk, mindenki a saját dolgozószobájából jelentkezett be. Kis-Szabó Márk először azt mondta, hogy a múzeum lépcsőjén kell befejezni a filmet, mert talán ott van vége ennek a történetnek. Rákay Philippel azonban nagyon ragaszkodtunk hozzá, hogy 24 óra történését mesélje el a film. Az volt a legizgalmasabb feladat, hogy azt a mérhetetlen mennyiségű történelmi anyagot, amit felleltünk, elolvastunk erről a napról, hogyan illeszthetjük össze az általunk kitalált fiktív elemekkel.A magyar nézőknek szánják a filmet vagy elképzelhető nemzetközi forgalmazása is?
A magyar nézőknek szánják a filmet vagy elképzelhető nemzetközi forgalmazása is?
Ebben objektívnek kell lenni, racionálisan kell gondolkozni. Elsősorban a honfitársainknak meséljük el ezt a történetet. Tartozunk annyival a történelmi személyiségeknek, hogy a fekete-fehérrel rajzolt és barna képkeretben lévő arcokat levegyük a falról, és föltegyük a filmvászonra, talán így közelebb tudjuk hozni saját magunkhoz, a magyar emberekhez őket, és ezek között a vágyak között az első körben nem az szerepel, hogy mi Japánban vagy bárhol máshol is bemutassuk. Ha így történne, akkor persze örülök, de ennek a fő célja szerintem az, hogy egy magyar történetet magyar nézőknek mutassunk meg.
Egy ilyen nagy költségvetésű – hatmilliárd forintból készülő – film esetén van-e elvárt nézőszám?
Nagyon megváltoztak a mozinézői szokások, ezt mindenki tudja. Az elmúlt években máshogy nézték a filmeket, és azok a nézettségi adatok, amik 2020 előtt voltak, árnyaltabban elemezhetők a Covid-járvány után. Igen ám, de a Semmelweis nézettsége nagyon jó, háromszázezer fölött van. Ez a siker bizakodásra ad okot, hogy ha egy film jól felépített, jól elkészített, akkor látható, hogy a magyar témák érdeklik a magyar nézőket. Visszatérve a háromszázezer nézőre, azért az már egy komoly szám, a 2020 előtti adatokhoz képest is igen jó. Elvárt nézőszám helyett vágyott nézőszám van: akkor lennék boldog, ha mindenki megnézné, akit érdekel ennek a témának bármelyik ága. Mert mindannyian gondolunk valamit erről a napról. Ki többet, ki kevesebbet. Mi ezt gondoljuk, és semmi baj, ha valaki más véleményen van. De ahhoz, hogy ez kiderüljön, meg kell néznie a filmet.”
Kapcsolódó vélemény
24.hu
Az én perspektívámban ez nem számít. Interjú!
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Ungváron az ikonikus Petőfi téren állítanának fel közvécét.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A Tisza Párt elnöke veszélybe sodorná Magyarországot és a magyarokat is – jelentette ki a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója.
