A kegyelmi ügy megmutatta, hogyan csap le az ellenzék bármire, amiben a botrány kirobbantásának lehetőségét gyanítja. Hogyan hájpolja fel, viszi el fals irányba, gyárt hozzá bizonyítékot, hamis tanúkat, közben magára terítve az erkölcsi feddhetetlenség palástját. Bizonyítva ezzel, hogy szilárd elvek, kimunkált programok, nagyívű tervek helyett kizárólag egy dolog motiválja: miként tudja rombolni a kormány tekintélyét, bázisát, hol árthat neki, hogy ebből profitáljon. (Jellemző, hogy ártania olykor sikerül, de profitálnia soha. Attól ugyanis, hogy valakit lejáratunk, mi még nem leszünk rokonszenvesebbek.)
A tények senkit sem érdekelnek. Mit tett valójában K. Endre, milyen szempontok alapján kapott amnesztiát (és nem rehabilitációt!), mi is a kegyelem valódi lényege.
A botrányban beáldoztunk egy nagyszerű és ősi jogot, az államfő szakralitásának utolsó morzsáját, amikor a szavára megnyílik a börtön…
z ellenzék habozás nélkül beáldozta az évek alatt felépített női kvóta, női szolidaritás, a nők minden pozícióra való alkalmasságának eszméjét (ebből is látszik, hogy ez is csak egy politikai termék volt számukra). Megalkotják a saját, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő narrációjukat, és ezt viszik tovább. Miután évekig minden fórumon kiálltak a szexuális devianciák mellett, rákapcsolódtak a nyugati fősodorra, amely vehemens támadásokat intéz a hagyományos családmodell és a gyermekvédelem ellen aberrált szubkultúrák érdekeinek mentén, egyszer csak ők lesznek a legkonzervatívabbak, arra gondolván, hogy ezzel maguk mögé állíthatják a minden agymosási kísérletük ellenére még mindig normális többségi Magyarországot.
A szexuális bűncselekmények elleni nagyszabású tüntetésen a felszólalók és szervezők között ott találjuk a homoszexuális celebeket. És bár nem mossuk össze a pedofíliát az azonos neműek kapcsolatával,