Amikor a szobrok megelevenednek: Nagy Sándor színész a Mandinernek

Meglepte, hogy nem a márciusi ifjak valamelyikének szerepére kérték fel, hanem a köpcös könyvkiadó, Emich Gusztáv megformálására?

Örültem neki. Mikor felkértek a szerepre, persze csak annyit tudtam, hogy Emich Gusztáv egy jó üzleti szemlélettel rendelkező könyvkiadó volt, aki ráadásul felismerte Petőfi tehetségét. Ő adta ki Petőfi első verseskötetét, és nem kevés pénzt fizetett a kiadási jogokért. Aztán sokat beszélgettünk a kreatív stábbal Emich filmbéli karakteréről, s arra jutottunk, 

Egyébként a mostani volt az első kosztümös filmem, és örülök, hogy részese lehettem az alkotói folyamatnak. 

Mindamellett a maszk olyannyira jól sikerült, hogy sokaknak csak a stáblistából derül majd ki, hogy Nagy Sándor alakította Emichet.

Ez nekem tetszik, ezek szerint jól el tudtam bújni a karakter mögé.

A kérdés csak, az, mit szólnak Emich fiktív karakteréhez a leszármazottak…

Semmi bántó nem volt benne, kedves, kicsit fontoskodó figura, aki azonban idő után ráébred, hogy egy történelmi pillanat részese és együtt vonul a tömeggel. 

Látta már a filmet?

Igen és sok jelenetet könnyes szemmel néztem. 

Annyira tetszett?

Ez egy jó film, tele tehetséges fiatal színészekkel. Persze ettől függetlenül 

Szóval, mikor volt könnyes a szeme?

Megrendítő pillanat volt például a forgatáson, amikor a nép kiszabadítja Táncsics Mihályt a börtönéből. Ott forgattuk, ahol megtörtént. Álltunk háromszáz statiszta társaságában, fáklyákkal a kézben, s hirtelen azt éreztem, a valóságban is ugrottunk az időben mindannyian és ott voltunk a budai Várban Táncsicsnál. 

Mi a Most vagy soha legnagyobb értéke?

Az, hogy megmutatja, a márciusi ifjak amellett, hogy rendkívüli történelmi szerepet töltöttek be, ugyanolyan emberek voltak, mint én vagy ön. Szerettek, viccelődtek, féltek. Mint mi, a mindennapjainkban. 

Sőt, a legfontosabb. Szente Vajkkal, a Most vagy soha! egyik forgatókönyvírójával régóta együtt dolgozom. Megalkottuk például Kecskeméten Csehov Három nővérét, úgy, hogy a kilencvenes évek közegébe helyeztük át a történetet és a kilencvenes évek zenéje volt a történet aláfestője. Jöttek a nyolcadikos általános iskolások, talán arra gondoltak, Csehov, Három nővér, mi közöm nekem ehhez? Aztán a humoros részeknél jókat nevettek, de ami a legfontosabb, végig figyeltek az előadáson. A Most vagy soha! megnézése után talán azt mondják majd a tinédzserek, hogy nagyon jó fej volt ez a Petőfi! Ha így lesz, már megérte elkészíteni ezt a filmet! 

Nyitókép: Berettyán Nándor (Petőfi) és Nagy Sándor (Emich). Fotó: Forum Hungary