Amikor a szobrok megelevenednek: Nagy Sándor színész a Mandinernek
2024. március 13. 21:15
A Most vagy soha! megnézése után talán azt mondják majd a tinédzserek, hogy nagyon jó fej volt ez a Petőfi! Ha így lesz, már megérte elkészíteni ezt a filmet! – Nagy Sándor a Mandinernek.
Meglepte, hogy nem a márciusi ifjak valamelyikének szerepére kérték fel, hanem a köpcös könyvkiadó, Emich Gusztáv megformálására?
Örültem neki. Mikor felkértek a szerepre, persze csak annyit tudtam, hogy Emich Gusztáv egy jó üzleti szemlélettel rendelkező könyvkiadó volt, aki ráadásul felismerte Petőfi tehetségét. Ő adta ki Petőfi első verseskötetét, és nem kevés pénzt fizetett a kiadási jogokért. Aztán sokat beszélgettünk a kreatív stábbal Emich filmbéli karakteréről, s arra jutottunk,
a személye nem fiktív, de a karaktere az lesz, a humoros figura sok dráma mellett kiválóan oldja a feszültséget.
Egyébként a mostani volt az első kosztümös filmem, és örülök, hogy részese lehettem az alkotói folyamatnak.
A végéhez közeledik az 1848. március 15-i eseményeket kalandfilmes köntösben elmesélő Most vagy soha! forgatása. A produkció a tervek szerint 2024. március 15-e körül kerül majd a mozikba. A fóti filmgyárban megépített reformkori díszletváros állami tulajdonban marad, és már több magyar és külföldi filmes csapat is érdeklődik iránta. Bejártuk az izgalmas forgatási helyszínt, és azt is megtudtuk, milyen hangulatú filmre számíthatunk majd!
Mindamellett a maszk olyannyira jól sikerült, hogy sokaknak csak a stáblistából derül majd ki, hogy Nagy Sándor alakította Emichet.
Ez nekem tetszik, ezek szerint jól el tudtam bújni a karakter mögé.
Nagy Sándor örömmel mondott igent a humoros karakterre Fotó: MTI/Cseke Csilla
A kérdés csak, az, mit szólnak Emich fiktív karakteréhez a leszármazottak…
Semmi bántó nem volt benne, kedves, kicsit fontoskodó figura, aki azonban idő után ráébred, hogy egy történelmi pillanat részese és együtt vonul a tömeggel.
Látta már a filmet?
Igen és sok jelenetet könnyes szemmel néztem.
Annyira tetszett?
Ez egy jó film, tele tehetséges fiatal színészekkel. Persze ettől függetlenül
fog kapni hideget-meleget, de én abban bízom, hogy amikor már rengeteg nézője lesz, addigra már azok is ódákat zengenek majd róla, akik kezdetben szkeptikusak voltak.
Szóval, mikor volt könnyes a szeme?
Megrendítő pillanat volt például a forgatáson, amikor a nép kiszabadítja Táncsics Mihályt a börtönéből. Ott forgattuk, ahol megtörtént. Álltunk háromszáz statiszta társaságában, fáklyákkal a kézben, s hirtelen azt éreztem, a valóságban is ugrottunk az időben mindannyian és ott voltunk a budai Várban Táncsicsnál.
A márciusi ifjak a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél. Egy jelenet a filmből. Fotó: Forum Hungary
Mi a Most vagy soha legnagyobb értéke?
Az, hogy megmutatja, a márciusi ifjak amellett, hogy rendkívüli történelmi szerepet töltöttek be, ugyanolyan emberek voltak, mint én vagy ön. Szerettek, viccelődtek, féltek. Mint mi, a mindennapjainkban.
Szinte tapinthatóvá váltak a filmben az évszázadok során szoborrá nemesedett hősök, ami a fiatal mozinézők szempontjából is fontos.
Sőt, a legfontosabb. Szente Vajkkal, a Most vagy soha! egyik forgatókönyvírójával régóta együtt dolgozom. Megalkottuk például Kecskeméten Csehov Három nővérét, úgy, hogy a kilencvenes évek közegébe helyeztük át a történetet és a kilencvenes évek zenéje volt a történet aláfestője. Jöttek a nyolcadikos általános iskolások, talán arra gondoltak, Csehov, Három nővér, mi közöm nekem ehhez? Aztán a humoros részeknél jókat nevettek, de ami a legfontosabb, végig figyeltek az előadáson. A Most vagy soha! megnézése után talán azt mondják majd a tinédzserek, hogy nagyon jó fej volt ez a Petőfi! Ha így lesz, már megérte elkészíteni ezt a filmet!
Nyitókép: Berettyán Nándor (Petőfi) és Nagy Sándor (Emich). Fotó: Forum Hungary
A „Petőfi-akta” jelenlegi állása szerint a költő sorsáról máig nagyon keveset tudunk. Bem nem szenvedett végzetes vereséget, mégis eljöttek a szabadságharc utolsó pillanatai.
A képmutató az Írás szerint nem csak kellemetlenül alakoskodó figura, hanem ördögi is, hiszen az üdvösség birtokosaként mutatja önmagát, miközben hazug minden szava, tette. Petri-Lukács Ádám írása.
Kötve hiszem, hogy a mai ifjúságnak jó példakép lehetne a haladár, jakobinus Petőfi! A magyar nemzet egyik tragédiája, hogy három költő zsenije, egyben végzetes bajokat okozott. Petőfi 1948-al, Ady Trianon előkészitésével, József Attila meg a nihilizmusával a világválságból éppen csak ébredező hazában. Voltak előttük és utánuk is zseniális költőink s iróink, miért nem ők a példaképek?
Szente azt nyilatkozta, hogy ez az első film a forradalomról.
Lesül az ember arcáról a bőr.
Ha ezt egy liberális, műveletlen kretén nyilatkozza, az ember nyugtázza.
De hogy Szente is ilyen kőkeményen műveletlen Rákayval együtt, az katasztrófa.
FÖLTÁMADOTT A TENGER 1953
Akkor is megcsinálták, bemutatták.
“A Föltámadott a tenger – Petőfi és Bem 1953-ban bemutatott, kétrészes, színes magyar játékfilm. A film története az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit dolgozza fel a forradalom kitörésétől a nagyszebeni győzelemig.”
Az ember esze megáll!
„Esztendők óta folyik Magyarországon majdnem büntetlenül egy csúnya komédia Petőfi nevével Petőfi ellen. Petőfibe kapaszkodva ágálnak, ámítnak, sürögnek, gyarapodnak olyanok, akiket az a néhai isteni fiatal ember, aki haragudni is jobban tudott, mint mi, ha velük él, okvetlenül véresre ver. Rossz könyvek, farizeus beszédek, lelketlen ünnepek, lelkes üzletek omlanak és ömlenek. És egyszerre csak teljes vakmerőséggel már teljesen a magukénak hirdetik Petőfit éppen azok, akiket Petőfi legjobban utált. Népellenes urak, apáca-telepítő mágnás-asszonyok, cifra reverendás papok, s nagyurak galád szolgái jönnek elénk - Petőfivel. És azok, akiket Petőfi még jobban utált: a gyávák, az üres, hazug honfiaskodók és mindenek fölött a rossz írók, a tehetségtelenek.”
