1944 tavaszán a magyar vezetés előtt „gyilkos dilemma” állt – hangzott el a Rubicon Intézet konferenciáján.
Nyitókép: Wikipedia
Telt házas konferenciát tartott a Rubicon Intézet a Mathias Corvinus Collegium (MCC) székházában,
melynek témája a 80 éve történt német megszállás volt.
A konferenciának a „Volt-e kiút?” címet adták, melyek illeszkedtek a levezető elnök, Nánay Mihály történész – a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa – nyitó soraiba, miszerint a konferencia alaposan körbe tervezi járni járni a megszállás okait, nemzetközi és hazai szempontokból egyaránt.
Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója azt a kérdést tette fel: mit lehetett tudni egy nappal a német megszállás előtt? A történész szerint Magyarországnak információja volt, de nem volt ereje, hogy bármit kezdjen vele. Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese előadásában „rendszerváltásnak” nevezte, amit március 19. után történt. Közjogi értelemben ugyan megmaradt a jogfolytonosság, hiszen az országgyűlés továbbra is működöt és a kormányzó is hatalomban maradt, de a gyakorlatban – pl. a közigazgatásban végrehajtott szerepcserék miatt – a rendszerváltás kifejezés igenis helyes.
Olasz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi docense Horthy és Hitler találkozóit tekintette át, melyek sokszor feszült beszélgetések voltak, volt, hogy Horthy dühösen félbeszakította a tárgyalásokat. Joó András történész, a VERITAS főmunkatársa Kállay kiugrási tárgyalásait mutatta be brit források tükrében.
A magyar vezetés előre látta, hogy az esetleges szovjet megszállás a komplett polgári berendezkedést veszélybe sodorhatja.
Különösen érdekes volt Borhi László, az indianai Bloomington Egyetem tanára, illetve a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadójának előadása. Szerinte a magyar vezetés előtt „gyilkos dilemma” állt, hiszen előre látták egy második Trianon lehetőségét, viszont sikeres kiugrás esetében számolniuk kellett azzal, hogy a németek ellentámadnak. Az amerikai forrásokat vizsgáló kutató szerint Washington nem tudott alternatívát nyújtani, viszont támogatták a kiugrási kísérleteket, mert úgy vélték: egy esetleges német megszállás német erőket von el a nyugati partraszállás elől. Fülöp Mihály, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professor emeritusa más országok, például Finnország kiugrási szándékaival hasonlította össze a magyart.
Kovács Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem habilitált egyetemi docense Edmund Veesenmayerről, a Német Birodalom teljhatalmú megbízottjáról beszélt. Mint kiderült,
a magyarországi holokausztért súlyosan felelős birodalmi megbízott kevesebb mint két év börtönbüntetést töltött csak le,
mely után szabadulhatott. Később jól menő cégeknél helyezkedett el, majd ágyban, párnák közt hunyt el.
Veszprémy László Bernát történész, a Corvinák főszerkesztője a magyar közigazgatás és a holokauszt témájában adott elő. Előadásában számos példát hozott fel a lelkes kollaboránsokra, a vergődő szürke figurákra, de a bátor ellenállókra is. Sokakra hatással lehettek a fenyegetések, melyek internálást helyeztek kilátásba az ingadozók számára. Mások példát mutattak, különösen érdekes volt Galántai Géza rendőr esete, aki egyenesen fegyverrel védte a zsidók életét. Ám valódi sikert, a holokauszt megakadályozását csak tömeges ellenállás hozhatott volna, erre pedig nem volt utasítás.
Bartha Ákos, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa a németellenesség kérdéséről beszélt. Mint utalt rá, számos, eltérő csoport vett részt az ellenállásban, különböző szinten.
A kommunista emlékezet csak a sajátjaikat emelte ki, pedig voltak jobboldali ellenállók is.
Az utolsó előadást Szalay-Berzeviczy András, a TranzPress nemzetközi médiafigyelő- és elemző cég ügyvezetője és tulajdonosa tartotta. Kutatási eredménye számos német nemzetiszocialista lap átfésülésével született, s szerinte 1943–44-ben Horthyt már a legalpáribb kifejezésekkel illették a német propagandasajtóban. Nánay levezető elnök záró sorai szerint érdemes a mai korban már megszerzett tudástól eltekintve, „az utólagos előrelátás kiváltságáról lemondva”, a kornak megfelelő értelmezéssel nézni az események láncolatát.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
Orbán Viktor kiegyensúlyozottnak tűnik a többpólusú világban.
„Érkezik a második hercegnőm” – írta közösségi oldalán a szegedi kedvenc.
Áll a bál Amerikában: Tim Walztól nem idegenek a hasonló kijelentések, korábban Orbán Viktort is „diktátornak” titulálta.
