A magyar tragédia nyitánya történt nyolcvan éve

Nyitókép: Wikipedia

Telt házas konferenciát tartott a Rubicon Intézet a Mathias Corvinus Collegium (MCC) székházában,

A konferenciának a „Volt-e kiút?” címet adták, melyek illeszkedtek a levezető elnök, Nánay Mihály történész – a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa – nyitó soraiba, miszerint a konferencia alaposan körbe tervezi járni járni a megszállás okait, nemzetközi és hazai szempontokból egyaránt.

Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója azt a kérdést tette fel: mit lehetett tudni egy nappal a német megszállás előtt? A történész szerint Magyarországnak információja volt, de nem volt ereje, hogy bármit kezdjen vele. Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese előadásában „rendszerváltásnak” nevezte, amit március 19. után történt. Közjogi értelemben ugyan megmaradt a jogfolytonosság, hiszen az országgyűlés továbbra is működöt és a kormányzó is hatalomban maradt, de a gyakorlatban – pl. a közigazgatásban végrehajtott szerepcserék miatt – a rendszerváltás kifejezés igenis helyes.

Olasz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi docense Horthy és Hitler találkozóit tekintette át, melyek sokszor feszült beszélgetések voltak, volt, hogy Horthy dühösen félbeszakította a tárgyalásokat. Joó András történész, a VERITAS főmunkatársa Kállay kiugrási tárgyalásait mutatta be brit források tükrében. 

Különösen érdekes volt Borhi László, az indianai Bloomington Egyetem tanára, illetve a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadójának előadása. Szerinte a magyar vezetés előtt „gyilkos dilemma” állt, hiszen előre látták egy második Trianon lehetőségét, viszont sikeres kiugrás esetében számolniuk kellett azzal, hogy a németek ellentámadnak. Az amerikai forrásokat vizsgáló kutató szerint Washington nem tudott alternatívát nyújtani, viszont támogatták a kiugrási kísérleteket, mert úgy vélték: egy esetleges német megszállás német erőket von el a nyugati partraszállás elől. Fülöp Mihály, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professor emeritusa más országok, például Finnország kiugrási szándékaival hasonlította össze a magyart.

Kovács Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem habilitált egyetemi docense Edmund Veesenmayerről, a Német Birodalom teljhatalmú megbízottjáról beszélt. Mint kiderült,

mely után szabadulhatott. Később jól menő cégeknél helyezkedett el, majd ágyban, párnák közt hunyt el.

Veszprémy László Bernát történész, a Corvinák főszerkesztője a magyar közigazgatás és a holokauszt témájában adott elő. Előadásában számos példát hozott fel a lelkes kollaboránsokra, a vergődő szürke figurákra, de a bátor ellenállókra is. Sokakra hatással lehettek a fenyegetések, melyek internálást helyeztek kilátásba az ingadozók számára. Mások példát mutattak, különösen érdekes volt Galántai Géza rendőr esete, aki egyenesen fegyverrel védte a zsidók életét. Ám valódi sikert, a holokauszt megakadályozását csak tömeges ellenállás hozhatott volna, erre pedig nem volt utasítás.

Bartha Ákos, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa a németellenesség kérdéséről beszélt. Mint utalt rá, számos, eltérő csoport vett részt az ellenállásban, különböző szinten. 

Az utolsó előadást Szalay-Berzeviczy András, a TranzPress nemzetközi médiafigyelő- és elemző cég ügyvezetője és tulajdonosa tartotta. Kutatási eredménye számos német nemzetiszocialista lap átfésülésével született, s szerinte 1943–44-ben Horthyt már a legalpáribb kifejezésekkel illették a német propagandasajtóban. Nánay levezető elnök záró sorai szerint érdemes a mai korban már megszerzett tudástól eltekintve, „az utólagos előrelátás kiváltságáról lemondva”, a kornak megfelelő értelmezéssel nézni az események láncolatát.