mely után szabadulhatott. Később jól menő cégeknél helyezkedett el, majd ágyban, párnák közt hunyt el.
Veszprémy László Bernát történész, a Corvinák főszerkesztője a magyar közigazgatás és a holokauszt témájában adott elő. Előadásában számos példát hozott fel a lelkes kollaboránsokra, a vergődő szürke figurákra, de a bátor ellenállókra is. Sokakra hatással lehettek a fenyegetések, melyek internálást helyeztek kilátásba az ingadozók számára. Mások példát mutattak, különösen érdekes volt Galántai Géza rendőr esete, aki egyenesen fegyverrel védte a zsidók életét. Ám valódi sikert, a holokauszt megakadályozását csak tömeges ellenállás hozhatott volna, erre pedig nem volt utasítás.
Bartha Ákos, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa a németellenesség kérdéséről beszélt. Mint utalt rá, számos, eltérő csoport vett részt az ellenállásban, különböző szinten.
A kommunista emlékezet csak a sajátjaikat emelte ki, pedig voltak jobboldali ellenállók is.
Az utolsó előadást Szalay-Berzeviczy András, a TranzPress nemzetközi médiafigyelő- és elemző cég ügyvezetője és tulajdonosa tartotta. Kutatási eredménye számos német nemzetiszocialista lap átfésülésével született, s szerinte 1943–44-ben Horthyt már a legalpáribb kifejezésekkel illették a német propagandasajtóban. Nánay levezető elnök záró sorai szerint érdemes a mai korban már megszerzett tudástól eltekintve, „az utólagos előrelátás kiváltságáról lemondva”, a kornak megfelelő értelmezéssel nézni az események láncolatát.