A közélet mezejére tévedő értelmiség tipikus tévedése, hogy az elméleti sakkhúzások önmagukban megoldják a problémát.
Nyitókép: MTI/Ujvári Sándor
„Mindenekelőtt világosan látnunk kell, hogy – legalábbis a közéletben – az iskolázottság semmit nem ér gyakorlatiasság, cselekvési akarat és kezdeményezőképesség nélkül. Éppen ezért a közélet mezejére tévedő értelmiség tipikus tévedése, hogy az elméleti sakkhúzások önmagukban megoldják a problémát.
Politikai nézőpontból az aggasztó helyzetet a lehető leggyorsabban meg kell oldani, mielőtt ráég magára a politikusra, majd egész mozgalmára. Erről a körülményről az értelmiséginek egyszerűen nincs tudomása.
Számtalan példát említhetnénk 1989 óta, amikor a kezdő politikus a hirtelen támadt dicsőség fényében fürdött, miközben minden erejét a kibontakozó veszélyek megakadályozására kellett volna fordítania. Így járt például az olimpiaellenességgel ismertté vált Momentum, amelynek vezetői máig képtelenek saját történeteket hitelesen elmesélni a választóknak.
Éppen ezért önálló arculatuk sincs, senki nem tudná megmondani, hogy éppen mit kínálnak Magyarországnak, miért kellene őket választani a kínálatból. A politizáló értelmiségi az embereket sokszor nem a saját mértékükkel méri meg. Éppen ezért – főleg a baloldalon – rendületlenül hisznek abban, hogy önmagában néhány kisebb változtatással, például intézményi reformokkal döntően javítanak a közállapotokon. Erről valójában szó sincs.
Magyar Bálint oktatási minisztersége alatt olvastam egy vidéki folyóiratban, hogy az ország egyik elzárt, elmaradott térségébe a minisztériuma jóvoltából számítógépek jutottak. Csakhogy abban a kicsi faluban, ahonnan a riport tudósított, még fával sem tudtak fűteni az iskolában, éppen ezért a tanár azt mondta, komolyan fontolgatják, hogy eltüzeljék a frissen kapott számítógépeket.”
***
Ezt is ajánljuk a témában
Sőt, szerinte simán lehet, hogy száz év múlva már nem is lesz lényeges „az a kupacnyi kultúra, szokás és hagyomány, amit magyarnak nevezünk”. Francesca Rivafinoli írása.
Már a programírók is adóelkerüléstől, valamint a fogyasztás visszaesésétől tartanak.
Petschnig Mária Zita után Lengyel László is borította a bilit.
Még Houdini is csak csettinteni tudna ezt látva.
Minden apró részletről beszámolt Petschnig Mária Zita.
Nagy bajban lehet Mérő Vera és Cseh Katalin, ha meg akarják szólítani a nőket.
A zsebmessiás nem fog örömtáncot lejteni, amikor ezt elolvassa.
Az amerikai külügyminiszter-helyettes nem rejtette véka alá a véleményét.
Ez aztán mindenkinek fájna.
