A kegyelem lényege, hogy nem érdem alapján történik

Érdemes tisztázni: kegyelmet általában bűnelkövetők (vagy legalábbis azzal alapos okkal gyanúsítottak) kapnak, s hát a bűnösök sokszor ellenszenvesek. Nem is kell, hogy bárkinek szimpatikusak legyenek, sőt, a pedofil bűncselekményekkel kapcsolatos minden megvetés elemi ösztönünk.

Na de a kegyelem lényege, hogy nem érdem alapján történik, arra jogos igénye nem is lehet senkinek, hanem szubjektív döntés alapján.

Ez egy jogállami intézmény, elég speciális, de velünk élő, s jó intézmény; rendkívül abszurd, hogy azok, akik egyik nap a joguralom hiányát vetik a kormányzó hatalom szemére, a másik nap amiatt háborodnak fel, hogy a köztársasági elnök él törvény adta jogkörével.

Az, hogy kegyelmet gyakoroltak Göncz Árpádtól a mai elnökig sokan (bár nem sokszor),

Csupán annyit, hogy elolvasták a kegyelmi kérvényben írottakat és egyetértettek azzal (az igazságügyi tárcától jött) kezdeményezéssel, hogy az illető mentesüljön a büntetés alól. Nem azért, mert nem érdemelné meg, hanem azért, mert valamilyen – a kérvényben leírt szempont miatt – így látta jónak, akinek ebben döntési szabadsága van.

Ezt a döntési szabadságot amúgy a képviselők biztosítottak számára azzal, hogy megválasztották elnöknek, a képviselőket pedig a választópolgárok választották meg, másképpen mondva: közösen bíztuk a kegyelem dolgát az elnökre.

Sok évvel ezelőtt jogász barátom ügyvédként képviselt egy közismerten gazfickó pénzembert. Egy hetilapban, amely rendszeresen aggódik a jogállamért, a főszerkesztő írt akkor egy publicisztikát arról, hogy jogász barátom is egy gazember, hiszen efféle megbízást magára adó úr nem fogad el.

Holott ugye minden csecsemő tudja, hogy jogvédelem mindenkinek jár.

Kegyelmet a tiszta észnek, s egyébiránt mindenki mindenütt gyakoroljon a maga életében több empátiát, ha tetszik, napi kis kegyelmi gyakorlatokat. Nem lehet elég sokat.

Fotó: Mandiner/Földházi Árpád