„Már ott tartunk, hogy egyes brüsszeli intézmények sáros bakanccsal trappolnak be a nappalinkba” – Lánczi Tamás a Mandinernek

Mi a szuverenitás?
A törvény világosan fogalmaz, amikor alkotmányos önazonosságként fordítja le a fogalmat. Ennél pontosabb magyar kifejezés nincsen rá. Én pedig ebbe a körbe beleértek mindent, ami a magyar mozgásteret, önállóságot és függetlenséget szolgálja, gazdasági, kulturális és politikai értelemben egyaránt.

És tizenhárom évnyi jobboldali kormányzás után miért kell külön hivatal, hogy ezt megvédje?
Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, mi zajlik a világban, hiszen államok remegnek meg vagy omlanak össze a szemünk láttára, fizikai, kereskedelmi és kulturális háborúk dúlnak világszerte. Ez az évtized vélhetőleg a nagy globális átalakulás korszaka lesz. Különösen ki vannak téve a külső folyamatoknak és befolyásolási kísérleteknek az olyan méretű államok, mint Magyarország. Ezeket a folyamatokat pedig figyelnünk kell, hogy meg tudjuk védeni magunkat.

Kitől? A Kelettől vagy a Nyugattól?
Ha egy folyó árad, és közeleg az árhullám, mindkét oldalára építünk gátat. Számomra egyértelmű: a magyar szuverenitást védeni kell, akárhonnan jön is a fenyegetés. A 2022-es választáson az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek pénzek egy szabad választás befolyásolására, a választói akarat eltérítésére. Ezért van ez az érdeklődés homlokterében.

Úgy tudni, Márki-Zay Péter mozgalma négymilliárd forintnyi dollárt, Karácsony Gergely szervezete pedig félmilliárd forintnyi valutát kapott a 2022-es voksolás előtt, az érintettek szerint ez mind civil adomány. Van még vakfolt?
Fontos lenne tudni, honnan jöttek az összegek. Egyelőre hiányos a képlet.

Felállt a hivatal. Ennek is utánajárnak?
Folynak a hatósági vizsgálatok. Meg kell várnunk, hogy milyen eredményre jutnak. 

A hivatal felállítása mellett a parlament elfogadott egy büntető törvénykönyvi szigorítást tartalmazó törvénycsomagot. Bezártak minden kiskaput, vagy lesz folytatás?
Van egy filozofikus válaszom: azt a zárat, amit ember alkotott, egy másik fel is tudja törni. Vagyis tökéletes megoldás nyilván nem létezik, ám ezek a jogszabályi változtatások arányos védelmet nyújtanak a hasonló próbálkozásokkal szemben.

Ha az eredményt nézzük, Márki-Zay Péter vagy a javára visszalépő Karácsony Gergely támogatása azért aligha volt jó befektetés. Biztos nem túlzott mértékű a kormány reakciója?
Márki-Zay Péter és az ellenzék politikájáról, alkalmasságáról a választók 2022-ben egyértelmű véleményt mondtak. Az eredménytől függetlenül azonban nem szabad bagatellizálni a 2021-ben kezdődő beavatkozási kísérletet, jókora összeg mozdult meg, jelentős logisztikát építettek fel. Ez a hálózat nem szűnt meg a választás után, csak most külföldön működik. Ne csapjuk be magunkat! Attól még, hogy a kísérletüktől várt eredmény 2022-ben nem ért célt, igenis foglalkozni kell a problémával.

Mivel indul a konkrét munka?
Azután, hogy fel kellett állítani, össze kellett rakni a hivatalt, az előzmények tekintetében érthető módon fokozott figyelemmel kísérjük a hamarosan kezdődő választási kampányidőszakot.

Tisztázzuk: mire számíthatnak a magukat kifejezetten függetlenként azonosító médiumok és újságírók? Kell tartaniuk a hivataltól?
Magyarországon egyetlen törvénytisztelő, tisztességes embernek sincs oka félni, ahhoz azonban minden magyar embernek joga van, hogy a transzparencia jegyében ismerje a sajtótermékek finanszírozási hátterét.

Önmagában már azt problémának tekinti, ha egy terméket külföldről finanszíroznak, vagy vizsgálják majd a támogatók motivációját?
Nem minősítjük az egyes sajtótermékek politikai irányvonalát vagy színvonalát. Arról van csupán szó, hogy szeretnénk tisztán látni, milyen forrásokból működnek. Ennyi. Szerintem ebben igazán nincs és nem is lehet semmi kifogásolnivaló.

Jó, de az érintettek szerint ők nyilván eddig is transzparensek voltak. Mi változik?
Ki fog derülni, hogy így van-e. A törvény értelmében minden ilyen vizsgálat eredményét először az érintettnek, azaz a vizsgált vállalkozásnak kell elküldeni, és ő véleményezheti.

Azt mondta, ebben aligha van mit kifogásolni. Csakhogy az Európai Parlament már el is fogadott egy határozati javaslatot, amely részben épp a szuverenitásvédelmi törvénycsomag miatt vonna el forrásokat és egyéb jogokat Magyarországtól.
Nem a szuverenitásvédelmi törvénycsomag, hanem maga a magyar szuverenitás szúrja bizonyos brüsszeli döntéshozók szemét. Az Európai Bizottság már a jogszabály megszületése után néhány nappal célzott kérdésekkel fordult a kormányhoz, ebből arra következtetek, lesz még vita az unió intézményei és hazánk között. Ennek egyik formája lehet egy kötelezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben. Ha jóhiszemű vagyok, akkor azt feltételezem, hogy a brüsszeli észrevételek félreértésen alapulnak, realistán pedig azt, hogy kérdésekbe csomagolt, minden alapot nélkülöző vádak. Annyit azonban megjegyeznék, hogy az Európai Unió maga is hasonló szabályozáson dolgozik. Ha Brüsszelnek szabad, akkor talán nekünk is.

Ezt a folyamatot amúgy figyelik? Akár közös munka is elképzelhető a két szervezet között?
Egyelőre szkeptikus vagyok, de mi mindenkivel törekszünk az együttműködésre és a jó viszony kialakítására.

Ha már itt tartunk, az uniós csatlakozással mi is lemondtunk a szuverenitásunk egy részéről…
Bocsánat, ez ebben a formában így nem pontos! Nem mondtunk le róla, hanem közösen gyakoroljuk más államokkal – nem véletlen a megfogalmazás. A közösségi joganyag világossá teszi, hol húzódik a határvonal a tagállami és az uniós szuverenitás között. Az EU folyamatosan megsérti ezeket a határokat, és rendszeresen túlterjeszkedik rajtuk. Ezt szokás lopakodó jogalkotásnak nevezni, csakhogy ezen már túl vagyunk. Egyes brüsszeli intézmények ugyanis már nem lopakodnak, hanem sáros bakanccsal trappolnak be a nappalinkba.

Ha a tapasztalataik alapján szükségesnek látják, törvénymódosítást is kezdeményezhetnek?
Javaslattevő szerv vagyunk, tehát igen, kezdeményezhetünk, sőt ez törvény adta kötelességünk. Ha bárhol hiányosságot tárunk fel, jelezzük a jogalkotónak.

Hogyan látja az európai parlamenti választás tétjét az elmondottak tükrében?
Már nem vagyok elemző, de szívesen megadom egy-két volt kollégám számát. (Nevet)

Ezért törölte a Facebook-posztjait?
Praktikus döntés volt, a közszereplői oldalam döntő részben a 48 perc című műsoromhoz kötődött, amit nem szeretnék keverni az új megbízatásommal. Azonban az oldalamon korábban megtalálható összes tartalom továbbra is elérhető más platformokon, még a posztok törléséből cikkeket faragó médiamunkások számára is. Ha akarják, a linkeket is átküldjük nekik, mivel szégyenkezésre nincs okom.

Ugyancsak hír lett, hogy tiltakozók egy táblát helyeztek el a háza kapuján. Nem volt túlzás megfélemlítésről írni a reakciójában?
Azért tekintem fenyegetőnek ezt az akciót, mert a magánélet védelme még a közszereplőket, így engem is megillet. Az otthonom háborítatlansága nekem is jár, és azoknak a lakóknak is, akik a társasházban élnek. A sajtóba kikerülő fényképen márpedig akár azonosítható is az ingatlan. A kommentszekcióban egy radikális szervezet már a lakcímem nyilvánosságra hozatalával fenyegetőzött, és megjelentek a felakasztásomról és a meglincselésemről ábrándozó hozzászólások is. Aki minderre cinikus megjegyzést tesz, tegye fel a magának a kérdést: mit szólna, ha az ő otthonánál történne hasonló?

A bírálók szerint egykor a kormánynak is dolgozó, vállaltan jobboldali elemzőként és volt főszerkesztőként egyirányú lesz az érzékenysége.
Akikről beszélünk, már akkor támadták a hivatalt, amikor a nevem még fel sem merült, és a szuverenitásvédelmi törvény szövege is ismeretlen volt. Annyit tudok mondani nekik, hogy az előítéletesség rossz dolog. Ezt épp a liberálisoktól tanultam.

A szuverenitásvédelmi törvénycsomag nyomán mit kell tenni ahhoz, hogy rács mögé kerüljön az ember? Ha már akkor hatályos lett volna, mondjuk Márki-Zay Péterre vonatkoztatható lett volna ez a súlyos kitétel?
Ez is a következő időszak feladata lesz: tisztázni szükséges, hogy ha egy civil szervezet pártpolitikai kampányt folytat, akkor az a törvények kijátszásának számít-e. Meg kell vizsgálni, hogy a külföldről érkező pénzt milyen célra szánták.

Kicsit tágítva a spektrumot: Soros György és az általa vitt hálózat aligha megkerülhető ebben a kérdéskörben. Márpedig a milliárdos épp felszámolni látszik európai ngo-központjait. Elüldözték?
Szó sincs arról, hogy a Soros György által támogatott hálózat kifele tartana Európából. Annyi történik, hogy az óriás egyik lábáról a másikra áll. Átpozicionálás zajlik épp, aminek a kivizsgálása szintén szerepel a teendőink listáján. Úgy látom, Alexander Soros kifejezetten az EU-ra fókuszál. Hangsúlyozom, mi azokkal foglalkozunk, akik nem barátai a magyar szuverenitásnak. Márpedig a nyílt társadalom eszméje expressis verbis szemben áll a nemzeti szuverenitás eszméjével. Ezt maga Soros György is számtalan helyen elmondta.

Ha a szuverenitás szempontjából nézzük, merre tart az Európai Unió?
Szerintem az EU előtt álló kihívások egyértelműek, amit a vezetők, úgy tűnik, nem éppen így látnak. Malomkövek között őrlődik Európa, súlyos gazdasági, politikai és kulturális kihívások érik, ráadásul egyszerre. Csak hogy néhány példát említsek: a közös haderő felállítása továbbra is csupán homályos terv, a közvéleményt nagy amerikai és kínai techcégek manipulálják, az EU energetikailag kiszolgáltatottá vált, s egyszerre sújtja a kontinenst demográfiai krízis és illegális migráció.

Gazdasági téren is lesz dolga a hivatalnak? Elképzelhető, hogy egy fontos döntés előtt az adott miniszter kikéri a véleményüket? 
A törvény kimondja, hogy minden állami intézménynek kötelessége a magyar szuverenitás védelme. Egyúttal arról is rendelkezik, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak a nemzeti önrendelkezés szempontjából előzetesen véleményeznie kell a törvényjavaslatokat. Leegyszerűsítve: mi azt is vizsgálni fogjuk, amit a kormány tesz.

Ez az utolsó mondat talán a 444-nek is tetszene.
Nincs olyan ambícióm, hogy megfeleljek a 444-nek.

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád