Az egyesület titkáraként fő szervezője volt az 1913-as budapesti Nemzetközi Női Választójogi Kongresszusnak.
Rendszeresen publikált az első hazai feminista lapban: A Nő és a Társadalomban,
ahol a nők számára szerinte a leginkább megfelelő munkaköröket is összeírta.
Ezek a következők voltak: óvónő, elemi- és polgári iskolai tanítónő, középiskolai tanár, zene- illetve tornatanárnő, valamint iparművész. Testvérével együtt túlélte a holokausztot, majd a háború után segített újraszervezni a Feministák Egyesületét.
Hosszú éveken át levelezett a magyar feminizmus megalapítójának is tartott, 1921-ben az USA-ba emigrált és később Nobel-békedíjra is jelölt Bédy-Schwimmer Rózsával.