Európa kőkemény klímadilemmái

„A magamfajta tán nem is éri meg / De hatalmas vihar közeleg.” Az uniós aranykalitkában dolgozók közül legfeljebb a hatvanon felüliek reménykedhetnek Ákos Ember maradj című számának jóslatában. Mindenki más – Deo volente – meg fogja érni a hatalmas vihart, ami az Európai Unió közös klímapolitikájának ügyében fortyog a vízfelszín alatt, és egyelőre csak nagy néha kukucskál ki onnan.

Most még csak súrolja-karcolja a komfortzónánk szélét az, amit az EU-ban European Green Deal és Fit for 55 kódneveken elfogadtunk. Egy kis kiterjesztett gyártói felelősség és új hulladékgazdálkodási rendszer itt, egy-két tilalomfa a belső égésű motorokat tervező mérnökök számára ott. Ezeket az apró kényelmetlenségeket, alig észrevehető, pár tizedes inflációs többleteket okozó döntéseket még elbírja az európai középpárti konszenzus, nem eszmélnek a választók, nem bomlik meg a közrend, az élet minősége nagyjából sértetlen marad.