Az Anyanyelv Nemzetközi Napja

Február 21, az Anyanyelv Nemzetközi Napja.

Széchenyi István fogalmazta meg először, hogy „nyelvében él a nemzet”, és ennek igazságát akkor érezzük csak igazán, amikor egy etnikai csoporthoz, valláshoz, vagy nemzetállamhoz tartozást és lojalitást a hatalom csakis a többségi nyelv használatán méri le. Nekünk, magyaroknak különösen nagy figyelmet kell fordítanunk egy távoli országra, amely önmagáért, de értünk és helyettünk is, megvívta a maga nyelvi szabadságharcát, amelynek nyelvéhez ragaszkodása 53 éve önálló államot hozott létre. A magyarság által is jól ismert államnyelvi hatalmi politika elleni tiltakozásból született meg a független Banglades. Az új ország nem feledkezett meg a világ azon népeiről, amelyek nyelvi elnyomatásban élnek, és önállóan nem képesek megvédeni anyanyelvüket. Hálásak vagyunk Bangladesnek, hogy kezdeményezte az ENSZ-nél a kihaló vagy elnyomott nyelvek, nyelvi közösségek védelmében az Anyanyelv Nemzetközi Napját. 1971-ben a függetlenségét épp, hogy elnyert Bangladesért 

George Harrison és Pandit Ravi Shankar vezetésével megmozdult a könnyűzenei világ, az ország érdekében olyan koncertet és filmet készítettek, amely nem csak gazdasági segítséget, hanem a Világ figyelmét és elfogadását is jelentette Bangladesnek és a nyelvnek, amelynek ereje kivívta az ország függetlenségét. A világ lelkiismerete felébredt, az anyanyelvükben korlátozott etnikumok most már mindörökre hivatkozhatnak a bangladesi példára.

A Kárpát-medence egyik ősi nyelvén beszélő népeként, mi magyarok hálásan gondolunk a modern Bangladesre, amely túl a gyarmatosításon, a függetlenséggel járó megosztó politikán, a hidegháborús doktrínákon, a határok megváltoztathatatlanságát hirdető merev hatalmi tételeken, küzdeni mert az anyanyelvéért, mert nemet mondani egy ráerőszakolt ország akaratának, merészelt bengáliként élni Bengáliában. Mint a Kárpát-medencében, de ma különösen Kárpátalján, veszélyeztetett magyar nyelv ápolója és képviselője, ma hálával gondolok az Anyanyelv Nemzetközi Napja kezdeményezőire, Banglades bátor népére és barátainkra, akiknek képviseletében az ország nagykövete elküldte nekünk a következő levelet:

„Kedves Magyar Barátaim!

Mi Bangladesben minden évben tisztelettel ünnepeljük február 21-ét, a „Shahid Dibash-t” vagyis a „Mártírok Napját”. Azokra a mártírokra emlékezünk, akik 1952-ben ezen a napon áldozták életüket azért, hogy jogunk legyen anyanyelvünkön, bangla nyelven beszélni.

Az akkori Pakisztán kormánya úgy döntött, hogy az urdu legyen Pakisztán egyetlen államnyelve. A bengáliak, (Pakisztán másik népcsoportja) akiknek anyanyelve a bangla volt, tiltakoztak, és követelték, hogy az urdu és a bangla egyaránt hivatalos nyelv legyen. 1952. február 21-én Dakkában a diákok ezért tüntettek, és a rendőrség sokat megölt közülük. Végül a bangla is hivatalos nyelv lett Pakisztánban, de az már nem hozott békességet, és Bangabandhu Sheikh Mujibur Rahman vezetésével, kilenc hónapos felszabadító háborúval Banglades 1971-ben függetlenné vált Pakisztántól.

Banglades „az ország, ahol bangla nyelven beszélnek”, talán az egyetlen ország a világon, amelyet a nyelvéről ismernek. Ez is tükrözi évezredes kulturális örökségünket képviselő anyanyelvünk iránti szenvedélyes szeretetünket.

Tudjuk, hogy világunkban minden évben sok nyelv hal ki, és velük együtt meghal a tudás és a bölcsesség is, amit hordoznak: a mítoszok, a legendák, a népmesék, az érzelmek. Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy minden nyelv pusztulásával elveszítjük annak egy részét is, akik vagyunk, és amit a világnak nyújthatnánk.

1998 márciusában egy Kanadában élő többnemzetiségű csoport levélben fordult az ENSZ főtitkárához, kiemelve, hogy sok kis etnikai közösség idegen, nagyobb nyelvek használatára kényszerül, amely megfosztja őket anyanyelvüktől, így azok a kihalás szélére sodródnak. Javasolták, hogy minden évben világszerte tartsanak egy napot, az „Anyanyelv Napját”, és erre február 21-ét javasolták, emlékeztetve azokra az áldozatokra, amelyeket Bangladesben ezen a napon hoztak az anyanyelvi jogokért.

Banglades, mint állam felkarolta az elképzelést. Ennek nyomán 1999. november 17-én az UNESCO Általános Konferenciája február 21-ét „az anyanyelv nemzetközi napjává” nyilvánította. Ez a nap, amelyet mi bangladesiek a „Nyelvünk iránti elkötelezettség napjaként” tartunk számon, így vált a világ nyelvi sokszínűségének és örökségének ünneplésére szolgáló világeseménnyé.

Az Anyanyelv Nemzetközi Napján a világ összes nyelvét ünnepeljük. Mindegyiket megbecsüljük a maga hagyományaival, kreatív gazdagságával. Valamennyi a mi közös pótolhatatlan örökségünk. Nem akarjuk, hogy kihaljanak! Elköteleztük magunkat, hogy védjük és megmentjük őket, mivel emberi mivoltunk sokszínűségét és közös örökségünket hordozzák.

Az UNESCO „Oktatás 2030” cselekvési kerete nagy figyelmet szentel az anyanyelv használatának a tanulásban, a tanításban, valamint a globális nyelvi sokszínűség és a többnyelvűség előmozdítása és védelme érdekében. Ma, amikor tisztelettel fejet hajtunk nyelvi mártírjaink előtt, akik 1952-ben életüket áldozták a bangla nyelvhez való jogunkért, mi is csatlakozunk a világ összes nyelvének ápolására irányuló globális erőfeszítésekhez. Mindannyian őrizzük anyanyelvünket és védjük embertársainkét, mert bármennyire különbözőek vagyunk is, lényegében mindannyian egyek vagyunk. Ezekkel a nyelvvédő gondolatokkal üdvözlöm e napon magyar barátainkat és kívánom, hogy nyelvük éljen, fejlődjön és gazdagodjon, amíg csak magyar él a Földön!”

* * *

Asad Alam Siam Banglades kijelölt magyarországi nagykövete.