Ha van kettévágott nép, az azeri az”
Az igazi meglepetés a kettő között van: a gyönyörűen felújított középkori óváros és a 19. századi városrész, amely az olajvagyonból épült. Itt-ott akár Közép-Európában is érezheti magát az utazó, három lengyel is részt vett főépítészként a város fejlesztésében. Az Orosz Birodalom akkor Varsóig tartott – innen a kapcsolat. Persze a pálmafák és a kaktuszok tudatják, melegebb tájon vagyunk. Az óváros szinte átmenet nélkül kezdődik, egyszer csak feltűnnek az okkersárga falak. Néhány méter után a 19.-ből a 12. századba érkezünk. Elnémul a forgalom zaja, a szűk kis utcákon nyugodtan lehet bejárni a szinte teljesen épen megmaradt középkori negyedet. Bármi volt is itt a szovjet időkben, most minden rendezett, gondosan fel van újítva. A negyed ékessége a Szűz-torony, 30 méteres magasságával középkori felhőkarcolóként emelkedik ki a környezetéből. Egykor itt volt a Kaszpi-tenger partja, és egyesek szerint ez a vízre néző őrtorony volt, de van olyan elmélet, hogy sokkal régebbi építmény. Eszerint még az iszlám előtti perzsa időkből való, és a zoroasztrizmushoz kötődik. Akárhogy van is, a mai Azerbajdzsán sok szállal kötődik déli szomszédjához, Iránhoz. A perzsa állam északi részén több azeri él, akár 20 millió is, mint magában a 10 milliós Azerbajdzsánban. Ha van kettévágott nép, az azeri az, a mai határt ugyanis nem ők húzták meg, hanem a győztes Orosz Birodalom és a vesztes Perzsia alkujából született.
Valahogy mégsem ez tölti be a nemzeti tudatot ma, hanem az örmény–azeri háború emléke. Az óvároson túl, a tenger felé emelkedő domb oldalában sírok százai vannak, azeri katonák sírjai. Alattuk a tenger, mellettük az emléküket őrző, magasan lobogó örök láng, felettük a Lángtornyok. Közép-európai fejjel nehezen megérthető, rendkívül mély történelmű térség ez. Északon Oroszország, délen Irán, keleten Közép-Ázsia ásványkincsei. Azerbajdzsán kulcsország, és ahogy az események alakulni látszanak, sokáig az is marad.