„Látom magam előtt azokat a kisfiúkat, akik ott ültek velünk a vacsoraasztalnál egy-egy buli után. Ők most jó eséllyel katonák, hiszen hiába vallják magukat magyarnak, ukrán földön élnek és ha nem menekültek el időben, biztos, hogy besorozták őket. Nekik pedig talán még él az édesanyjuk és édesapjuk, akik velem egykorúak és most minden pillanatban azért imádkoznak, hogy épségben hazatérjen a fiuk, és azért, hogy amikor vége lesz a háborúnak, még legyen otthonuk. Ez az egész, hátborzongató. Ha vége lesz ennek a rémálomnak, szeretnék majd elutazni Munkácsra és Ungvárra, hogy megkeressem az akkoriban minket befogadó és szeretettel körülvevő családokat. Addig pedig imádkozom értük és minden harcoló katonáért.
Kérem a világot és Európát, hogy tegyenek végre lépéseket a békéért!”
– fogalmazott.