Széchenyi pillérei

2024. január 30. 11:57

Sem Budapest gyöngyszeme, sem megálmodója nem ezt érdemelte volna a gondviseléstől.

2024. január 30. 11:57
Pilhál György
Pilhál György
Magyar Nemzet

„Szegény Lánchíd! Nehéz szabadulni a Lánchidat övező szomorú históriáktól. Kezdve azzal, hogy boldogtalan megálmodója sosem mehetett át rajta, szegény. (Ellenben 1848 nyarán, az építkezés legvégén, amikor az utolsó beemelendő elemet tartó csigasor vonólánca a munkahíddal együtt leszakadt, kis híján odaveszett; sokadmagával a hömpölygő folyóba zuhant.) Vérforralóan igazságtalan a sorstól az is, hogy a csodálatos építményt végül az a Julius Haynau osztrák táborszernagy avatta fel 1849. november 20-án, aki pár héttel korábban Aradon még bitófák sorát ácsoltatta az elbukott szabadságharc tábornokhőseinek. De mintha ez nem lett volna elég! Kereken száz évre rá, 1949-ben, a világháborúban lebombázott híd újjáépített változatának átadóünnepségén egy másik címeres szörnyeteg, Rákosi Mátyás mondta az avatóbeszédet.

S mint látjuk, a jelenkorban sem ért véget a Lánchíd kálváriája, teherbírását most a korrupcióba süllyedt, forintosított aljapolitika próbálgatja. Egy mindenre alkalmatlan, kétségbeejtő főpolgármester és csapata sajátjaként hazardíroz a nemzet ékkövével.

Sem Budapest gyöngyszeme, sem megálmodója nem ezt érdemelte volna a gondviseléstől. Utóbbinak még arra is másfél századot kellett várnia a hálátlan utókortól, hogy végre az ő nevét kapja a híd pesti lábánál elterülő hatalmas tér. Az a patinás placc, amelynek az északi oldalán is a gróf legendás épülete, a nemzet szellemi gyarapodására felajánlott Magyar Tudományos Akadémia áll.

Nem Széchenyi István tehet arról, hogy a székesfőváros és az ország ékköve ilyen sorsra jutott. Szegény Lánchíd! Szegény Széchenyi!”

Ezt is ajánljuk a témában

***

Ezt is ajánljuk a témában

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
FeketeFehér
2024. január 30. 12:48
A Lánchíd - köszöni szépen- remekül fel lett újítva, jól érzi magát, a turisták is imádják. Szegény Pilhál meg hülyén öregszik. Ellentétben a Lánchíddal. :)))
MyOp
2024. január 30. 12:43
Igaza van a sajnálkozó úrnak. Ám ez egyúttal látlelet a dicső magyar nemzet állapotairól is, illetve arról, hogy ez a nép (legalábbis az utóbbi 300 évben) sohasem tudta megbecsülni nagyjait, de annál több ellenséget támasztott önmagának. Van ebben valami sorszerű, ez is igaz. Jelen korunkban is hasonló pályán haladunk és 50-50 az esélye annak, hogy sikerül ezen a pályán eredményt realizálni vagy épp újabb tragikus bukás lesz a vége. Állítólag a történelem az élet tanítómestere. Jó lenne végre tanulni is valamit.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!