Egyetlen politikai program van: a jobb élet programja.
„Az ember élni akar, mi több, jobban akar élni. Ha lehet, mindig annál jobban, ahogy éppen él. A jobb élet vágya mozgatja az embereket. Ilyen egyszerűek vagyunk? Igen is, meg nem is.
Igen, mert szinte minden emberi cselekvésnek, erőfeszítésnek ez a mozgatórugója, és nem, mert az, hogy kinek mi a jobb élet, olyan kérdés, amelyre végső soron annyi válasz lehetséges, ahány ember van.
Valamiből meg kell élni, ezért általában dolgozni kell, hacsak nem születtünk vagy házasodtunk be egy gazdag családba, esetleg örököltünk rengeteg pénzt. Aztán van, aki többet szeretne keresni, mert szerinte akkor jobb lesz az élete, ezért mindenfajta erőfeszítést tesz, például túlórázik, tanfolyamra jár, lesi a főnöke kívánságát. Persze vannak, akik nem azért tanulnak, mert előre akarnak jutni a hivatali ranglétrán, hanem mert szeretnek tanulni, úgy érzik, ettől jobb az életük. Van, aki büszke arra, hogy hazaadja a pénzt, más meg attól boldog, ha elkártyázza. Aztán ismerünk olyanokat, akiknek fontosabb a hitük, mint bármilyen és bármennyi anyagi jószág, mi több, voltak, akik életüket adták a meggyőződésükért, mert úgy gondolták, hogy a hitük nélkül nem egyszerűen rosszabb lesz az életük, hanem egyenesen értéktelen. Persze van, akit a dicsőség vonz, aki azt reméli, hogy a kívánt és megszerzett dicsfény hozza el a neki jobb életet, más meg semmiért nem adná, hogy szürkének született.
A többség persze egyszerűen csak élni akar, rendes ember rendes életére vágyva. Nyugodt, kiszámítható hétköznapokon örömöt találva családban, barátokban, rendesen keresni, nem félni a holnaptól.
Egyetlen politikai program van: a jobb élet programja. Az egymással versengő politikai programok nem céljukban térnek el egymástól, mert az mindig a jobb élet megteremtése. Különbség valójában két dologban van. Az első, hogy ezek a programok, a mögöttük állók, legtöbbször ilyen-olyan pártok miként határozzák meg a jobb életet. A második, hogy ugyanők mit mondanak arról, hogy a jobb élet eléréséhez kinek mit kell tenni. Mi a dolga az egyes embernek, és mi az emberek közösségeinek.”
Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
A Magyar Nemzeti Galéria Dolce vita című kiállítása jóval több, mint egyszerű katalógusa az utóbbi két évszázad „italomán” magyar képzőművészeinek és az ő legkülönbözőbb stílusú, a téma miatt mégis rokon alkotásaiknak. Itália rajongóinak műveit nézhetjük végig a Budavári Palotában.
Somogyi Győzővel nagy formátumú, pótolhatatlan alkotót, mestert és példaképet veszített el a magyar nyilvánosság és kulturális élet.
Jól emlékszem a műteremre, a konyhára, a verandára. De leginkább az atmoszférára, a miliőre. Olyan ház volt és olyan kert, ahol jó lenni. Somogyi munkássága összetéveszthetetlenül karakteres, ezer közül is felismerni egy-egy festményét vagy grafikáját. Győrffy Ákos írása.
Bár volt idő, amikor politikus voltam, és a politika mégiscsak társas műfaj, a magánéletemben inkább kerültem a társaságot.
„Egyik napról a másikra omlott össze az a hétköznapi világ, amelyet addig természetesnek hittünk.” A Bahmut című új háborús regény anonimitását őrző, kárpátaljai magyar írójával beszélgettünk!
A legnehezebb maastrichti-feltétel a költségvetési feltételek teljesítése, a hiány, illetve az államadósságnak a megfelelő pályára állítása lesz.
Több százmillió fontot költenek a brit uralkodóházra a következő években.
