Lehet-e liberális egy keresztény?

2024. január 19. 21:12

A XXI. századi valóság az, hogy Krisztus követője szemezhet még a progresszió programjaiból, de egyre kevesebb találkozási pontot talál, a »liberális keresztény« fogalma inkább feloldhatatlan ellentmondást, mint pikáns eszmetársítást jelez már.

2024. január 19. 21:12
flag of cusco. rainbow flag on top of a church
Maráczi Tamás
Axióma

„Mindenkinek jogában áll magát bárminek meghatározni, kereszténynek is akár, de a helyes identitás megtalálásához feltétlenül szükséges tisztázni egy körülményt: azt, hogy ki tartozik Hozzá, maga Jézus dönti el. Emellett fontos tudatosítani azt is, hogy a Megváltó követése nem (csupán) társadalmi pozíció, kulturális önazonossági állapot, esetleg vallási szokás, hanem élet-halál kérdése – maga Jézus figyelmeztet, hogy a Benne való hit (vagy nem hit) üdvösségi kérdés, az örökkévalóságban kibontakozó személyes sorsunkra kiható döntés. »Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.« (Ján 14,6)

Jézus szeretett előbb, Ő halt meg a bűneinkért, és Ő is határozta meg, hogy ez a kegyelmi ajándék (a megigazulás, az örök élet) miképp vehető át. 

A progresszív eszmerendszer a szabadság korlátlanságának hamis mítoszát ápolja, miközben annak biztonságos megélésének kereteit, az ahhoz szükséges viszonyítási pontokat, határokat elmozdítja, az évszázadokon át biztosnak vélt és fundamentumnak tartott értékeket relativizálja, a társadalmi és egyéb tekintélyek (például Isten mint abszolút mérték-adó) iránti atavisztikus bizalmatlansága miatt elnyomja a társadalmi-szociális-morális rend fenntartására szólító hangokat.

A progresszív liberalizmus politikai zászlóshajója lett:

– a gender törekvéseknek, amelyek igazi célja a két nem határainak elmosása, a szexuális identitás leválasztása a biológiai nem talapzatáról;

– annak az LMBTQ-törekvésnek, amely a család intézményét relativizálni szándékozza, azt leválasztani kívánja eredeti gyökereiről: az intézmény isteni eredetű, egy férfi és egy nő szellemi-lelki-testi egységének megőrzésére tervezett szövetség;

– annak a mozgalomnak, amely az anya abortuszhoz való jogát erősebbnek ítéli, mint a magzat élethez való jogát, és ezzel emberi életek kioltását legalizálja;

– az eutanázia (az emberi élet menetébe való öncélú emberi beavatkozás) támogatásának;

– a politikai korrektségnek, a woke-szemléletnek, a kritikai fajelméletnek, amelyek elterjedése és normává válása megakadályozza a társadalmi problémák néven nevezését, és ezzel a róluk való normális közbeszédet;

– annak a törekvésnek, amely a különböző kultúrájú, hagyományú, vallású népcsoportok együttélését propagálja, miközben tagadja a migráció és a társadalmi integráció ellentmondásait, rossz gyümölcseit;

– annak a törekvésnek, amelyet a nemzeti sajátosságok felszámolhatóságba vetett vakhit, a nemzeti hagyományokkal szembeni előítélet hajt;

– annak a törekvésnek, amely támogatja a globális struktúrák, az egységesített, digitalizált pénzügyi rendszerek, a központosított adatbázisok, másrészt a föderális államrendszerek létrehozását;

– annak a törekvésnek, amelynek jellemzője a „társadalom-mérnökösködés”, az evolutív-organikus fejlődés helyett a revolutív-felülről a folyamatokba beleavatkozó, mesterséges társadalom-átalakító projekt-kényszer.

Lehet-e tehát liberális egy keresztény?

A keresztény eszmények és a poszt-posztmodern liberalizmus jellemzőinek áttekintése után azt a következtetést kell levonnunk, hogy a két világ találkozási pontjai csekélyek.

A XXI. századi valóság az, hogy Krisztus követője szemezhet még a progresszió programjaiból, de egyre kevesebb találkozási pontot talál, a »liberális keresztény« fogalma inkább feloldhatatlan ellentmondást, mint pikáns eszmetársítást jelez már.”

***

Kapcsolódó vélemény

undefined

Perintfalvi Rita

Facebook

Idézőjel

Mit gondoltok?

Nyitókép: Kris Hoobaer / Getty images

Mandiner éves előfizetés féléves áron!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2024. január 22. 14:56
A kereszténység az élet vallása a kommunizmusból torzult liberalizmus az életellenesség vallása.
solyomtomi-2
2024. január 21. 10:31
Való igaz, a ballibbantság és a kereszténység között ma már zéró közeli az átfedés. A népnemzetieskedés és kereszténység között viszont mindig is pontosan zéró volt. Nem véletlen, hogy egyetlen keresztény sincs ebben az országban.
tapir32
2024. január 20. 13:43
Egy kultúra addig marad életképes amíg, képes fenntartani a belső ellentmondásait. A kultúra a normák és érdekek közti ellentmondásokat szabályok által kordában tartott formában őrzi meg. Nem egy utópikus szintézis, hanem a szabályozott antinómia a kultúra normál állapota. Akik, a szabályokat akarják felrúgni azok, a kultúra rombolói, a szocializálatlanok. A homogenitásra törekvők a kultúra ellenségei! A szabályok közmegegyezések. Csak a totalitárius társadalom tudja megvalósítani az egységet, a szürke egyformaságot, ami a tökéletes társadalmat jellemezné. Ha egy utópia megvalósul, az mindig totalitarizmushoz vezet. A társadalom mérnökösködés a csőd ideológiája amellett, hogy nem tud kilépni az evolutív társadalomfejlődés medréből.
2024. január 20. 13:23 Szerkesztve
A reformáció azzal, hogy az egyén értelmezi a Bibliát nem a liberalizmusnak ágyazott meg. Az arra irányult, hogy az Egyház hatalmát gyengítse, de amint látható nem lett más az eredmény mint néhány másik értelmezés hagyomány, a reformált egyházaké. Ahhoz, hogy az emberek többé-kevésbé megértsék egymást meg kell egyezni bizonyos alapvető értelmezésekben. A reformációval teret nyertek az újabb értelmezések és az értelmezéseket egybefogó egyházak. A klasszikus liberalizmusnak Bibliai gyökerei vannak. Az ember szabad akarata, személyes felelőssége, az emberek egyenlősége stb. Újszövetségi tanok sok egyébbel együtt. Az Egyház tanaiban is mindenkoron szerepeltek. A klasszikus liberalizmus kiemelt és túlhajtott bizonyos eszméket a kereszténység tanai közül, másokat elhagyott vagy felszámolt. Az elhagyás, fosztás, túlhajtás miatt a liberalizmus gondolkodási horizontja szűkebb lett. Minden a gondolkodást egységesíteni akaró elképzelés zsákutca. Az ellentmondásokat fenn kell tartani!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!