Itt a legújabb Soros-féle közhelyparádé, amiből paradox módon kiderül: nem is olyan rossz hely ez a Magyarország! Lássuk!

2024. január 17. 05:58

Elérhető a Human Rights Watch ítészeinek friss jelentése, amelyben Magyarország is kapott egy külön fejezetet.

2024. január 17. 05:58
Kacsoh Dániel

Végre megjelent, már alig vártuk a Human Rights Watch éves jelentését, amiben a Soros-univerzumtól nem túl távol ténykedő NGO a világ egyes országait értékeli, évről évre. Az idei dokumentum elkészítése során természetesen górcső alá vették Magyarországot is, ami ugyebár a jogállamiság, az emberi jogok és a médiaszabadság tekintetében nagyjából 2010 tavaszán óriásit lépett hátra – miközben például

Lengyelországban bármiféle jogalkotás nélkül az októberi választással rögvest előrelépés történt a jogállamiság, a női, továbbá a leszbikus, meleg, biszexuális és transgender emberi jogok tekintetében.

Ez konkrétan rögtön az első mondatban szerepel a lengyel szekcióban. Nohát!

Összességében igen sok az átfedés a tíz évvel ezelőtti doksival, tényleg nincs új a nap alatt...

Ezt is ajánljuk a témában

Megkaptuk a magunkét a Human Rights Watch-tól

A Human Rights Watch (HRW) nemzetközi emberi jogi szervezet kedden bemutatott éves jelentése bírálja az alkotmány tavalyi módosításait, mivel ezeknek köszönhetően a szervezet szerint folytatódott a jogállamiság fenyegetése és az emberi jogok védelmének gyengülése.

A hazánkról szóló, enyhén klisésre sikerült fejezet már korántsem ilyen szívderítő, legalábbis az NGO-szemüvegen keresztül a Föld azon része, ahol Orbán Viktort miniszterelnöknek választják, az mindenképp elmaradott vidék. A nyitóképen rögtön tanárok tiltakoznak a státusztörvény (pontosan: pedagógusok jogállásáról szóló törvény) ellen és a béremelésért. Utóbbit ki is pipálhatnánk azóta, hiszen kiderült, három év alatt jelentős, első lépésként idén januártól átlagosan 32,2 százalékos növekmény realizálódik a tanárok fizetésében.

Lehetne több? Bizonyosan! Ettől még ez a lépés látványos is egyúttal, korántsem afféle alibi emelés.

Mindegy, a HRW szerkesztői mégis a noÁr által is képviselt, felkiáltójeles szimbólummal harcba induló demonstrálókat mutatják a főcímnél – nem megbántva az érintetteket, de ez a kép sehol sincs a német, a francia vagy a svéd tüntetésekhez képest. Szóval, ha a hatalommal szembeni társadalmi elégedetlenséget akarták illusztrálni, ez azért olyan nagyon nem sikerült. Vagyis nálunk ezt tudták csak.

(Ez amúgy mégis mire igazolás? Arra, hogy igenis fel lehet vonulni e diktatórikus vidéken, vagy inkább arra, hogy mifelénk nem akkora a córesz, mint mondjuk a németeknél? Vagy mindkettőre? Mindegy.)

De nézzünk pár példát a bűnlajstromból!

Külön alcím jutott a romák szegregációjának, ám a bekezdés igen rövid,

sommásan annyit tartalmaz, hogy 2023-ban is „súlyos probléma” maradt a romák diszkriminációja az egészségügyi ellátásban, az oktatásban és a foglalkoztatásban.

 „Bizonyítékként” a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának egyetlen ítélete szerepel a dokumentumban, amiben a magyar államot elmarasztalták egy iskolai szegregáció áldozatává váló roma fiú ügyében. Aki ráadásul kapott 7000 euró fájdalomdíjat is. Ennyi.

Aztán ott vannak a migránsok és a menekültek – ebben ugyebár 2015 óta folyik jogvita egyes uniós intézményekkel, nem is kérdés, a Soros-szervezet kinek az oldalán áll ebben a felállásban. Itt ugyancsak a strasbourgi ítészek szerepelnek érvként, illetve az általuk hozott döntések, egész pontosan három, menedékkérőket érintő ügy. Ám ebben a témában alighanem a 2015 óta a migrációval kapcsolatos véleményének ismeretében a magyar kormánynak két kétharmadot is megadó magyar társadalommal van vitája a HRW illetékeseinek.

A legális abortuszt választó magyar nők és lányok – így a jelentés – növekvő „korlátozásokkal” kénytelenek szembenézni, mondván, meg kell hallgatniuk a magzat szívhangját, mielőtt meghozzák a végső döntést. A HRW részéről fontosnak tartották külön megemlíteni, hogy úgy tudják, az ukrán menekült nők is korlátokba ütköztek ezen a téren.

Természetesen a médiaszabadság ismét és sokadszorra megszűnt Magyarországon 2010 óta tavaly is, de legalább ekkora figyelmet kaptak az LMBTQI-emberek, akik konkrétan „támadás alatt vannak”.

Például azzal a törvényjavaslattal, ami transz nőknek (értsd: magukat nőnek érző férfiaknak) megtiltaná a Nők 40 nyugdíjkedvezmény elérését. Aztán jön egy „kis fóliázás”, majd a „politikailag kompromitált” Alkotmánybíróság helybenhagyó döntése a transzgender önmeghatározású személyek új nemének állami el nem ismerésével kapcsolatban.

Nincs új a nap alatt: támadás alatt vannak az úgynevezett civil szervezetek, sőt, gyűlöletkampány folyik ellenük. Konkrétum: Navracsics Tibor az Erasmus-program felfüggesztése, vagyis a magyar hallgatók politikai célzatú uniós megbüntetése miatt megemlítette a Helsinki Bizottság felelősségét is. A linkelt cikkben amúgy erről szó sincs, a tárcavezető valójában a Népszava és a HVG aknamunkáján akadt ki egy interjúban, mondván, cikkeikkel Brüsszelben hangulatot keltettek az egyetemi modellváltással szemben.

Egy politikus elmondja a véleményét egy egyébként inkább ellenzéki érzelmű sajtómunkás (Fiala János) műsorában, illetve okkal háborodik fel egy igazságtalan döntésen? Skandallum, ez aztán a támadás!

Aztán a jogállamiság „támadása” (tele van attack-kal ez a szöveg!) kapcsán a tanári tiltakozásokat és a béremelést, no meg az Európai Bizottsággal folytatott sziszifuszi tárgyalást taglalja a jelentés, amiből pontosan nem derül ki, hogy ezekkel mi is a baj. Persze a jogállási törvény – átvéve az ellenzéki narratívát – itt már „bosszútörvény”, ám arra nem tér ki a szerző, hogy az össznemzeti tiltakozást érzékeltetni hivatott felmondási hullám nem következett be, a tüntetések elapadtak, a fizetések viszont (végre!) emelkedésnek indulnak.

Gondja van még a HRW-nek a kötelező orvoskamarai tagság megszüntetésével és a veszélyhelyzeti rendeletalkotás lehetőségével mint olyannal.

A ránk eső fejezet sokkal inkább hasonlít egy ellenzéki kampányszöveg-válogatásra, mintsem érdemi kutatómunka eredményére. Süt belőle a megszokott ideológiai elfogultság, visszaköszönnek az ismerős szavak és túlzások, a végén mégis az az ember érzése: nem is olyan rossz hely ez a Magyarország!

Nyitóképünk illusztráció: AFP / Vanessa Carvalho

 

Összesen 45 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2024. január 17. 11:26 Szerkesztve
"zatoicsi 2024. január 17. 10:05 Erősen részrehajló véleményeket közölnek olyan formában mintha ezt valami nagy emberijogi konklávé, egy az egyetemes emberiség felett őrködő szuperbizottsága adta volna ki holott csak pár csipás szemű korcs összeült utálkozni." És ha már zsidóztál: Köves Slomó rabbit közben NEM kérdezik meg.
Dixtroy
2024. január 17. 11:12
És kit érdekel, hogy az ember jobboldalak karóra mit gondol? Ki nem szarja le a hülye gittegylet firkálmányait?
istvanpeter
2024. január 17. 11:02
A HRW is a Soros-féle veszett kutyák menhelye, amelyek vezényszóra ugatnak, ha megkapták a moslékot!
zatoicsi
2024. január 17. 10:05
Ezeknek a szervezeteknek a véleménye felér egy Paul Lendvai díjjal, de ide sorolhatnám a hitelminősítő zsidó kamucégeket. Erősen részrehajló véleményeket közölnek olyan formában mintha ezt valami nagy emberijogi konklávé, egy az egyetemes emberiség felett őrködő szuperbizottsága adta volna ki holott csak pár csipás szemű korcs összeült utálkozni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!