Az uniós választások előtt mérlegeljük: „Mit adtak nekünk a rómaiak?”

„Új év, új várakozások és új remények. Érdemes tehát végiggondolnunk, hogy mire számíthatunk az előttünk álló esztendőben. Jósolni nem szeretnék, de létezik valószínűség, ami alapján készíthetünk prognózist, ha sorba vesszük a 2024-es év várható fejleményeit. Remélem, nem az lesz a véleményünk egy év múlva, mint amit a magyar miniszterelnök megfogalmazott néhány napja, szerinte ugyanis a tavalyi évben az volt a legjobb, hogy véget ért.

Bizony a legfontosabb kérdésekben sajnos igaza van a kormányfőnek. Magyarország számára súlyos megpróbáltatást jelentett a tavalyi esztendő. Az Európai Unión belül rekordméretű inflációt, gazdasági visszaesést (recessziót), reálbércsökkenést, fogyasztászuhanást (tehát életszínvonal-visszaesést), a költségvetési egyensúly felbomlását, a hiány növekedését és magas államadósságot szenvedhetett el hazánk. Klasszikus idézettel: rosszabbul élünk, mint két, három és négy évvel ezelőtt. De miért kellett nekünk, magyaroknak a legtöbb áldozatot hoznunk a talpon maradás érdekében? Nos, nem szabad elfelejtenünk, hogy bajainknak csak részben okozói a nemzetközi körülmények: a koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború és az energiakrízis minden országot sújtott az unión belül, a szankciók mindenkit érintettek. Annak az okát, hogy a 27 tagállam közül hazánk polgárai szenvedték meg legjobban a válságot, nem a kormány által sokat hangoztatott külső adottságokban, hanem elsősorban a kabinet hibás döntéseiben és az unióval és az USA-val szemben kirobbant konfliktusainkban kereshetjük.

Hibázott az Orbán Viktor által vezetett testület, amikor a 2022-es választások előtt túlköltekezett, és szemben minden hivatalos állítással – mely szerint bebizonyítottuk, hogy szépen működünk az uniós pénzek nélkül is –, a források visszatartásának keményen megfizettük az árát.”

Nyitókép: Fischer Zoltán/Miniszterelnöki Sajtóiroda