A magdeburgi terrorra reagált az időközi választás fideszes jelöltje – tudják, ő az, aki ellen Magyar Péter nem mert elindulni
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
Négy kétharmadot nem a szél fúj össze.
„Szakmaiság, önreflexió, ön- és mások hibáiból való tanulási képesség, hazaszeretet, közösségépítés, választók feltérképezése, bátorság, országjárás. Megannyi eszmei, elvi, erkölcsi alapvetés, és azokból származtatott készség és jártasság, melyek minduntalan visszaköszönnek a nagyobbik kormányzópárt sikerének analizálásakor. Azonban van valami, ami egészen ritkán, szinte soha nem kerül megvizsgálásra: a barátság.
Ha megnézzük a ’90-es parlamentbe bejutott hat pártot, és kivonjuk belőlük a történelmi pártokat (KNDP, Kisgazdák) és az utódpártot (MSZP), akkor az újszülöttek/kiskorúak közül háromnak, az MDF-nek, az SZDSZ-nek és a Fidesznek volt meg a történelmi esélye arra, hogy tagságukat szűken véve egyetlen generációt képviselve valami nagyot gurítson úgy, hogy véd- és dacszövetséget tartva éppen egy nagyon is emberi és érzelmi alapzatra építse fel megálmodott politikai krédóját.
Barátságra építeni politikai közösséget annak megszületésekor nem feltétlenül lottóötös, hanem inkább egy praktikus körülmény. Annak ereje jóval később mutatja meg magát, ha megmutatja egyáltalán valaha. De ha ez megtörténik, akkor visszafejtve a szálakat, sokkal nagyobb százalékot hasít ki a sikerrecept képzeletbeli tortájából. Hogy a mai Fideszben minden ősfideszes barátságot ápol-e egymással, ezt nem tudom. De abban egészen bizonyos vagyok, hogy erős szövetségesek, és kötelékük alapjai a közös emlékek, élmények és a bajtársiasság.”
Nyitókép: Mandiner / Mátrai Dávid