„Szakmaiság, önreflexió, ön- és mások hibáiból való tanulási képesség, hazaszeretet, közösségépítés, választók feltérképezése, bátorság, országjárás. Megannyi eszmei, elvi, erkölcsi alapvetés, és azokból származtatott készség és jártasság, melyek minduntalan visszaköszönnek a nagyobbik kormányzópárt sikerének analizálásakor. Azonban van valami, ami egészen ritkán, szinte soha nem kerül megvizsgálásra: a barátság.
Ha megnézzük a ’90-es parlamentbe bejutott hat pártot, és kivonjuk belőlük a történelmi pártokat (KNDP, Kisgazdák) és az utódpártot (MSZP), akkor az újszülöttek/kiskorúak közül háromnak, az MDF-nek, az SZDSZ-nek és a Fidesznek volt meg a történelmi esélye arra, hogy tagságukat szűken véve egyetlen generációt képviselve valami nagyot gurítson úgy, hogy véd- és dacszövetséget tartva éppen egy nagyon is emberi és érzelmi alapzatra építse fel megálmodott politikai krédóját.