Áldott az asszonyok között, áldott minden ember között.
A Napba öltözött asszony, akiben csalódni nem lehet. Százmilliók vallják édesanyjuknak, ő pedig egyenként és egyaránt szereti gyermekeit. Mi, magyarok még jobban kötődünk hozzá, egyenesen Nagyasszonyunknak szólítjuk, s ezer éve élünk oltalma alatt. Mária megdöbbentő személy.
A biblikusok szerint, amikor az angyali üdvözlet elhangzik, s Mária megtudja, hogy a Megváltó anyja lesz, alig 16 éves.
Törékeny kislány, előtte az élet. Egészen tiszta, szeplőtelen és szép: úgy képzelem, hogy lelke tisztasága meg is látszott rajta. S ez a kislány egyszerre a történelem középpontjába kerül, hogy aztán a világ végezetéig ottmaradjon, s amikor kétezer éve visszhangzó „igenje” elhangzik, nincs semmi más, amire alapozzon, csak a hite. De az tengermély. Mindent elsöprő. Erőteljes. Olyan tiszta, mint ő maga.
Ott van tehát ez a názáreti lány, akivel megfordul a világ, s lassanként rádöbben, micsoda szerepe van a Teremtő tervében, micsoda kegyelem éri, milyen kiváltság. Áldott az asszonyok között, áldott minden ember között.
Majd következik 33 év, amelyben egyszerre kulcsfigura és erős háttér. Nevel, megtanítja a törvényt, aggódik, gondoskodik, szeret.
Békés otthont teremt és így szolgálja gyermekét, Urát. Magával ragadó lehetett az a bölcs gyöngédség, amivel Mária szeretni tudott, szinte egyedülálló, mégis, ugyanezt a bölcs gyöngédséget hordozza minden édesanya, amikor szeretettel fordul gyermekéhez – ez az attribútum az övék, mi pedig csak félszegen, irigykedve nézzük, miközben férfi lelkünket is betölti az otthon melege. Tőlük kapjuk ajándékba.
Abban a három évben, amikor Jézus fellép és nyilvánosan működik, ő követi, issza a szavakat ugyanúgy, mint hajdan a pásztorok és a bölcsek betlehemi látogatásakor. Egyre mélyebb a hite, akkor is, ha a csodajelek évtizedek óta részei az életének.
A természetfelettit befogadja a természetes. Mária rendíthetetlen. Az marad a Golgotán is, az utolsó szavak pillanataiban is,
amikor fia gondoskodik róla, amikor összetörik az anyai szív, ahogy harminchárom évvel azelőtt elhangzott a próféciában. Zokog, mert ember, de hisz rendületlenül – mert ő Mária.
Ennek a gyönyörű asszonynak a szíve telve van szeretettel és békességgel.
Hiába gondolják a harmadik évezred első évtizedeiben mind többen ezt valamiféle dajkamesének (miközben valláspótlékok után nyúlnak, hogy hangos jajkiáltásukat valahogy időleg elhallgattassák), nem csak a múltban, de napjainkban is milliók tapasztalják mindezt. Mostanában sokszor kérem az Urat, hogy mutassa meg nekem Mária arcát. Úgy hiszem, a szeretet és békesség arca az övé. Éppen az, amire mindannyian vágyakozunk, amire mindannyiunknak égető szüksége van. A körülöttünk tomboló világnak úgyszintén.
Szemlélnünk kell Máriát. Tanulnunk tőle. Kérni, hogy segítsen. Jézushoz vezet.
Mária, Béke királynője, könyörögj értünk!
(Nyitókép: A Liliomok Szűze (La Vierge au lys) – W. A. Bouguereau festménye Szűz Máriáról és a kis Jézusról, részlet)
Miért ünnepelnek a katolikusok egy barbár kivégzőeszközt? Végül is... a kérdés jogos: tényleg, miért állítjuk középpontba azt a fát, amelyen az Emberfia kínhalált szenvedett? Ádám Rebeka Nóra írása.
Túlságosan könnyű megülni a langyos vízben, és elhinni, hogy sosem jöhet olyan új medencemester, aki lassan felforralja a vizet. Pedig jöhet, és látjuk, hogy itt van a kapuban. Giró-Szász Áron írása.
Az Ars et Viriditas egyszerre 1) értékközpontú és alkotó szemléletű életrend, munkaéthosz; 2) az emberi tevékenységek minőségi színvonalán nyugvó ökológiai alternatíva; 3) közösségi hálózat.
A valóságtól teljesen elrugaszkodott „elemzés” látott napvilágot.
Ilyen pedigrével valóságos „merjünk kicsik lenni”-hozzáállásnak hat, ha magunkra nézve a kultúrkereszténységet tekintjük az elérhető maximumnak. Francesca Rivafinoli írása.
Ayaan Hirsi Ali, a világhírű iszlámkritikus és frissen megtért keresztény az MCC Feszten beszélt Európa előtt álló kihívásokról.
Minden jó volt, amíg meg nem jelent a Tisza-vezér.
Aki ki tudja mondani, hogy „minden, amivel ölni lehet, közelebb áll a szívemhez”, annak takarodnia kell. Nekem mindegy, hogy diliház vagy börtön.
