A béke arca az övé: Mária, béke királynője, könyörögj értünk!

A Napba öltözött asszony, akiben csalódni nem lehet. Százmilliók vallják édesanyjuknak, ő pedig egyenként és egyaránt szereti gyermekeit. Mi, magyarok még jobban kötődünk hozzá, egyenesen Nagyasszonyunknak szólítjuk, s ezer éve élünk oltalma alatt. Mária megdöbbentő személy. 

Törékeny kislány, előtte az élet. Egészen tiszta, szeplőtelen és szép: úgy képzelem, hogy lelke tisztasága meg is látszott rajta. S ez a kislány egyszerre a történelem középpontjába kerül, hogy aztán a világ végezetéig ottmaradjon, s amikor kétezer éve visszhangzó „igenje” elhangzik, nincs semmi más, amire alapozzon, csak a hite. De az tengermély. Mindent elsöprő. Erőteljes. Olyan tiszta, mint ő maga.

Ott van tehát ez a názáreti lány, akivel megfordul a világ, s lassanként rádöbben, micsoda szerepe van a Teremtő tervében, micsoda kegyelem éri, milyen kiváltság. Áldott az asszonyok között, áldott minden ember között. 

Békés otthont teremt és így szolgálja gyermekét, Urát. Magával ragadó lehetett az a bölcs gyöngédség, amivel Mária szeretni tudott, szinte egyedülálló, mégis, ugyanezt a bölcs gyöngédséget hordozza minden édesanya, amikor szeretettel fordul gyermekéhez – ez az attribútum az övék, mi pedig csak félszegen, irigykedve nézzük, miközben férfi lelkünket is betölti az otthon melege. Tőlük kapjuk ajándékba. 

Abban a három évben, amikor Jézus fellép és nyilvánosan működik, ő követi, issza a szavakat ugyanúgy, mint hajdan a pásztorok és a bölcsek betlehemi látogatásakor. Egyre mélyebb a hite, akkor is, ha a csodajelek évtizedek óta részei az életének.

amikor fia gondoskodik róla, amikor összetörik az anyai szív, ahogy harminchárom évvel azelőtt elhangzott a próféciában. Zokog, mert ember, de hisz rendületlenül – mert ő Mária. 

Ennek a gyönyörű asszonynak a szíve telve van szeretettel és békességgel.

Hiába gondolják a harmadik évezred első évtizedeiben mind többen ezt valamiféle dajkamesének (miközben valláspótlékok után nyúlnak, hogy hangos jajkiáltásukat valahogy időleg elhallgattassák), nem csak a múltban, de napjainkban is milliók tapasztalják mindezt. Mostanában sokszor kérem az Urat, hogy mutassa meg nekem Mária arcát. Úgy hiszem, a szeretet és békesség arca az övé. Éppen az, amire mindannyian vágyakozunk, amire mindannyiunknak égető szüksége van. A körülöttünk tomboló világnak úgyszintén. 

Mária, Béke királynője, könyörögj értünk!

(Nyitókép: A Liliomok Szűze (La Vierge au lys) – W. A. Bouguereau festménye Szűz Máriáról és a kis Jézusról, részlet)