A történész szerint van egy olyan állampolgári attitűd, amely koroktól és ideológiáktól függetlenül tolerálja az antidemokratikus politikai gyakorlatot.
Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész nagyinterjút adott a HVG-nek, melyben kifejtette véleményét a Rákosi-, a Kádár- és az Orbán-rendszer összefüggéseiről, a magyar társadalom ideológiákhoz való viszonyáról, valamint arról az állampolgári attitűdről, amely „tolerálja” az „antidemokratikus politikai gyakorlatot”.
Arra a kérdésre, hogy mire hasonlít az Orbán-rendszer, milyen párhuzamot vél felfedezni a Kádár-korszakkal, a történész elmondta, hogy a Rákosi- és a Kádár-rendszer alapvető, a társadalom legtöbb alrendszerének működését meghatározó vagy érdemben befolyásoló jellemzője egyaránt az állami és társadalmi tulajdonon alapuló tervutasításos gazdálkodás volt.
„Az Orbán-rendszerben viszont – ahogy már a megelőző évtizedben is – a gazdaság tulajdonosi szerkezetét a magántulajdon határozza meg, s a tervutasításos rendszert felváltották a piaci mechanizmusok. Igaz persze, hogy az utóbbiak mára jelentősen sérültek, s az állam ismét a piac fontos szereplőjévé lépett elő. Az Országos Tervhivatalt mindazonáltal még nem állították vissza, s a kenyér árát sem a politikusok, hanem a kereskedők állapítják meg” – fogalmazott a történész.
Másik fontos különbségként említi, hogy 1949 és 1989 között mindvégig egyetlen párt működött Magyarországon. A Rákosi-korszakban is és a Kádár-korszakban is. 1989 óta viszont sok, és a négyévente ismétlődő választásokon eddig mindig több jutott be közülük a parlamentbe.
Az ellenvélemények mindazonáltal még ma is felszínre juthatnak – a parlamentben és a nyilvánosság más fórumain egyaránt. Ez sem a Rákosi-, sem a Kádár-rendszerben nem így volt”
– véli Romsics.
Az interjúban azt is kifejtette, hogy politikai szempontból még szembetűnőbb a hasonlóság: akkor is korlátozott parlamentarizmus működött, domináns pártrendszerrel.
A HVG újságírója azt a kérdést is feltette Romsicsnak, hogy miért van az, hogy a Horthy-rendszernek, illetve a Kádár-korszaknak is voltak olyan időszakai, amikor az átlagember „elégedett volt a rezsimmel”?
„Azért, mert az átlagembert általában nem érdeklik az ideológiák. Általában az érdekli, hogy életszükségleteit milyen mértékben és milyen erőbefektetéssel tudja kielégíteni” – válaszolta a történész.
Kifejtette, hogy a Kádár-korszaknak nem azért volt az elfogadottsága nagyfokú, mert „politikusai és propagandistái a szocializmus felépítéséről és világméretű győzelméről papoltak”, hanem azért, mert – eltérően a Rákosi-rendszertől – alapvető törekvései közé tartozott a „társadalom fogyasztási-modernizációs igényeinek a kielégítése”.
1990 és 2010 között azért változott a kormányok színe csaknem minden választás után, mert a választók hittek a mindig többet ígérő ellenzéknek. A Medgyessy Péter által 2002-ben meghirdetett »jóléti rendszerváltás« kifejezetten tetszett nekik”
– mondta a történész.
Az interjú során kitértek arra is, hogy a néplélekből következik-e, hogy „rendre félautokratikus vagy teljesen diktatórikus rendszerek épülnek ki” Magyarországon.
Romsics szerint lehet népléleknek is nevezni, de talán „helyesebb társadalmi mentalitásként vagy habitusként” hivatkozni arra az állampolgári attitűdre, amely
koroktól és ideológiáktól függetlenül tolerálja az antidemokratikus politikai gyakorlatot és a paternalista vezetői stílust”.
Hozzátette: ez nemcsak a magyarokra, hanem erősebb vagy gyengébb formában Közép- és Kelet-Európa minden népére jellemző.
„A felelős, dönteni tudó és akaró állampolgárok nevelésének programját nem karolták fel a rendszerváltás utáni kormányok sem. Horthy- és Kádár-apánk után így azután lesz, sőt talán már van: Orbán-apánk is” – tette hozzá.
Nyitókép: MTI/Lakatos Péter
Ezt is ajánljuk a témában
Ha az iskolában „nem használhatjátok az agyatokat”, akkor lázadásképpen vessetek föl okos ötleteket a köztéri tüntetéseken. Az lenne az igazi, intellektuális forradalom. Francesca Rivafinoli írása.
Aggódik a Prospect folyóirat.
Milyen hatással van a képernyő-központú kultúra az agyunkra, és mit tehetünk azért, hogy a gyerekek ne veszítsék el a fantáziájukat? Susan Greenfield idegtudóssal beszélgettünk!
Olyan szakadék, ami ma sok nyugati társadalmon belül van, a vallásháborúk óta nem volt. Ez szinte már közhely, de a miértet a szakadék egyik oldalán sem nagyon próbálják megérteni – néhány kivételtől eltekintve.
Donald Trump és Petr Pavel mellett a magyar miniszterelnököt tartják a legmegbízhatóbbnak a szlovákok.
Az amerikai gazdasági lap azt írja, nagy esély van arra, hogy Trump elnökként Orbán modelljét követi majd.
Erre eddig senki nem gondolt.
