Rendben van, hogy boomer vagyok, de úgy várom már azon fiataloknak a jelentkezését, akik december 31-én petárdáznak, hogy magyarázzák el, milyen élvezeti faktort találnak meg ebben.
Beszéljünk egy kicsit az állatokról is, házikedvencekről, mert igen, rájuk is hatással van. A társasházban lakók pontosan tudják, milyen az, mikor megszólalnak éjjel a petárdák, aztán a kutyák, macskák, egyéb háziállatok pedig elkezdenek reszketni. Legalább rájuk lehetnének tekintettel a petárdázók. Mert ha valaki tényleg arra vágyik, hogy egy ki tudja, milyen, kétes forrásból beszerzett eszköz letépje tőből a fél karját, ám legyen,
de azt tegye olyan helyen, ahol nem zavarja a civilizált embereket háziállataikat.
Ja, hogy csonkolt végtagokról beszéltem? Nem véletlen, mert a petárdázás tényleg nem vicc. Elég csak megnézni a rendőrség tájékoztató videóját, ahol egy próbababa kezét tépi le játszi könnyedséggel egy AA-s elem méretű petárda.
És jó lesz így élni? Hogy onnantól a hátralévő életünkben művégtag kell? Mert igen, ez nem olyan mókás dolog, ha véletlen rosszkor, rossz helyen robban fel a petárda, könnyen így járhat az ember, és ez nem visszafordítható.