Lehetséges, hogy túl korán szabadította fel az uniós források egy részét az Európai Bizottság?

„Ugye ismerik a »Ki nevet a végén?« játékot? Az a lényege, hogy már azt hiszed, a győzelem kapujában állsz a kis bábuddal, amikor még mindig leüthet egy másik játékos, és kezdheted elölről róni a köröket, hogy célba érj. Nos, valami ilyet játszik a magyar kormány az Európai Bizottságával január óta. De, hogy szeretett vezérünket idézzem, nem babra megy a játék. A tét mintegy 10 milliárd euró, vagy a valóban független igazságszolgáltatás.

Az első – mindaddig szokatlan – lépést az Igazságügyi Minisztérium tette meg azzal, hogy január 25-én nyilvános társadalmi vitára bocsátotta a bírósági reformról szóló törvényjavaslatot. Persze az első lépés előtt is volt már, mondjuk úgy, egy nulladik lépés, amikor az Európai Bizottság ezt megkövetelte.
Addigra már oly sok elfogadhatatlan beavatkozás történt a bíróságok életébe, hogy a reform elkerülhetetlenné vált.

Májusban a parlament elfogadta az új igazságügyi törvénycsomagot, ami júniusban hatályba is lépett számos pozitív változtatással, ám jó néhány tekintetben nem kellő garanciával. A kormány azonban már júliusban kezdeményezte, az Európai Bizottság állapítsa meg, hogy az általa előírt feltételek teljesültek (a négy »mérföldkő«). Ezek teljesítéséhez kötötte ugyanis az unió a felzárkóztatási alapból származó pénzek kifizetését. A törvény legfontosabb változtatásaként említhetjük, hogy

-megerősítette a bírák által választott Országos Bírói Tanács jogosítványait,
- egyúttal pedig korlátozta a Kúria és az Országos Bírói Hivatal elnökének hatáskörét.

Az EU jogállamisági jelentése azonban – egyebek között – hiányolta, hogy a törvény nem rendelkezik arról, hogy az ügyek emberi (vezetői) beavatkozás nélkül, automatikus elosztás révén kerüljenek az egyes bírókhoz..”

Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand