„Felforgatók” – így ferdít a Telex, a 444 és a GKI a keresetekről

Karácsony van, ilyenkor költünk minden évben a legtöbbet. A kiskereskedelmi forgalom az év utolsó negyedévében általában 10%-kal magasabb a július-szeptemberinél. Több évre visszamenőleg azt mutatják a KSH adatai, hogy üzemanyagból általában nem veszünk többet, de élelmiszerre, „audio-, videoberendezésre, kép- és hanghordozó” eszközre, „információ feldolgozó berendezésre, telefonra” jóval többet költünk. Ilyenkor több olyan terméket is vásárolunk, amit az év többi időszakában nem, így jobban emlékszünk rá, hogy tavaly mennyibe kerültek.

Nekem több pozitív élményem is volt most, míg az előző karácsonykor egyre sem emlékszem.

Most nagyjából a 2022-es decemberi áron tudtam venni bejglit is, mert tavaly úgy megemelték, hogy még idén is érdemes volt annyiért adni a cukrászdában. A „gyári” trappista sajtnak pedig tavaly karácsonykor 6000 Ft volt kilója, míg idén már 2000 Ft körül is kapható volt. A magas minőségű kézműves sajtok a piacon a termelőnél nem lettek drágábbak, pedig ő tavaly sem emelte annyira, mint az üzletek.

Ezek a tények mutatják, hogy az árak emelkedésének a dinamikája lelassult, azaz az infláció már nem összemérhető a tavaly decemberivel. Sajnos a trappistához hasonló árcsökkenésre nem számíthatunk, a tavaly beállt árszintekkel már együtt kell élnünk ezután.

 – írja Václav Klaus: Az infláció visszatérése c. könyvében, majd később így folytatja: „Nem a gazdaság valamiféle technikai részletkérdéséről van szó. Arról az alapvető kérdésről van szó, hogy vajon a modern nyugati társadalom (beleértve a Cseh Köztársaságot is) társadalmi (és gazdasági) berendezkedése alkalmas-e arra, hogy az inflációs folyamatok megállíthatók legyenek…”.

Hazánkban az infláció jelentősen lecsökkent, de a jövő év feladata, hogy visszatérjen az MNB által meghatározott célsávba. Az infláció az egyik dolog, ami meg szokta zavarni az észlelésünket, azt várjuk, ha az infláció csökken, akkor az árak is csökkennek, pedig csak az árak emelkedése csökken, vagy jó esetben megáll. Ezért aztán hiszünk azoknak a „szakértőknek”, akik szerint a KSH félrevezet, hazudik.

Az utóbbi hónapokban egyre többen lettek ezek a „felforgatók”, „politikai káoszt” előidézni kívánók – kölcsön véve Klaus megfogalmazását. A KSH két korábbi kicsit sem független elnöke, Mellár Tamás (jelenleg a „Párbeszéd” országgyűlési képviselője) és Katona Tamás (Horn Gyula kormánybiztosa, Medgyessy kormányban a miniszterelnöki kabinet vezetője, Gyurcsány kormány alatt a Magyar Államkincstár elnöke, Bajnai kormányban a Pénzügyminisztérium államtitkára) cikkükben azt állították, hogy októberben nem 9,9%, hanem 11% lett volna az infláció, ha az ő módszerükkel számolna a KSH. 

Az írás megjelente után fél napon belül minden magyar ellenzéki média azonnal továbbadta a hírt, persze úgy, hogy a KSH a kormány nyomására mutatta ki a 9,9%-os inflációs adatot. Egy napon belül már a nemzetközi sajtóban is megjelentek a lejárató cikkek, s az egész „külföld” azzal volt tele, hogy Magyarországon nincs demokrácia, már a KSH sem független. Nem igazán volt még hazai visszhangja sem a KSH válaszának. 

Ha megjelennek az aktuális keresetei adatok (2023. októberében 564.400 Ft volt a havi bruttó átlagkereset), akkor egyből halljuk, hogy nem is igaz. Máig szeretik ezeket a cikkeket a BKV 2022 júniusi buszsofőröket toborzó hirdetésével illusztrálni, amin még 434 ezer Ft átlagfizetés szerepel, holott 2023 decemberben a buszokon már 730 ezer Ft-tal találkozhatunk, s a tatai tüzérek is 737 ezer Ft-ot ígérnek a jelentkezőknek.

A „felforgatók” a statisztikai tények megkérdőjelezésével tudnak igazán sokak számára hihetők lenni. A GKI folyamatosan arról ad ki rövid, nem alapos, néha csak másfél oldalas „elemzéseket”, miszerint a KSH hamis adatokat közöl a keresetek alakulásáról. 

Miért is? Mert a NAV az SZJA bevallókról járulékalapjáról ad ki ÉVES adatokat, s badarság azt állítani, hogy ezt 12-vel elosztva a havi átlagkeresetet kaptuk meg. Ezzel a számítással egy pályakezdőt, aki csak szeptember-december között dolgozott négy hónapon át, vagy egy év közben nyugdíjba vonulót, aki szintén csupán pár hónapig rendelkezett keresettel – hibásan – úgy tekintünk, mintha 12 hónap alatt kereste volna meg az aktuális évben összegyűlt bevételét. Sőt, a nyári szünetben egy hónapot dolgozó diákok is bele tartoznak a bevallók körébe. Így lesz 5 millió körüli a NAV-nál a bevallók száma. 

A KSH módszertana sokkal precízebb. Csak a teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottakat vizsgálja, nem foglalkozik a részmunkaidősökkel és a vállalkozókkal sem. Nem éves kereseteket, hanem havi bruttó átlag, medián, valamint rendszeres átlagkeresetet számol, illetve az 5 fő feletti munkáltatóknál alkalmazásban levők esetében minden évben kiadja az októberi hónap átlagos alapbérét is. Tehát aki nyáron egy hónapot dolgozik, azt csak abban a hónapban veszi figyelembe. A KSH válasza ebben a kérdésben is több nyilvánosságot érdemelt volna véleményem szerint. 

A „felforgatók” legfrissebb álhíre most szerdán, karácsony után jött ki a Telexen, amiben az MNB legfrissebb inflációs jelentésének egyik grafikonját értelmezték félre. A jelentés 49. oldalán található 3-26. ábra a NAV 2022-es járulékbevallásából készült, s mutatja a járulékalapok eloszlását. Sajnos a címe valóban félreérthető, mert „átlagkeresetek eloszlása” szerepel benne, s a tengelyfeliratban „átlagbér”-t találunk. A laikus olvasó nem biztos, hogy tud különbséget tenni a havi átlagos alapbér, a havi átlagkereset és az éves járulékalap tizenketted része között. Az alapbér a munkaszerződésünkben szereplő havi alapösszeg, amire jönnek a rendszeres és nem rendszeres pótlékok, prémiumok, egyéb juttatások, s mindezek együtt adják ki a keresetünket. 

Sajnálatos, hogy most az MNB is elkövette azt a hibát, amit a GKI szokott, pedig a NAV szerint is: „súlyos szakmai hibát követ el, aki összeveti a NAV-adatokat a KSH-adatokkal”. Nem kellett volna a NAV adatokat bemutató grafikonra rátenni a minimálbért, a garantált bérminimumot, s az általuk „közmunka program”-nak hívott közfoglalkoztatotti bérminimumot, s meg kellett volna említeni, hogy a NAV járulékadatbázisában szerepelnek a részmunkaidősök, a nem 12 hónapon át dolgozók, valamint a nem alkalmazotti munkaviszonyban dolgozók is. A vállalkozók nagy része saját magát garantált bérminimumra „jelenti be”, s ők 589 ezren voltak 2022-ben. A KSH adataiból tudjuk azt is, hogy 239 ezer fő volt átlagosan részmunkaidős foglalkoztatott. További legalább hatszázezerre becsülöm azoknak a számát, akik nem dolgozták végig a 12 hónapot a tavalyi évben (s ez még jóval magasabb is lehet). 

Az MNB ábráját félremagyarázók állítják: a KSH-átlagkereset alatti összegért dolgozik a foglalkoztatottak 75%-a. Azt elfelejtették leolvasni, hogy a KSH mediánértékénél az ábra szerint 60%-a keresett kevesebbet, holott a medián definíciójából következik, hogy az a középső érték, tehát alatta és fölötte is 50-50% kell dolgozzon. 

Figyeljünk oda a „felforgatókra”! Ne hagyjuk félrevezetni magunkat – még a jövő évi választási kampányokban sem.

Remélem, segítettem, s már érthető, mit kellett volna precízebben megvizsgálni a cikk írásakor.

A szerző munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Nyitókép: Telex